Szerző: Rok Klemše
Előadó: Gonoba
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: numbers
Játékidő: 42:00
Értékelés: 5/5
Jó egy éve annak, hogy a Gonoba death/thrash metal csapat idő előtti nyugdíjba vonulása miatt tevehéjakkal együtt sirattuk a sorsot. 2011 végén a hazai metalszínteret váratlan és nem várt hír döbbentette meg: az egyik legjobb és legszembetűnőbb metalbandánk úgy döntött, összecsomagolja a púpjait. A jó egy év tétlenség azonban szerencsére csak a vihar és a tevestampedo előtti csend volt! Elég a tevés hasonlatokból, a „camel” metalos Gonoba nagy stílben tér vissza az élők közé az új lemezzel, az Endless Cycles-szel!
A Gonobára az Chains of Ignorance (2009) című remek elsőlemez után kétségkívül rendkívül nehéz feladat várt: méltónak kellett lennie a debütáló album hírnevéhez. Bár a zenekar a 2006-os első demó óta folyamatos fejlődést mutatott, kételkedtem, hogy ezúttal is sikerül. Az első kislemez, az Extermination Protocol sikeresen elnyomta az aggodalmaimat, de a kisördög – vajon az Endless Cycles túlszárnyalja-e elődjét – tovább rágta a fülemet. Egészen az album első végighallgatásáig, amely úgy tipor szét, mint egy veszett tevecsorda paták, úgy szaggat darabokra, mint a homokvihar, és úgy hánt le csontig, mint a sáskaraj!
A Gonoba szilárdan a death/thrash metalban horgonyzott le, de ezúttal olyan messzire vitte, hogy bátran ráaggathatjuk a „technikai” jelzőt is. Emellett a zenekar kicsit modernebb megközelítést választott: a zenében sok az (extrém) metal új iskolájának eleme, a produkció pedig friss, kristálytiszta, és főleg gazdag, hatalmas hangzásával könnyedén csontig megráz. Ahogy néhány ritkán használt breakdown-minta is, amelyek főleg a címadó dalban bukkannak fel, szerencsére jól illeszkednek az új lemez koncepciójába, és a már említett modern frissességet adják a Gonobához. A srácok ugyanakkor semmiképp sem esnek túlzásba a „core-os” elemekkel, hűek maradnak a death és thrash metal agresszív hangzásához. Az Endless Cycles ebből a szempontból erős előrelépés az elsőlemezhez képest – a gitármunka sokkal kiérleltebb, és főleg erős, átgondolt riffeken alapul, amelyek nem támaszkodnak túlzottan a „naiv” dallamosságra.
Ez a dallamosság volt az elsőlemez talán legnagyobb hibája helyenként, ezért jó hallani, hogy épp a gitárvonalak hozzák a csapat legnagyobb előrelépését. Ezt nagyrészt valószínűleg a „mastermind” érkezésének köszönhetjük: Grega Kamenšek, a sajnos már jó ideje nem működő Crossbreed tagja még a saját zenekara idején lenyűgözött „annihilatoros” virtuóz játékával. A Gonobában az ő segítségével a zúzós dobolás, a csörömpölő basszusjáték és a lélegzetelállító riffelés/szólózás együttes eredménye egyszerűen hihetetlen! A Gonobának azonban a technikai felkészületlenséget soha nem lehetett szemére vetni. Az új lemezen a srácok a hangszereik uralását mesteri szerzői érzékkel ötvözik, ennek szép példája a majdnem nyolcperces eposz, a Rational Conclusions, amelyet nemcsak a tevehát változatossága jellemez, hanem egy kivételes, atmoszferikus akusztikus közjáték és egy bombasztikus, lélegzetelállító szólókirándulásokkal teli robbanás is. Aldous Huxley (Brave New World) záró idézete pedig csak „food for thought!” lehet.
A Gonoba legnagyobb különlegessége talán továbbra is a fantasztikus basszusvonalak maradnak, amelyek ezúttal nem olyan kiemeltek, mint az elsőlemezen, jobban kiegyensúlyozottak a gitárokkal, de nagy örömömre újra bizonyítják, hogy a szlovén metalban nincs párjuk. Branimir Tkalec Rok Capuder mozgalmas, ágyúszerű dobolásával együtt így kétségkívül az egyik legjobb ritmusszekciót alkotja nálunk, erre több mint egyértelmű bizonyíték a Blame Game című dal vad basszus–dob párbaja. A számok komplexitását és technikásságát új szintre emeli az összehangolt, összecsiszolódott gitárpáros, Kamenšek és Mitja Prelovšek, a zenekar dallamos megközelítésével és fülbemászó harmóniáival pedig helyenként a kanadai Quo Vadis legjobb pillanatait idézi (például a Between the Lies, a beszélt rész miatt is). A figyelem középpontjában Matic „Hopsy” Babič nyers hangja áll, amely az elsőlemezen minden befektetett erőfeszítés ellenére kissé egyhangúnak hatott. Ennek a „hiányosságnak” az Endless Cycles-en nyoma sincs; Hopsy éneke ördögien változatos és dinamikus, brutális és agresszív, helyenként (Camel Metal) thrashes vokáljával kissé Chuck Billy brutálisabb napjait idézi.
A Gonoba nem választhatott volna megfelelőbb címet az új lemezhez. Nemcsak a korhoz illik, hanem tökéletesen leírja azt az érzést is, ami az utolsó szám, a Camel Metal végén megmarad. Erre már csak egy újabb menet következhet – még egy ciklus – az album elejétől. Aztán újra és újra és újra. A racionális következtetés csak az lehet, hogy az Endless Cycles a hazai metal krémje, és élő emlékeztető arra, miért hiányzott ennyire a tevemetal. Ne feledjétek, hogy a Gonoba az albumot „release partyn” mutatja be először, 2013. február 7-én, csütörtökön a ljubljanai Gromkában!
Felállás
Branimir Tkalec – basszusgitár
Mitja Prelovšek – gitár
Rok Capuder – dob
Grega Kamenšek – gitár
Matic Babič – ének
Produkció
Gonoba & Domen „Dyz” Justin
Dallista
1. Inevitable
2. Awareness
3. Between the Lies
4. As Bridges Fall
5. Endless Cycles
6. Extermination Protocol
7. Existence Denied
8. Blame Game
9. Rational Conclusions
10. Camel Metal
