The Land Of New Hope
Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Timo Tolkki's Avalon
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 52:46
Értékelés: 4/5
Az „örök reneszánsz” Timo Tolkki visszatér. Új projektje, az Avalon tulajdonképpen a mondás igazolása: „Amit Timo megtanul, azt Timo tudja!” A rutinos finn zenész azon gitárosok egyike, akik kifinomult gitártechnikájukkal a kilencvenes évek második felében és az ezredforduló táján sokat tettek azért, hogy a metálrajongók tömegeinek fókuszába egyaránt bekerüljön a power metal és a progresszív metal. A Stratovarius egykori főnöke a zeneiparban gyakorlatilag mindent megélt és látott.
Legújabb projektjében is hű marad a legnagyobb szerelméhez: a metal és a klasszikus zene elemeinek ötvözéséhez. Timo szerelmese a metálopera kovácsolásának. A „The Land Of New Hope” albumot alaposan megterheli a magával ragadóan fennkölt, rendkívül fülbemászó dallamok tömkelege. A gitárfrázisok kiindulópontja ismerős, a Stratovarius hagyatékában gyökerezik. Az A World Without Us versszakának hangszerelése nagyon hasonlít az „Infinite” lemez slágerére, a Hunting High And Low-ra, a To The Edge Of The Earth pedig minden bizonnyal a Stratovarius örökzöldje, a Black Diamond (legifjabb) öccse (igazi kereszttüzet kínál a billentyűsök, Jens Johansson és Derek Sherinian szólókirándulásaiból, no meg persze Timo Tolkki gitáros őrültségeiből).
Timo Tolkki a kiszámítható hangszerelést úgy dobja fel, hogy énekes légiósokat toboroz, akiknek az albumon különböző szerepeket oszt. Így a „The Land Of New Hope” is egy igazi hollywoodi filmzene fényében bontakozik ki, amely egyaránt tetszeni fog az Avantasia rajongóinak, a Rhapsody (Of Fire) örökségének, a Stratovarius egykori és mostani tagjainak, egyúttal pedig Tolkki korábbi szólóprojektjeinek logikus folytatása.
A „The Land Of New Hope” a mai szélsőséges metálmunkák burjánzásában „par exellence” faragott, igazhitű power metal dokumentum. Mégis „elveszettnek” hat, hiszen olyan időben és térben született, amikor a power metal teljesen aktualitását vesztette. Nosztalgikus, ugyanakkor reményt ébreszt, hogy egyszer a dallamosság iránti érzék és az igazi énekes interpretáció – amit hétköznapi nyelven éneklésnek hívunk (fintorgó üvöltözés és hörgés nélkül, lehetőleg speciális effektekkel megtámogatva) – visszatér a heavy metal középpontjába. De ez valószínűleg utópia. A világ egyre rondább, rosszindulatúbb, korruptabb, az értékeket lábbal tiporják, és a metal is lázadással reagál mindezre, és fejlődik. Évről évre maróbb és agresszívebb lesz. A romantika és az ábrándozás ideje lejárt. Néhány vigasztalhatatlan művészlélek kivételével, amilyen Tolkkié is.
Az Avalon projekt rendkívül hallgatható és változatos, pompázatos zenei kaland, amely hangszerelésileg teljesen kidolgozott. Zenekari aranzsmák és metálriffek ütköznek benne, Timo Tolkki neoklasszikus stílusú bravúros szólókirándulásaival, amelyeket gyakran billentyűs szólók visszhangoznak, a művészien rétegzett, különböző csúcsénekesek összjátékával pedig még magasabbra emelkednek – a válogatott csapatban ott van Russell Allen (Symphony X), Rob Rock (Impellitteri), Michael Kiske (ex-Hellloween, Unisonic) és Elyze Reid (Amaranthe).
Tolkkival olyan zenei nagyágyúk is együtt dolgoznak, akik valamilyen módon kötődnek Timóhoz a Stratovariusnál töltött időkből. Itt van Timo egykori Stratovarius-társa, Jens Johannson a billentyűknél, Tony Kakko és Mikko Härkin (mindketten Sonata Arctica), valamint Alex Holzwarth (Rhapsody Of Fire). A Rhapsody Of Fire és a Soanta Arctica egykor egyaránt a Stratovarius turnéinak előzenekara volt.
Az Avalon-projekt bemutatkozó lemezének zenéje mögött koncepció is rejlik. A történet 2055 A.D.-be, a teljes pusztulás állapotába vezet, amikor a Föld minden városa teljesen elpusztult a természeti katasztrófák miatt, amelyeket valójában az ember pénzéhsége váltott ki. A túlélők maroknyi csapata útnak indul, hogy megtalálja az új remény földjét. Az létezik, de a belépés őrzött. Csak azok léphetnek be, akik szívükben teljesen tiszták. Mese, igaz, de egyre inkább valósággá válik, hiszen oda juttattuk a civilizációnkat 2013-ra. Rég érettek vagyunk egy újabb apokalipszisre.
A „The Land Of New Hope” nagyon szép album Timo Tolkkitól és új projektjétől, az Avalontól. Remek változatosságot kínál a vezérmotívumokban, szinte progresszív dinamikát a történések alakulásában és a különféle hangulatok sorjázásában. A dalokat kisebb-nagyobb mértékben díszítik zenekari hangszerelések. Ezek közül közvetlenebb a The Magic of the Night, amelyből csak a „pont az i-re” hiányzik ahhoz, hogy újabb elveszett Stratovarius-dalnak nyilvánítsuk. Rob Rock énekli. Nem téveszthetsz el egy kivételes, atmoszférikus csúcspontot a refrén erősen dallamos felvezetésében. Ahol a zenekari részek átadják a helyet a riffeknek, azokat gyakran szaftos szamplerhurkok támasztják alá, ahogy a említett dal refrénjében is. Röviden: Tolkki tapasztaltan végig az album hangképének teljes besűrítésére fekteti a hangsúlyt! A magával ragadó vezérdallamok kézzelfogható tartalma Tolkki alkotói fókusza. Bizonyos fokig várhatóan.
Mivel az ilyen albumok manapság inkább a véletlen művei, mint a szabály, a „The Land Of New Hope” rendkívül kellemes színfolt a 2013-as kiadványok között. Tolkki az Avalonnal semmiféle zenei forradalmat nem hoz. Akik ismeritek a zenészt, pontosan tudjátok, mire számíthattok a „The Land Of New Hope” albumtól. Ha pedig rajongtok a power metal bombasztikáért, tudjátok meg: ezzel a lemezzel már az első csapásra „szöget ütöttök a fejébe”.
Felállás
Timo Tolkki – gitár, basszusgitár
Michael Kiske – ének
Elize Ryd – ének
Rob Rock – ének
Russell Allen – ének
Sharon Den Adel – ének
Tony Kakko – ének
Jens Johansson – billentyűk
Derek Sherinian – billentyűk
Mikko Härkin – billentyűk
Alex Holzwarth – dobok
Sami Boman – zenekari hangszerelés
Magdalena Lee – operaének
Produkció
Timo Tolkki
Számok listája
1. Avalanche Anthem
2. A World Without Us
3. Enshrined in My Memory
4. In the Name of the Rose
5. We Will Find a Way
6. Shine
7. The Magic of the Night
8. To the Edge of the Earth
9. I’ll Sing You Home
10. The Land of New Hope