Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Burning Rain
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 64:27
Értékelés: 4/5
A Burning Rain két tehetséges művész, Doug Aldrich gitáros és Keith St. John énekes izgalmas alkotói párosának története. A Burning Rain 1999-ben és 2000-ben gyors egymásutánban két albumot adott ki, aztán a sors kereke érdekesen megforgatta a tagok további zenei útját. Aldrich a Dióhoz szegődött, St. John a Montrose-hoz. Bár a Burning Rain még 2004-ben szerződést kötött egy harmadik stúdióalbum megjelentetésére, a lemez nem jelent meg. Az anyag és az album koncepciója elkészült, de a dolgot valahogy nem sikerült végigvinni, illetve optimálisan befejezni. Doug Aldrich ugyanis ezekben az években teljes állást kapott a Whitesnake-nél, és más tevékenységekre már nem maradt ideje.
Egészen idén. A kvartett láthatóan talált elég időt arra, hogy összeálljon, és új életre keljen. Még új hivatalos weboldalt is indított, a Frontiers Records pedig ismert gondoskodásában az új stúdióalbum mellett újra kiadta az 1999-es „Burning Rain” és a „Pleasure to Burn” című lemezeket is. Mindkettő már réges-rég „eltűnt” a piacról.
Újabb kiváló album született két művész elméjéből, ügyes ujjaiból és énekhangjából. Az albumon érezni, hogy jóval korábban készült, mint ahogy megjelent. Érezni, hogy az anyag nem sokkal a „Pleasure to Burn” megjelenése után kezdett összeállni. Alkotói szempontból hihetetlenül hatékonyan kapcsolódik hozzá. Stílusban és hangzásban egyaránt.
Az új album a retro hangzású rohamozás hagyományába ágyazódik, abban a formában, ahogy a blues műfaj modorába alaposan beleáztatott, dallamos hard rock elvét értelmezni szokás. Aldrich itt, mint aki a gitárfrázist hozza a dalba, mindig is a legerősebb volt. Ez az a fajta hangszerelés is, amely mindig is jól szolgálta St. John énekhangjának optimális kihasználását. A fickó megőrzi hihetetlen robbanékonyságát, szenvedélyét, ragadozó erejét – az érzelem minden lépésnél hiteles. Ismét érezni a Led Zeppelin-rajongás szálát, Aldrich riffelésében éppúgy, mint St. John újraélt dallamvonalaiban, aki nem tud elmenni az izgalmas „Plant-szerű” megoldások mellett. St. John egyébként hangterjedelmében erős, ahogy mindig is volt. Énekben néhol Johnny Gioelire (Hardline) emlékeztet – főleg ott, ahol a refrének dallami íve különösen kiemelkedik.
A feltámadt kvartett tagjai közé tartozik a House Of Lords jelenlegi basszusgitárosa, Sean McNabb (játszott a Dokkenben és a Quiet Riotban is), valamint a dobos Matt Starr az Ace Frehley Bandből. Két különleges vendég is hozzátette a magáét az albumhoz. Az ultrahangos dobos, Brian Tichy – Aldrich egykori Whitesnake-os haverja –, valamint Jimmy D’Anda, a Bullet Boys egykori dobosa. A zsíros összjáték kémiája az egész albumon érződik. Nem hiányzik belőle az erogén csábítás, sem a határozott, sűrű hangszerelés, a kidolgozott versszak – gyújtós refrén szerkezettel. A produkció élő, nyers, a riffek felborzoltak, az ének tömör, robbanékony, a hangképben dominánsan középre húzott. Ugyanakkor az az érzésem, hogy az „Epic Obsession” sötétebb album, mint mindkét elődje.
A dalok minősége nem ingadozik. Az album végig magas színvonalon kidolgozott, a teljes játékidő alatt. Ezért az első pillanattól megragad, és a végéig fogva tart. A Led Zeppelin iránti megszállottságot a bónuszdal is mutatja, a Kashmir feldolgozás, ahol Aldrich különösen művészi találékonysággal tölti ki a teret „csupasz gitárjátékkal” (felejtsd el az eredeti zenekari hangszereléseit!). Újabb felbecsülhetetlen produkció ettől az űrlénytől (Coverdale pontosan tudta, hová fektesse a pénzét, amikor beszervezte a felállásba!). St. John pedig ebben a feldolgozásban újra bizonyítja, hogy ő az elmúlhatatlan „tartalék” Robert Plant.
Még nem világos, hogy ez a kiadás tényleg csak egy kilenc évvel késve megvalósított terv-e, vagy a zenekar a jövőben ennél többet is összehoz. Talán legalább egy világkörüli turnét. Hagyjuk magunkat meglepni, és addig élvezzük az „Epic Obsession”-t. Vérbő, ütős, dallamosan bluesos hard rock album, amely nem hoz semmi még nem hallottat. A győztes ászpókert viszont a tökös, felálló játékhoz való hiteles hozzáállás hozza el neki! És ez számít.
Felállás
Keith St. John – ének
Doug Aldrich – gitár
Sean McNabb – basszusgitár, kísérőének
Matt Starr – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Brian Tichy – dob
Jimmy D’Anda – dob
Produkció
Doug Aldrich & Keith St. John
Számlista
1. Sweet Little Baby Thing
2. The Cure
3. Till You Die
4. Heaven Gets Me By
5. Pray Out Loud
6. Our Time Is Gonna Come
7. Too Hard To Break
8. My Lust Your Fate
9. Made For Your Heart
10. Ride The Monkey
11. Out In The Cold Again
12. When Can I Believe In Love
BÓNUSZ DALOK:
13. Kashmir
14. Heaven Gets Me By (akusztikus verzió)
