TangoApasionada

Előadó: Zornik, Vesna
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2012
Játékidő: 38:32
Értékelés: 4.5/5

Bár kis késéssel, de mindenképp: ez a lemez kétségkívül megérdemli a teljes figyelmünket. A tangóstandardok összeütköztetéséről van szó, pontosabban az argentin tangó és e műfaj európai befogadásának, megélésének találkozásáról. Honnan máshonnan is pattanhatott volna ki ilyen ötlet, mint éppen Szlovéniából? Vesna Zornik, akit mindannyian ismerünk a hazai, szabadelvű folkzenekar, a Katalena énekesnőjeként, rendkívül bátor lépésre szánta el magát: megfelelő, finom, óvatos és mindenekelőtt intelligens hangszerelési fogásokkal útjára indította önálló stúdióalbumát, a „TangoApasionada” című lemezt. Tangóstandardok újrahangszerelt feldolgozásaiból álló albumról van szó, amelyek most sajátos zenei köntösben ragyognak, és amelyek vezérfonala Vesna Zornik összetéveszthetetlen énekhangja.

Nem volt könnyű feladat mindazt a sok ötletet formába önteni, ami Vesna fejében megfogant. Aldo Ivančič neve talán a legnagyobb szlovéniai elektronikus hangzásprodukciós mester neve jelenleg. Ez a név szinte magától kínálkozott ideális megmentőnek a „TangoApasionada” albumhoz. A munka eredménye a tangó lényegének szlovén befogadását megörökítő, sajátos emlékmű, amely mindenekelőtt Vesna szívbéli kötődését tükrözi a műfajhoz, valamint azt a gazdag tapasztalatot, amelyet különféle projektekben, a szlovén színtér különböző művészeivel való együttműködésekben és az anyazenekarában, a Katalenában szerzett. És végül, de nem utolsósorban: vissza kell tekernünk az időben, amikor Vesna már bizonyítottan kacérkodott a tangó hagyományával. Ezt dokumentálja az A Las Cinco De La Tarde feldolgozása a Don Kihot című előadáshoz, amely a „TangoApasionada” albumra is felkerült. Vesna művészlelkének tehát egy újabb fejlődési lépéséről van szó, amely teljesen természetesen érkezett el.

A „TangoApasionada” univerzumának középpontjában tehát Vesna Zornik alakítása áll. Látszik, hogy egyedülállóan jól érzi magát a választott szerepben. A kabaréchanson hangulatában, a kifinomult vokális lépdelés fényében – átérzett izgatottsággal, remegően simogató mimikrivel, a szív sebezhetőségét kóstolgató, keserédes beleéléssel az szerelmes érzésig – vezeti végig Vesna a hallgatót a „TangoApasionada” albumon, magabiztosan, könnyedén, teljes vérrel átélt interpretációja pedig mélyen tapintható benyomást hagy a hallgatóban, amelyet az őszintén átadott érzelmek öntenek a versszakokba. A dél-amerikai temperamentum közmondásosan forró. Semmi újdonság, ugye? A szövegek kizárólag a szívfájdalomra irányulnak, és nem bírják el a racionalizáló kitöréseket. A mámorító elixír kortyolgatását hullámzó hevességű, érzéki erotikával megrakott kehelyből tehát nem fogjátok megúszni. Vesna kiválóan fokozza a drámai elemet a versszakokon át, amelyeket szenvedélyes dinamikából kimért, bőséges adaggal fest meg. Nincs mit tenni. A spanyol nyelv ebben a tekintetben egyenesen az ő előadásmódjára van szabva. A Tango De Lengue a Vesna vokális szenvedélye, a spanyol nyelv és a tangó melosz optimális albumbeli együttélésének példája.

A számok közül a legkevésbé meggyőzően a Libetango hangszerelése cseng ki – a Grace Jones-féle „fekete antilop” eredetijéé. Az átdolgozás semmiben sem rossz, épp ellenkezőleg: megőrzi a lemez képszerűségét és meggyőző erejét. Az angol nyelv használata ugyanakkor ebben a dalban nem olvad bele olyan intenzíven a tangózene műfaji elegyébe, mint a „TangoApasionada” többi tételében, amelyeket a spanyol vezet.

Egyfelől az elektronikus felhang, amely barátkozik a forró latin temperamentum édesen szétáradó ritmusaival, értelmesen kapcsolódik olyan együttesek korábbi kísérleteihez, mint a Gotan Project, sőt a Portishead (például a Glory Box típusú dal – főleg ha elveszed a refrén torzított gitárhangzását), de ez csupán távoli párhuzam, ám épp elég hangsúlyos ahhoz, hogy a „TangoApasionada” felkeltse az említett zenekarok rajongóinak érdeklődését is. Aldo Ivančič produkciója, amely további szoftveres mintákkal való díszítést is magában foglal (Noche Transfigurada), ezt a csavart mélyíti az albumon át. Közben a nagy mesterek „kis trükkjei”, például az alapritmus alá helyezett, kasztanyettahangot utánzó ritmikai hangzásbeli hatás (Noche Transfigurada) rendkívül üdvözlendő húzások, amelyeket Ivančič mester ügyesen épít be az egyes tételek hangszerelési koncepciójába. Az említett (kiinduló) „elektronikus” felhang, amely jelentős mértékben a szoftveres minták használatára és a billentyűs kíséretre támaszkodik, a kiválasztott dallamokban kitűnően kapcsolódik Vesna énekéhez, és többször kelt popos fertőzőképesség-érzetet, ezért könnyen befogadható lemezről van szó, amelynek szívélyességével (legalább) Szlovéniában szélesebb zenei tömegek rokonszenvét kellene elnyernie.

A Por Una Cabeza a refrént a versszakhoz visszavezető átvezető dallamban lehetséges hangszerelési megoldásokat sejtet a spanyol filmprodukciók melodrámáinak zenei aláfestésével, amit az album további részében a Vuelvo Al Sur című dalban a hegedű és Vesna éneke közti párbeszéd gyengéd, melankolikus patetikája sem titkol. A középső hangszeres rész ritmikailag szoftveres mintára épül, amely olyan érzést kelt, mintha a tangóformába a Depeche Mode ősi „1983–84-es” hangzástrükkjeit lehelték volna, ez azonban persze nem kerül előtérbe, mert a hegedűszóló elveszi tőle az elsőbbséget, és az említett hangzáshatást „elfedi”. Ebben a dalban magában a versszakban a gitárnak is több hely jut, amely kontrasztosan hangsúlyozza a szám ritmikai figuráját, a további gitárhangszerek (a hangzásképben a háttérbe húzódó „wah-wah szólók”) pedig nagyon is kívánatosan fokozzák a dal és az album dinamikus fejlődését. A tangóiskola klasszicizmusa az albumon leginkább éppen a záró számban maradt meg, a már említett A Las Cinco De La Tarde-ben, amely feltehetően régebbi eredetű. Ebben található a legtöbb szerves tónus a hangszerek párbeszédében, a lelassított ritmusforma és a zongorára írt vezető hangszerelés viszonylatában, amely a számon át a legteljesebben kiteljesedik. Ez a dal ezért, a lényegére való tekintettel, szándékosan került az album végére.

A „TangoApasionada” egyedülálló dokumentum. Szimbolikusan összegzi a szlovéniai (és ezzel a tágabb európai) zenei művészet intellektusának reaktív rugalmasságát az argentin tangó hagyományának jelenségére, amely így sajátos és megismételhetetlen formát él meg az európai talajon. És ez a lemez bizonyítja, hogy a szlovén zenei intellektus rendkívül széles látókörű, és az eredeti tangóüzenetre adott reakciói nagyon rugalmasak. Vesnának a társaival sikerült a tangó formáját mindenben nagyon meggyőzően, új és más módon előadnia. Ilyen zenei köntösben ez a forma frissen, különlegesen, egyedülállóan szól. Vesna kiváló vokális ütközése a tangózene magjával, amely középpontba került, nem hordozna ilyen különlegességeket, ha Vesnának nem álltak volna a stúdióban kéznél kiváló és tapasztalt zenészek, akik korábban is dolgoztak már vele. Közülük különösen kiemelkedik Aldo Ivančič kifinomult éberségének hozzájárulása.

Ebben a tekintetben reméljük, hogy Vesna a jövőben nem áll meg az ilyen vállalkozásoknál, és a „TangoApasionada” megkapja majd (karakterében hozzá közel álló) utódját. Hely az ilyen kihívó fülsimogatásra a tömegek számára ugyanis még bőven akad. Főleg ha arra gondolunk, hogy a műfaji szakadékok a portugál fado – amilyet a bolygó színpadain jelenleg a legfelkapottabb Mariza képvisel – és a tangó között már nem is olyan távoliak. Persze itt lehetséges opciókról szóló célzásokról van szó. Ki tudja, talán Vesna Zornik szívbéli nagysága a világ zenei folklórja iránti szeretetben a következő lemezén éppen ott áll meg.

Felállás

Vesna Zornik – ének
Aldo Ivančič – ritmusprogramozás
Ana Duša – kísérőének
Andraž Mazi – gitárok, bendzsó, dobro, pedal steel
Erik Marenče – billentyűs hangszerek
Metod Banko – kísérőének
Nikola Matošič – nagybőgő

KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Adonai Meru – ének
Boštjan Gombač – trombita, ének
Davor Herceg – zongora
Marko Turšič – második nagybőgő
Oksana Pečeny – hegedű
Polona Janežič – ploski
Ricardo Delgado – második nagybőgő

Produkció

Aldo Ivančič

Számlista