Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Adams, Jesse
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2012
Játékidő: 40:36
Értékelés: 4.5/5
Jesse Adams amerikai zenész, producer, hangszerelő és multiinstrumentalista. Tizenhárom éves kora óta kutatja nagy művészi tehetségét a zenei önkifejezés terén. Mindig is a zenei sokszínűség és a kísérletezés nagy rajongójának számított. Szívesen foglalkozik a legkülönfélébb műfaji elemekkel az elektronikus zenétől és az ambienttől kezdve a hip-hopon és az akusztikus hangzásvilágok kipróbálásán át a metalig, az alternatív rockig és így tovább… Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy a zenész egyes saját dalai több műfajt olvasztanak egybe. 2009-ben Jesse kiadta első stúdiódokumentumát, a »Help Yourself« című EP-t, amely saját demófelvételek és instrumentálisok gyűjteménye. Újabb szerzeményeiben viszont már több az énekes szerep is. Jesse ugyanis kifejezetten szolid énekes, a ritmikus költészet is nagyon közel áll hozzá, az »All Things Considered« lemezen azonban teljesen kerülte.
Az »All Things Considered« tulajdonképpen a zenész stúdiódebütje! Jesse már évek óta együttműködik az európai, pontosabban szlovén zenei »csodával«, a jesenicei származású gitárvirtuóz Grega Habiččal, akinek stúdióalbumain – a »Self Destruct Sequence« (2009) és az »Open Heart Surgery« (2011) lemezeken – énekesként, gitárosként és billentyűsként működött közre. Az elsőlemezen Grega Habič viszonozza a szívességet Jesse Adamsnek. Érdekes, hogy a két zenész zenei filozófiájában, a zene megélésének módjában nagyon közel áll egymáshoz! A stúdióban a hangzás alakításához is meglehetősen hasonlóan állnak hozzá, ahogy a hangszerelések előkészítéséhez is. Innen már csak egy lépés a sejtés, hogy biztosan olvasnak egymás gondolataiban, ha ötletekről van szó! Mindketten elcsípték az új kor trendjeinek kiáltását. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesen egyedül is képesek elkészíteni a maguk önálló stúdióalbumát, a produkcióban pedig azt az érzetet keltik, mintha egy egész zenekar játszana a lemezen – ami tulajdonképpen bármelyik előadó egyik alapvető művészi mércéje kellene hogy legyen. Azt, hogy a dobok teljesen programozottak (valószínűleg Cubase-ben), addig észre sem veszed, amíg el nem kezded olvasni a CD füzetének ismertetőjét.
Jesse a recenzió bevezetője szerint valóban a zenei önkifejezés sokarcú kilátásait felvonultató albumot tett le az asztalra. Talán az „All Things Considered”-re a legtalálóbb jellemzés az, hogy egy öntörvényű art rock szemlélet dokumentuma, amely nem hasonlítható e tájék előadóihoz. A Down The Line lomha albumnyitó. Blues-hagyományra épülő dal, amelyben a gitárdíszítések az elején enyhe délvidéki rock-illatot árasztanak, a hangképben a háttérkíséret elmosódottan masszív kollázsa pedig fellendíti, hatásosan átöleli a refrént, és teátrálisan elmélyíti Jesse Adams énekbeli hatókörét is. A zenész ugyanis többnyire a közepes és mélyebb fekvéseknél marad az énekdallamok megválasztásakor, ami Jesse hangszínének is a legjobban áll. Az énekhang nem rejti véka alá a »férfias« hozzáállást, ami a dalokat a ma az amerikai post-grunge és alternatív metal együtteseknél használatos modern lemezek jellegével ruházza fel. Az énekes kifejezésmód azt az érzetet kelti, hogy Jesse Adams a »grunge« zene elemi ősiségének is kedvelője és tisztelője.
Az érzékenységet, az erőt és a programozott hanghurkokkal megsózott, hatásos hangzásalakításhoz szükséges tudást először a lemez sötét dala, a Stale igazolja. Jesse Adams ebben bebizonyítja, hogy született érzéke van a hangulatok fokozatos építéséhez. Ebben a közegben a sajátját teszi hozzá Grega Habič kitűnő gitárszólója is a dal záró részében, amely elmélyíti Adams érzékét az erős művészi öntörvényűség intelligens elhelyezéséhez. A One Shot oldja a lemez kezdeti sötét hangulatát. Riffekre felfűzött dal, amelyben Habič metálosított vágtája viszi a prímet, a versszak pedig élénk rock n’ roll lendületen alapul. A dal kiemeli Jesse Adams zenei filozófiájának szarkasztikus jellemét, és hiteles, bolondos színjátékával fenomenálisan működik a hangulatok dinamikájának felrázásában az »All Thing Considered« lemez egészén.
A The Circus Left Town instrumentális, amely fenntartások nélkül, könnyedén ott lehetne Grega Habič bármelyik önálló stúdiókiadványán. A dal magját vezető kitűnő metálos riff több mint ráírva Gregára, aki ebben a lenyűgöző instrumentálisban a gitárdíszítések elhelyezésében és a szólózó sorozatlövésekben eléri művészi optimumát, egészen a maximumig. A dal progresszív gitárrockot lehel, amelyre a gitárjáték óriásai, Joe Satriani és Steve Vai is felvonnák a szemöldöküket. A lemez egyik csúcspontja, amely a hangulat hatásával ismét a feje tetejére állítja az albumot. Persze pozitív értelemben, ragyogó megnyilatkozásként!
A személyes vallomásos hang ismét intenzíven felragyog a kitűnő DNA-ban. Ez az a dal, amely minden grunge-rajongónak tetszeni fog. Sok grunge-banda unplugged változatban is összhangban szólna ezzel a teljesen akusztikus, megaranzsírozott dallal. Melankolikus énekdallam jellemzi, ahol a meggyőzőséget főleg Jesse átélt énekhangja tartja fenn, amely ismét a középső fekvésekkel él – gondolj csak az Alice In Chains, a Soundgarden és a Stone Temple Pilots férfias énekhangjára. Nem ugyanaz, de energetikai párhuzamokat idéz. Ebben a dalban Grega Habič ismét felcsavart szólója mélyíti a teátralitást, amely ezúttal a blues alapjaiból merít. A szólót metálosított riff támogatja, ami hatásosan viszi a hangulatot egy új szféra felé. Ezt követi a szomorú instrumentális, a Slave, amely hiteles melankóliájával megbűvöli a hallgatót. Teljesen ártatlanul indul, akusztikus modorban, majd riffbe vált, amely a The Circus Left Townhoz hasonló érzéseket kelt, csak éppen Jesse éneke is belép a Slave-be. Különleges tartású dal, az alternatív metal jellegzetességeivel. Divatos és rendkívül szerethető. A drámát ismét mesterien beillesztett hanghurok-minták mélyítik.
A Something To Hold On To az elején a sztereó chorus effekttel megtámogatott Habič-akusztikára épül, majd átfolyik a lemez egyik legkiválóbb énekes számába, így az önálló kislemezként való megjelenés első számú jelöltje. Olyan dal, amelyben a lemez dallamos jellege a legintenzívebben lobban lángra. Grega Habič itt is újra bizonyítja zenei zsenialitását az egyik legszebben elhelyezett gitárszólóval, amelyek rendkívüli érzelmet tartanak fenn a dalban, ingerlően táplálják a hallgatót a dal atmoszférikus hatókörének elmélyítésével, amely remekül átfolyik a versszak–refrén páros utolsó körébe! A Pig című dalt mi, Grega Habič zenéjének rajongói már nagyon jól ismerjük, hiszen a szám Jesse-vel közös munkaként már megjelent Grega önálló stúdióalbumán, az »Open Heart Surgery« (2011) lemezen. A Pigben, amely energiájával és kifejezőerejével a The Circus Left Town és a Slave érzéseit idézi, megkapod a választ, miért egészíti ki egymást ilyen kiválóan Jesse és Grega mint két zenei tehetség. Progresszíven széttördelt pillanata a lemeznek, ahol ismét előtérbe lép Grega Habič kivételes, virtuóz megnyilatkozóereje. Természetesen ide kell számítani Jesse hatását is, aki riffeléssel megkettőzi a masszív kísérőfalat, és ötletgazdagságával magasra tartja a dal művészi színvonalát. A lemez egyik legélénkebb és művészileg legkihívóbb pillanata az »All Things Considered« lemezen! A lezárásról és az album elejének komor ambientjéhez való visszatérésről a lemez legsötétebb dala gondoskodik. Ez a címadó dal. Hangeffektusok kombinálásából épül fel. Hirtelen csatlakozik egy ritmikus mintájú hurok, amely fékek nélkül fogadná a hip-hopozást, de ezt nem kapjuk meg! A dal magja kifejezetten sötét díszletre épül, programozott hangszerelésekből, amelyek ebben az instrumentálisban olyan dallamot alkotnak, amelyet gond nélkül fel lehetne használni zenei alapként valamilyen futurisztikus filmhez, a teljes apokalipszis fekete kilátásaival.
Jesse Adams tehát kifejezően ihletett stúdiódebütöt adott ki, amely több műfaj fúziója. A zenész ezeket finoman, teljes áramlásban, teljesen egyedi módon olvasztja össze, az eredmény pedig az öntörvényű art rock kultúra albuma. Tanúja lehetsz rajta a műfaji szakadékok áthidalásának a progresszív metaltól a bluesig, a grunge-ig, az ótvaros rockelvekig, lenyűgöző a post-grunge és az alternatív metal elemeivel való kacérkodása is.
Jesse debütjének nagyon fontos eleme Grega Habič közreműködése, aki mesterműveivel az oroszlánrészt vállalja az album teljes mozgalmasságából, állandó vonzerejéből és kivételes atmoszférikus, kifejező hátteréből a hangszerelési megoldások terén. Ezt figyelembe véve nem lenne baj, ha Adams és Habič csapattá vagy projektté állna össze, és kiadnának még egy-két közös albumot. Hiszen két karizmatikus, magasan profilozott zenei tehetség kémiájáról van szó, ahol az ilyen párbeszédben garantált az art-unikátum vallomásos hitelessége, a zenei ötletek érzékelésének és a kölcsönös kommunikációnak a teljes hatású kémiájával!
Innen az »All Thing Considered« album rendkívüli, öntörvényű art rock hangja, amely önmagában bizonyítja, hogy a zenei univerzumban még számos felfedezetlen zug létezik a művészi önkifejezés hitelességére, amelynek ehhez nincs szüksége másolásra, csak a tehetségek autentikusságából merít. És ez a legtöbb, amit egy Jesse Adams-féle művész ezen a ponton nyújtani tud. A széles körű érzékenységet, a fogékonyságot és a hangszerelői kombinálás mesteri érzékét a kompaktság és a hatásos hangulatok terén látva egyértelmű, hogy Adams a jövőben tovább mélyíti művészi hatókörét, és érettebben definiálja az öntörvényű szerzői prédikáció karakterét. Ő ugyanis olyan zenész, aki fékek nélkül, kalkuláció nélkül, teljes kihozatallal fejlődik és kutatja önmagát! Ehhez viszont tehermentesnek kell lenned, és mindenekelőtt elég bátorságod kell hogy legyen ahhoz, hogy megtartsd »önmagad«, ne hódolj be a korporációknak, vagy egyszerűen ne dobd túl korán be a törölközőt!
Felállás
Jesse Adams – ének, gitár, basszusgitár, programozás, billentyűk
Grega Habič – gitár, basszusgitár
Produkció
Jesse Adams
Számlista
1. Down The Line
2. Stale
3. One Shot
4. The Circus Left Town
5. DNA
6. Slave
7. Something To Hold On To
8. Pig
9. All Things Considered
