Kiadó: Celinka
Megjelenés éve: 2012
Producer: Aldo Ivančič
Az album hossza: 38.32 perc
Műfaj: tangó
Bár kis késéssel, de annál nagyobb odafigyeléssel: ez a lemez minden figyelmet megérdemel. A tangó, pontosabban az argentin tangó szabványainak összeütközéséről van szó azzal, ahogyan Európa fogadja és érzékeli ezt a műfajt. Honnan is pattanhatott volna ki ilyen ötlet, ha nem Szlovéniából? Vesna Zornik, akit mindannyian a hazai, kötöttségek nélküli folkbanda, a Katalena énekeseként ismerünk, rendkívül bátor lépésre szánta el magát: a helyes, finomra hangolt, óvatos és mindenekelőtt intelligens hangszerelési fogásokkal útjára indította az önálló stúdióalbumát, a »TangoApasionada« című lemezt. Tangószabványok újraaranzsírozott feldolgozásairól van tehát szó, amelyek most sajátos zenei köntösben ragyognak, és amelyeknek vezérfonala Vesna Zornik felismerhető hangi pecsétje.
Mindazon ötlet átültetése, amely Vesna fejében visszhangzott, nem volt könnyű feladat. Aldo Ivančič neve mostanság talán a legnagyobb szlovén elektronikus hangzásprodukciós mester neve. Ez a név szinte magától kínálkozott ideális megmentőként a »TangoApasionada« albumhoz. A munka eredménye a tangó lényegének szlovén befogadását megörökítő, sajátos emlékmű, amely mindenekelőtt Vesna szívbéli kötődését tükrözi a műfajhoz, valamint azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a különféle projektekben, a szlovén zenei színtér különböző művészeivel együttműködve, illetve a Katalenában szerzett. És végül, de nem utolsósorban: vissza kell pörgetni az időt addig, amikor Vesna már bizonyítottan flörtölt a tangó hagyományával. Ezt dokumentálja az A Las Cinco De La Tarde feldolgozása a Don Kihot című előadáshoz, amely a »TangoApasionada« albumon is helyet kapott. Vesna művészi lelkének új fejlődési lépéséről van tehát szó, amely teljesen természetesen érkezett el.
A »TangoApasionada« univerzumának középpontjában tehát Vesna Zornik alakítása áll. Látszik, hogy egyedülállóan jól érzi magát a választott szerepben. Kabaréság-sanzonos beütéssel vezeti Vesna a hallgatót az albumon, a kifinomult vokális lépegetés fényében, az érző izgatottság, a remegően simogató mimika, a szívsebezhetőség édes-keserű próbatételének árnyalataival az elragadtatottságig, magabiztosan és könnyedén, miközben teljes vérrel átélt interpretációja mélyen kézzelfogható benyomást hagy a hallgatóban, tömören átitatva a versekben őszintén megformált érzelmekkel. A dél-amerikai temperamentum közmondásosan forró. Semmi újdonság, ugye? A szövegek kizárólag a szív fájdalma felé irányulnak, és nem tűrik a racionalizáló kitöréseket. A hullámzó hevességgel megterhelt kehelyből, az érzéki erotika bódító elixírjéből tehát aligha menekülhettek el. Vesna kiválóan fokozza a drámai elemet a versszakokon át, amelyeket a szenvedélyes dinamika kellemes adagjával fest meg. Nincs mit tenni. A spanyol nyelv ebben a tekintetben egyenesen az ő interpretációjára van szabva. A Tango De Lengue Vesna vokális szenvedélyének, a spanyol nyelvnek és a tangó melosának optimális albumbeli együttélésére példa.
Az összes dal közül a Libetango hangszerelése cseng ki a legkevésbé meggyőzően – ez Grace Jones, a „fekete antilop” eredetijének feldolgozása. A feldolgozás semmiben sem hibás, sőt ellenkezőleg: megőrzi a lemez képszerűségét és meggyőző erejét. Az angol nyelv használata azonban ebben a dalban nem kötődik olyan intenzíven a tangózene műfaji ötvözetéhez, mint az album többi, spanyol nyelvű pontján a »TangoApasionada« lemezen.
Az egyik oldalon az elektronikus felhang, amely a forró latin temperamentum édesen buzgó ritmusaival cimborál, értelmesen kapcsolódik olyan együttesek korábbi kísérleteihez, mint a Gotan Project, sőt a Portishead (például egy Glory Box-féle dal – főleg, ha elvesszük a refrén torzított gitárhangzását). Ez azonban csupán távoli párhuzam, amely mégis eléggé hangsúlyos ahhoz, hogy a »TangoApasionada« az említett zenekarok rajongóit is felkeltse. Aldo Ivančič produkciója, amely további szoftveres mintákkal való díszítést is magában foglal (Noche Transfigurada), ezt a csavart mélyíti az album során. Eközben a nagy mesterek „kis trükkjei” – például az alapritmus alátámasztása kasztanyetta hangját utánzó alritmikus hanghatással (Noche Transfigurada) – rendkívül üdvözlendő lépések, amelyeket Ivančič mester ügyesen épít be az egyes dalok hangszerelési koncepciójába. Az említett (kiinduló) „elektronikus” felhang, amely jelentős mértékben szoftveres mintákra és billentyűs kíséretre támaszkodik, a kiválasztott dallamokban kiválóan kapcsolódik Vesna énekéhez, és gyakran pop-fertőzőképességet teremt, ezért könnyen befogadható albumról van szó, amelynek szívélyességével (legalább) Szlovéniában szélesebb zenei tömegek rokonszenvét kellene elnyernie.
A Por Una Cabeza az átvezető dallamban, amely a refrént visszavezeti a versszakhoz, olyan hangszerelési megoldások lehetőségét kínálja, amelyek a spanyol filmgyártás melodrámáinak zenei alapját idézik. Ezt az album további részén sem rejti véka alá a Vuelvo Al Sur hegedű és Vesna éneke közötti párbeszédének gyengéd, melankolikus patetikussága. A középső hangszeres rész ritmikusan egy szoftveres mintára épül, amely olyan érzetet kelt, mintha a tangó formájába a Depeche Mode ősrégi „1983–84-es” hangzástrükkjeit lehelték volna, ez azonban nem kerül előtérbe, mert a hegedűszóló elveszi tőle az elsőbbséget, és az említett hanghatást „elfedi”. Ebben a dalban a versszakban a gitárnak is több hely jut, amely kontrasztosan kiemeli a dal ritmikai figuráját, a további gitárhangszerek (a hangzásképben a háttérbe húzódó „wah-wah szólók”) pedig kívánatos módon építik tovább a dal és az album dinamikai fejlődését. A tangóiskola klasszicizmusa az albumon leginkább éppen a záródalban, a már említett A Las Cinco De La Tarde című számban maradt meg, amely feltehetően régebbi eredetű. Ebben található a legtöbb szerves hangzás a hangszerek párbeszédében, a lelassított ritmusforma és a zongorára írt vezető hangszerelés viszonylatában, amely a dalon át maximálisan kibontakozik. Ezt a dalt éppen tartalma miatt szándékosan az album végére helyezték.
A »TangoApasionada« egyedülálló dokumentum. Szimbolikusan összegzi a szlovéniai (és ezzel a tágabb európai) zenei intellektus reaktív rugalmasságát az argentin tangó hagyományának jelenségére, amely így sajátos és megismételhetetlen formát ölt az európai földön. Ez a lemez bizonyítja, hogy a szlovén zenei intellektus nagyon tág, és az ebből következő reakciói a tangó eredeti üzenetére nagyon rugalmasak. Vesnának a társaival sikerült a tangó formáját minden tekintetben meggyőzően, új és más módon előadni. Ilyen zenei köntösben ez a forma frissen, különlegesen, egyedülállóan hangzik. A Vesna és a tangózene magja közötti, középpontba helyezett kiváló vokális összecsapás azonban nem hordozná ezeket a különlegességeket, ha Vesna mellett nem állnának a stúdióban kiváló és tapasztalt zenészek, akik korábban is együtt dolgoztak vele. Közülük különösen kiemelkedik Aldo Ivančič finomhangolt éberségének hozzájárulása.
Ebben a tekintetben reméljük, hogy Vesna a jövőben nem áll meg az efféle vállalkozásoknál, és a »TangoApasionada« megkapja a (jellegében hozzá közel álló) utódját. A tömegek fülének ilyen kihívó simogatására ugyanis bőven marad még hely. Főleg, ha arra gondolunk, hogy a műfaji szakadékok a portugál fado között – ahogyan azt a jelenleg a világszínpadon forró Mariza képviseli – már nem is olyan távoliak. Persze ez csupán lehetséges opcionális célozgatás. Ki tudja, talán Vesna Zornik szívének tágassága az általános világzenei folklór iránti szeretetben éppen ott áll meg a következő lemezével.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Dallista:
1. Malena (02:54)
2. Cada dia (02:28)
3. Tango De Lengue (02:57)
4. Querer (04:20)
5. Libertango (04:16)
6. Paciencia (04:05)
7. Noche Transfigurada (03:01)
8. Por una Cabeza (04:44)
9. Vuelvo al Sur (04:07)
10. A las cinco de la Tarde (03:34)
Felállás:
Vesna Zornik – ének
Aldo Ivančič – ritmusprogramozás
Ana Duša – háttérének
Andraž Mazi – gitárok, bendzsó, dobro, pedal steel
Erik Marenče – billentyűs hangszerek
Metod Banko – háttérének
Nikola Matošič – nagybőgő
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Adonai Meru – ének
Boštjan Gombač – trombita, ének
Davor Herceg – zongora
Marko Turšič – második nagybőgő
Oksana Pečeny – hegedű
Polona Janežič – ploski
Ricardo Delgado – második nagybőgő
