Szerző: Rok Klemše
Előadó: Exsilium
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 40:05
Értékelés: 4/5
A black metal szlovén földön mindenképpen az egyik legerősebb metalműfaj, az viszont tény, hogy képviselőinek többsége klasszikus black metalt játszik, és hű marad a műfaj norvég gyökereihez. A black metal nyers, ősi hangzására ma így esküszik a Somrak, a Dalkhu, a Grimoir, a Naberius és mások, kevesebb azonban az olyan formáció, amely a black metal elemeit más stílusok jegyeivel ötvözi. Ilyen például az avantgárd Dekadent, a nagyobb műfaji sokszínűség képviselői közé tartozik viszont az Exsilium is, amely az első lemezén, a Too Many Years of Silence-en a black metal alapokat folk/pagan metal ízekkel egészíti ki.
Az album címe igencsak találó – az Exsilium 2007-ben ugyanis felvett egy jól fogadott demót Into the Exile címmel, aztán néhány koncerttől eltekintve csend telepedett körülöttük. A csend az Exsilium táborában 2011-ig tartott, amikor is mennydörgésként törte meg a régóta várt debütálás érkezése. Hogy a hallgatás évei tényleg túl hosszúak voltak, azt láthatóan maga a zenekar is tudta, és nem félvállról vágott bele az albumba. Ezt elsősorban Žiga Zmazek és Jan Švigelj (Negligence Studios) tiszta, éles és pompázatos produkciója biztosítja, amely a hangzás erejével és meggyőző voltával harcias epikusságot lehel a dalokba. Az első szám, a From Red to Black már az Esxilium világát is teljes pompájában kibontakoztatja – dühödt csatadobok, súlyos gitárok, dallamos heavy metal szólók és nyers ének, amely egy tisztán énekelt zárórésszel éri el himnikus diadalát. A szám rendkívüli változatosságát jelzi a nyitó black metal-nyersességű robbanás, majd a központi gitárszóló, amely rendkívül hatásosan olvad át a dal melankolikus, epikus énekcsúcspontjába.
Már a következő számban megmutatja az Exsilium az album újabb erős aduját: a billentyűk nagy örömömre nem hangzanak sablonosan, nem erőltetik a népi hangszerek utánzását, hanem kiegészítik és gazdagítják a zenét, és hangulatot adnak hozzá. A folk/black metal „kettősségre” tulajdonképpen csak a Heathen Blood hívja fel először a figyelmet, amelybe a doromb hangja kalauzol be minket (a fogak közé szorított, pengetős hangszer), a lemezt pedig nagyjából félidőben a hangszeres Zora szeli ketté, amelyben ismét felbukkannak a csodásan megkomponált zongorarészek, és újra bebizonyítják, hogy elsődleges céljuk a gitáros és ritmikai alapok felturbózása. Az album egyik legerősebb pillanata kétségkívül a szlovén nyelvű, hatalmas himnusz, a Slava, amely a dallamos gitárvonalak, a fertőző ritmikai szerkezet, a dörgő kórusének és a hihetetlenül meggyőző szöveg súlya alatt tombol. A szlovén szöveg a Slava közegében tulajdonképpen olyan jól működik, hogy nagy kár, hogy nincs több szlovén nyelvű szám a lemezen. Sajnos a lemez vége felé kissé elfogy a szusz, mert a második fele többnyire nem éri el az első fele színvonalát. A Slava „szlovén fivére”, a Vinotok nem olyan meggyőző, mint a „nővére”, a címadó dal pedig egyfajta műfaji keverékként gyengébb kivitelezése és erőtlen ötletei miatt nem tudja teljesen igazolni, hogy ő a lemez névadó száma.
A Too Many Years of Silence albumon az Exsiliumnak kiválóan sikerült egybeolvasztania a folk és a black metal világát. Az Exsiliumnál, hála a szláv isteneknek, nincs helye az esztelen ivós-mulatós daloknak, mert a zenekar nagy komolysággal nyúl a témáihoz. Ezért is szeretném nagyon, ha a banda a jövőben tágítaná a „szlovénség” terét. A remek Slava és a szolid Vinotok miatt ezt az oldalt biztosan megérné még jobban feltárni. Mindenekelőtt pedig remélem, hogy a következő albumig nem telik majd el túl sok csendes év.
Felállás
Žiga Rus – ének, basszusgitár
Aleksandra Rajković – billentyűk
Matevž Cmagar – gitár
Bojan Kostanjšek – gitár
Andrej Vnuk – dob
Produkció
Žiga Zmazek és Jan Švigelj
Számlista
1. From Red to Black
2. The Burning Halo
3. Heathen Blood
4. Zora
5. Slava
6. Icebound
7. Vinotok
8. Too Many Years of Silence
9. Moment
