Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Beggars And Thieves
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 43:51
Értékelés: 4.5/5
Ha a melodikus rock albumai közül bármelyik megérdemli a mestermű jelzőt, az kétségkívül a Beggars And Thieves 1990-es, névadó bemutatkozó lemeze, az Atlantic Records-szerződéssel a zsebükben. Hét évvel később megjelent a méltó folytatás „Look What We Created” címmel, a „The Grey Album” (1999) viszont egy kapkodó, számító húzás volt: a zenekar görcsösen próbálta „megvenni” a tömegeket, de erről inkább ne is beszéljünk.
Az együttest, amelyben megvolt a potenciál, hogy világszerte arénákat és stadionokat töltsön meg, elnyelte a „grunge” nevű vírus. A magasra törés, az illúziók és az álmok ideje lejárt, a srácok megérettek, befelé fordultak, és kihozták kreatív énjükből azt, amit a legjobban csinálnak és tudnak. A „We Are The Broken Hearted” ugyanis több mint kiváló album. Habozás nélkül kimondhatom: 2011 egyik legjobb melodikus rock lemeze.
Miért emelkedik ki? A Beggars And Thieves ugyanis „forradalmi” húzást tett. Megtartotta az 1990-es bemutatkozó lemez felismerhető, összetéveszthetetlen megszólalását és hangszerelési stílusát, az új anyagot viszont remek, mai hangzásba öltöztette, ami az ő súlycsoportjukba tartozó, újra összeállt zenekaroknál nagy ritkaság. Elég csak a melodikus rock egykori éllovasainak új lemezeire gondolni: mind kísérletezésekbe fulladt, legyen szó a Hardline-ról, a Kingdom Come-ról vagy a Strangewaysről. Aztán ott vannak azok a zenekarok, amelyek sikeresen átvészelték a divatos, új idők produkciójához való igazodás vágyát, és a hangzásbeli átmenet közben is megőrizték egyéniségük utolsó morzsáját is, amellyel réges-régen nagy nevet szereztek maguknak a rocktérképen, például a Tesla az utolsó két albumával. Ez bizonyítja, hogy egy régi zenekar sikeres átmenete az új időkbe lehetséges, és be lehet építeni a mai hangzási trendeket. Sőt, kifejezetten kívánatos. A „We Are The Borkenhearted” kétségkívül az utóbbi kategóriába tartozik. Vagyis sikertörténet. Egy klasszikus zenekar újjászületése egy remek visszatérő lemezzel a zsebében. Mit is kívánhatnánk még a Beggars And Thievestől?
Az ötös megtartotta azt az alapvető elemet, amely a Beggars And Thieves arculatának és munkásságának hitelességét igazából adja: a két zenész közti összetéveszthetetlen, nagy kreativitású kémiai kötést. Ők Louie Merlino énekes és Ronnie Mancuso gitáros. Mancuso a zenekar szünetelése alatt egy cseppet sem veszített abból, hogy tökéletesen kidolgozott, elsőre ható főmelódiákat alkosson, gyönyörű, tiszta gitárfrázisokra építve, amelyek lehetővé teszik Louis Merlinónak, hogy a lehető legjobban kiaknázza az énekdallamokat, és a lehető legnagyobb dallamos fülbemászóságot hozza ki belőlük.
A „We Are The Broken Hearted” tele van potenciális slágerekkel, amelyek más időkben csörgő zöld bankók egész zsákját hozhatták volna a zenekarnak. Az Innocence, a Stranded, a Never Gonna See You Again, a Wash Away című ballada vagy a záró címadó dal szinte versenyeznek egymással, melyik való jobban a rádiók műsorába. Persze, más időkben. A hangszerelés fantasztikus, és aranyat érő bizonyíték arra, hogyan lehet kihozni a maximumot a dallamból és a bőr alá hatoló ragadozó ösztönből, amely már az első hallgatásra elvarázsolja a hallgatót. A Beggars And Thieves tehát megőrizte azt a dalszerzői erőt, amelyet az 1990-es felejthetetlen debütálás testesített meg.
A hangzás, amelybe Louie Merlino éneke biztonságosan beleágyazódik, több gitárszálra épül. Szándékosan enyhén koszosan reszelős, kevesebb kontrollal. Elmosott, szóval. Gyakran az akusztikus gitárt torzított gitárriff duplázza meg, ezekre pedig további díszítő, dallamos gitárvonalak kerülnek, amelyek feloldják az AOR/melodic rock szerzői sablon megszabta merev és kiszámítható formát. A produkcióban kiemelkedik a mérföldekről felismerhető, vastagon felhúrozott basszus is, amely remek kontrasztot alkot az elmosott riffekkel, és kitölti a teret, főleg ott, ahol a riff teli hangzású, „nyitottan” csengő akkordok sorozatából áll. Edzett rókák agyafúrt trükkje. Az i-re a pontot a billentyűk teszik fel, amelyek könnyű fátyolként illeszkednek a gitárok masszív hangfalához, és mélyítik a dalok hangulati légkörét. Azok a dalok, amelyeken ezek a hangzásbeli kontrasztok és hangulatok különösen hangsúlyosak: We Come Undone, Oil & Water, Seven Seconds, We Are Brokenhearted (színpadias levezetéssel, amelybe besurran egy alt szaxofon), a különösen dühös Midnight Blue, a basszusvonal és a gitárfal közti kontraszt pedig már-már erogén módon tör elő a Beautiful Losersben. A dobprodukció határozottan, mélyen dörrenő pergőhangot tart fenn! Minden a helyén van, kontrasztosan, optimálisan kifeszítve, olyan levegővel, amitől végigfut a hátadon a hideg. Röviden: ennél jobb produkciót nem is kívánhatsz. Ezt az albumot kötelező fejhallgatón hallgatni!
Aztán ott van Louie Merlino. Fenomenális, érzelmekkel és szenvedéllyel teli énekteljesítményével, a középső fekvésekben csábító harmóniákra kihegyezett hangterjedelmével szó szerint elvarázsolja a hallgatót, és közel 44 percen át egy különleges világban vezeti, amely csak ennek az albumnak a hangulati rezgésére jellemző. Louie nem hagy levegőhöz jutni! Egyedülálló előadás tetőtől talpig.
A „We Are the Brokenhearted” egy klasszikus AOR/melodic rock zenekar diadalmas visszatérése, amely bizonyítja, hogy meg lehet őrizni a saját hiteles egyéniséget, amely a múltban ismertséget és tiszteletet hozott neked, és hatékonyan át lehet vezetni az új időkbe, a mai stúdiótrendekbe. A Mancuso/Merlino kötelék teljes erővel működik, a Beggars And Thieves pedig az új időkben láthatóan maximálisan motivált, frissen inspirált és szilárdan elszánt, hogy ismét a legjobbat adja a rajongótábornak, amit csak tud. Üdv újra a fedélzeten, fiúk!
Felállás
Louie Merlino – ének
Ronnie Mancuso – gitár
Gregg Fox – billentyűs hangszerek
Enzo Penizzoto – basszusgitár
Tommy Price – dob
Producer
R. Bernard Mann
Számlista
01.We Come Undone
02. Oil & Water
03. Innocence
04. Never Gonna See You Again
05. Beautiful Losers
06. Seven Seconds
07. Stranded
08. Wash Away
09. Midnight Blue
10. We are the Brokenhearted
