Előadó: Life Line Project
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 105:03
Pontszám: 4.2/5
A Life Line Project régi ismerős a holland szimfonikus prog színtéren. A zenekart elsősorban főszereplője, Erik de Beer megható története teszi különlegessé: egykor rákot és rövid életkilátást diagnosztizáltak nála, később viszont az orvosok közölték, hogy tévedtek, és Erik de Beer új életerővel vetette bele magát abba, amit szeret. Így született meg a Life Line Project, amelyben minden szeretetét kifejezi, nemcsak a zene, hanem maga az élet iránt is – a zene pedig mindenképpen az a médium, amelyen keresztül ezt megmutatja.
A zenekar mögött már így is meglehetősen impresszív diszkográfia áll, amely óriási érettségről és állandóságról tanúskodik, noha kereskedelmi siker még nem volt, és őszintén szólva a mai zenei élet mellett nem is lesz. Végül is ez amúgy sem cél, és nem is olyasmi, amire Erik de Beer és a zenekar többi tagja törekedne. A Life Line Project eddig 6 albumot adott ki, amelyek stílusukban elég különbözőek, de mindig a progresszív rock műfaján belül mozognak.
A The Journey, a holland progosok legújabb albuma eddigi legambiciózusabb vállalkozásuk. A dupla lemez, amely összesen egy óra 45 perc zenét tartalmaz, két (epikus) részre oszlik. Az első, egy egész órás koncepciódarab, a »The Journey To The Heart Of Your Mind« címet viseli. 16 részre tagolódik, amelyeket (a nyilvánvalóan azonos téma, illetve történet mellett) hol vokális törések, hol zenekari kitörések, hol pedig egyszerű, mégis csodálatos fafúvós futamok kötnek össze. Az alapfelállást rengeteg további, zenekari irányultságú szekció és vendégzenész egészíti ki (akik sokat hozzátesznek a Life Line Project progresszív rockjának szimfonikus oldalához), különösen énekesnők, akik de Beer zenei történetének egy-egy szerepét játsszák el. Az első rész egyébként nagyon vidám, könnyed és pozitív hangulatú, többnyire dúrban szóló balladák és mesébe illő dallamok töltik meg, amelyeket ide-oda műfaji kitérők törnek meg (a soul- és funk-kirándulásoktól a klasszikus szólóvállalkozásokig), összhangban a történet koncepciójával és az album feszültségének fokozásával. A középpontban egy ismeretlen személy áll, aki az megismerés, és főleg az önkeresés útján jár.
A zene legnagyobb erőssége kétségkívül a sokszínűsége és a dallamok dinamikus váltakozása, amelyből mégis koherens egész áll össze. Kifejezetten ihletettek az orgonás részek, amelyeket Erik de Beer mesterien kezel, és ezeket kiválóan ki is emelték, főleg a produkcióban: a szólórészeken hangosabbak, mint ott, ahol egyszerre több hangszeren játszik. Stílusban a történettől függetlenül a középkorian csengő hangszerelésektől a szintetizátoros, elnyújtott hangzásokig ível, amelyek a modern érzést adják a zenének. Beszivárognak még a cappella jellegű részek is, amelyek tovább pezsdítik az amúgy is sokszínű muzsikát. A kompozíciók olykor talán átlagos volta és a progresszív rock megszokott stílusa elvész abban a lenyűgöző képességben, hogy ilyen rövid időközönként váltanak stílust, ahogy azt a teljes The Journey alatt teszik. A hangszeres részek többnyire még az énekeseknél is erősebbek, főleg amikor Erik fogja kézbe a gyeplőt, és a billentyűs hangszerek számtalan hangjával a legkülönfélébb ambient tájakat festi.
Az album második része a »The Narrow Path« címet viseli. Ez ugyanolyan erőteljesen indul, mint a »The Journey To The Heart Of Your Mind«: ambiciózus hangszeres szekcióval, amelyben ismét a billentyűsök dominálnak, és mindenféle effektekkel játszadoznak. A második CD fő attrakciója mindenképp a névadó »The Narrow Path«, egyszerre epikus költemény és dal, néhány a legjobb rész és hangszerelés közül, amit Erik de Beer valaha írt. Sötét, komor mellotrondallam, törzsi ütős részekkel és leselkedő fafúvós hangokkal. A baljós kórus a háttérben minden zenében olyan tényező, amely tovább fokozza a borzongást, és itt is pontosan ugyanezt éri el. A dal egészének sötétsége ellenére akadnak élénkebb részek is, főleg de Beer különféle szólóinál, ugyanakkor az első CD-hez hasonlóan épül fel – állandó hullámzással, hangulat-, tempó-, ritmus- és érzelmifeszültség-váltásokkal… hangszeresen valóban izgalmas utazást ír le. A téma hasonló az előzőéhez – továbbra is egy alany utazását követjük, belsőt és tényleges külsőt egyaránt, ami a progresszív rockban megszokott módon fantasztikus.
A The Journey mindent egybevetve valóban lenyűgöző alkotás. Ennyi fantáziát egyetlen kiadványban, amely így az összes lehetséges hangulatot, stílust és érzelmi feszültséget tartalmazza, nehéz találni. Ha pedig a zeneszerző mindezt képes befogadható és értelmes egésszé összefogni, az egyszerűen felfoghatatlan. Persze akadnak az albumnak gyengéi is – a produkció olykor túl műanyagosan szól, a szövegek kissé közhelyesek, a hossz miatt időnként az az érzésünk, hogy egy-egy rész „töltelék”… de a végén, meghallgatás után ez már nem is számít. Csak az számít, hogy mintha végigjártunk volna egy utat, amelyen jobb emberekké váltunk.
_______________________________________________________________________________________
A Life Line Project meglehetősen ismert a holland proggal foglalkozók körében. A zenekart főként vezetőjének, Erik de Beernek a megható története jellemzi: nála egykor halálos rákot diagnosztizáltak, később azonban kiderült, hogy a diagnózis tévedés volt, és Erik de Beer nem is halálos beteg. Ez új életerőt adott neki, és késztetést arra, hogy arra összpontosítson, amit szeret csinálni. A Life Line Project pontosan ez – ott van benne de Beer szíve, ott fejezheti ki szeretetét, nemcsak a zene, hanem az élet iránt is, a zene pedig csupán az a médium, amelyen át az érzéseit közvetíti.
A zenekar eddigi diszkográfiája lenyűgöző, érettségről és állandóságról árulkodik, bár kereskedelmi siker eddig nem volt, és valószínűleg nem is lesz. Ez azonban nem igazán az, amiről a zenekar szól, és nem is az, ami érdekli őket. Eddig 6 albumot adtak ki, amelyek stílusukban elég különbözők, de mindig ugyanabban a progresszív rock óceánban úsznak.
A The Journey, a legújabb albumuk, valószínűleg eddigi legambiciózusabb projektjük. A dupla album, amely egy óra 45 percig tart, két (epikus) részből áll. Az első, egy egész órás koncepciódarab, a »The Journey To The Heart Of Your Mind« címet viseli. 16 számra tagolódik, amelyeket (az azonos téma és történet mellett) vagy vokális törések, vagy zenekari kitörések, vagy egyszerű, mégis gyönyörű fafúvós futamok fűznek össze. Az album számos vendéget felvonultat a rendes felállás mellett, akik általában zenekarba illő hangszereken játszanak, így sokat hoznak a Life Line Project progresszív rockjának szimfonikus oldalához. Az album első része meglehetősen ünnepélyesen, könnyedén és pozitívan szól, többé-kevésbé tele balladákkal és mesébe illő dallamokkal, amelyeket itt-ott különféle műfajváltások szakítanak meg (soul- és funk-kirándulásoktól a klasszikus szólóvállalkozásokig), összhangban a történet koncepciójával és az album feszültségével. A középpontban egy ismeretlen személy áll, aki az önmegismerés útján jár.
A zenekar legnagyobb erőssége a sokszínűség és a dallamváltások dinamikája, amely bármi történjék is, mindig koherensen szól. A mellotronos és orgonás részek különösen ihletettek, de ez Erik de Beer, a maestro esetében mindig is várható volt. Stílusban a részek a középkori ihletésű kompozícióktól a modernebb hangzásúakig váltakoznak, mindenhol szintetizátorral és hasonlókkal. Vannak még “a capella” jellegű részek is. Noha minőség tekintetében akadnak elég átlagos részek, és hallani kimondottan lerágott csontnak számító progresszív rockot is, a hallgató alig veszi észre, annyira elmerül az állandó, valóban lenyűgöző dallamváltásokban. Az album hangszeres részei még az énekeseseknél is jobbak, főleg ott, ahol kizárólag de Beerre és az ő zenei világára esik a hangsúly.
A dupla album második része a “The Narrow Path” címet viseli. Ugyanolyan hevesen indul, mint a »The Journey To The Heart Of Your Mind«, ambiciózus hangszeres szekcióval, ahol ismét a billentyűsök a domináns hangszer. A második CD fő attrakciója mindenképp a címadó szám, a “The Narrow Path”. Mindenképp Erik de Beer legjobb munkáinak egy része. Sötét, komor mellotrondallam, valamiféle törzsi ütős részekkel és hátborzongató fafúvós hangokkal járja át az egész dalt. A háttérben szóló, horrorfilmbe illő kórushangok fokozzák a dal ijesztő hatását. A dalban természetesen vannak világosabb részek is, ahogy az várható volt, hiszen a dupla album egyetlen darabja sem szól csak egyetlen hangulatban. A CD többi része is hasonló – állandó tempó-, ritmus-, hangulat- és feszültségváltásokkal. Igazán izgalmas kaland. A téma már ismerős az első CD-ről – valamiféle belső énkeresés, amely valós élethelyzeteken keresztül tükröződik.
Mindent egybevetve a The Journey valóban lenyűgöző alkotás. Ennyi képzelőerő kell egy ilyen termék létrehozásához, ennyi képzelőerő ennyi hangulat, feszültség, stílus stb. megteremtéséhez. De ha mindez koherens egésszé áll össze, tudhatjuk, hogy olyasmi áll előttünk, ami szinte felfoghatatlan. Az albumnak vannak gyenge oldalai is – a produkció néha csődöt mond, és kissé műanyagossá teszi a hangszerek hangját, a szövegek kicsit közhelyesek, és az album hossza miatt akadnak töltelékek. De a végén mindez jelentéktelen. Az számít, hogy végigjártunk egy utat, amely után jól érezzük magunkat.
Felállás
Marion Brinkman-Stroetinga – ének | ének és vokál
Maruschka Kartosonto – ének | ének és vokál
Peter van der Stel – ének | ének és vokál (King Of Make-Believe)
Liset Dullaart – ének | ének és vokál (Miss Fortune)
Anja Sides-Dirkzwager – ének | ének (Does It Help?)
Johan van der Stel – hang | pénzsóvár yuppie (Join Us)
Maarten Mol – hang | őrült prédikátor (Join Us)
Elsa de Beer – fuvola, hang | fuvola és Wendy the Brainless Rapper (Join Us)
Dineke Visser – oboa | oboa
Anneke Verhage – klarinét | klarinét
Lisette Harms – klarinét | klarinét (Forgotten Page)
Ada Bienfait – fagott | fagott
Jody van der Gijze – elektromos és akusztikus gitárok, ének | elektromos és akusztikus gitárok, rengeteg vokál és kiegészítő ének
Iris Sagan – basszusgitár, ének, hang | basszusgitár, vokál és a szocialista (Join Us)
Erik de Beer – akusztikus és elektromos zongorák, Moog, Hammond-orgona, templomi orgona, csembaló, szintetizátorok, különféle gitárok, mandolin, lant, chitarrone, akusztikus basszusgitár, ének | akusztikus és elektromos zongorák, Moogok, Hammond-orgona, templomi orgona,
csembaló, szintetizátorok, gitárok, mandolin, lant, chitarrone, barokk gitár,
akusztikus basszusgitár, ének és vokál
Produkció
Erik de Beer
Számlista
CD 1: „Journey To The Heart Of Your Mind”
1. Blank Page (7:19)
2. The Journey Begins (4:57)
3. Join Us ! (3:49)
4. Doubt (1:29)
5. Fight The World (5:17)
6. Longing For My Childhood (4:46)
7. Interlude „Turn The Page” (0:55)
8. Bright Spots (5:17)
9. Envy (1:33)
10. Interlude „Dark Page” (1:00)
11. Miss Fortune (3:45)
12. Interlude „Forgotten Page” (1:30)
13. The King Of Make-Believe (5:16)
14. Free ! (3:07)
15. Credo (5:01)
16. The Last Page (5:07)
(60:17)
CD 2: „The Narrow Path”
1. Turn The Key (5:35)
2. Miniature 8 „La Mélancolie” (2:32)
3. The Narrow Path (11:57)
4. Monkey Business (2:56)
5. Happiness Theme (3:56)
6. Collage ’11 (3:08)
7. Miniature 6 „La Flegmatique” (2:24)
8. Does It Help ? (7:34)
9. The French Wrench (4:22)
(44:46)
