Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Wishbone Ash
Kiadó: Talking Elephant Records
Megjelenés: 2007
Játékidő: 49:38
Értékelés: 3/5
Jön a „zöld ember”. Békével jön. Azért jön, hogy megmentse a Földet, amelyet elfoglalt egy „Emberiség” nevű vírus! Azért jön, hogy szeretetet osszon. Utópikus, nem? Filmes? Már végtelenszer eladták. Mindegy. A vibráció pozitív, minek volnánk szarkasztikusak és fordítanánk neki hátat? A Wishbone Ash-lemez központi motívuma ezúttal a „zöld nyelvű” prédikáció. A zöld messiás mögötti vörös bolygó a globális felmelegedést hivatott jelképezni, a háttérben kritikusan megemelkedett a tengerszint, katasztrofális áradások fenyegetnek, a borítón látható szélerőmű lapátjai pedig Powell szavai szerint a bolygó megfeszítését szimbolizálják.
A felállás az új albumra ismét változott egyet. Mintha a Wishbone Ash történetében nem lett volna már épp elég belőle! Ezúttal a dobosnál: Ron Westont a jóval fiatalabb Joseph Crabtree váltotta, aki korábban a skót neoprogresszív Pallasszal dolgozott együtt.
A „The Power Of Eternity” mindössze egy évvel elődje, a „Clan Destiny” (2006) után készült el. Összesen 22 nap alatt vették fel a Blue Jay stúdióban, az amerikai Massachusetts állam közepén, ugyanabban a stúdióban, amelyet egykor a „régi, jó” Aerosmith is használt. Pontosan itt készült a „Clan Destiny” is. Mégis nagyobb a hangzásbeli különbség a két album között, mint a „Clan Destiny” és a „Bona Fide” (2002) között, pedig e kettő megjelenése közt négy év telt el. A „The Power Of Eternity” hűvösebb, kontroláltabb és vékonyabb hangzású (a gitároké és a basszusgitáré is). A hangkép spektrumának piramisszerű kitöltése nem olyan sikeresen sűrített, mint a „Clan Destiny”-n és/vagy a „Bona Fide”-on, ezért az album nem kelt olyan markáns élőzenei érzetet, amilyet egy ilyen tapasztalt, minden hájjal megkent zenekartól elvárnánk. Ehhez az albumhoz a zenekar nem használt billentyűs hangszereket.
A „The Power Of Eternity” egyébként minden klasszikus Wishbone Ash-ismertetőjegyet felvonultatja. Elsősorban Andy Powell kellemes, jellegzetes, ezoterikus felhangú hangját. Ez most is enyhén „Wettonosan” hat, vagyis ideális a többszólamú vokálharmóniákkal való kombinálásra, amit a zenekar az album anyagán ismét előszeretettel ki is használ. Itt van a blues erős támasza is, amit a kvartett, szokás szerint, átszellőztet a jellegzetes kettős harmóniák tercekben történő beépítésével (ami a Wishbone Ash esetében úttörő, forradalmi jelentőségű). Ezek a Wishbone Ash-hangzás stílusbeli felismerhetőségének és egyediségének szerves részét adják. Az összes dalra igyekszik rákerülni a két gitár jellegzetes szólófonata. Powell a finn Muddy Manninenben, aki a „Clan Destiny”-n a honfitársát és tanítványát, Ben Granfeltet váltotta, szilárd támaszra és egyenrangú társra lelt, aki hatékonyan őrzi a Wishbone Ash örökségét az új időkben. Az albumon természetesen ott a kelta folk pasztorál eleme is. Ez a legszembetűnőbb a Northern Lights című akusztikus instrumentálisban, de nagyobb-kisebb adagban szinte minden számba beférkőzik, mennyisége általában attól függ, mennyi blues-jelleg van az adott Wishbone Ash-dal megszólalásában. A pasztorál eleme az album további részén nagyon tisztán átvezet a Yours Indulgence és a Disappearing című számokba is.
Hogy az új ritmusszekció jó fából faragott, azt a Hope Springs Eternal bizonyítja, ahol Bob Skeat basszusgitáros nagy tehetsége mesterien tölti ki a gitárriffek alatti teret, de jól jön a kiváló Happiness című számban, vagy a Dancing In The Shadows versszak–refrén átmenetében is. Ám általánosságban a „The Power Into Eternity” azzal a bajjal küzd, hogy nincs rajta olyan szám, amely belevésődne az emlékezetbe, és még sokáig ott csengene a fejedben, miután az album megfordult valamelyik CD-lejátszódban. Éppen az album húzódalai szenvednek attól, hogy a Wishbone Ash ezúttal nem 100%-ig meggyőző a refrénekben a „crescendo” elérésében. Ez különösen igaz a nyitó The Powerre és a mindjárt utána következő Driving A Wedge-re, amelyek az ígéretes kezdés után a refrénekben semmiképp sem érik el a hangulati csúcspontot. Ugyanezt a bajt érintjük a záró Hope Springs Eternal esetében is. Mindazonáltal most az az érzés kerekedik felül, hogy az új ötletek többsége nem hat úgy, ahogy hathatna. Ez az érzés főleg az album második felében, vagyis az utolsó öt számnál ül rá a lemezre, ahol a felgyorsított Growing Up a gitártercettek jellegzetes, gyújtó hatású harmonizálásával gyakorlatilag az egyetlen tényező, amely ebben a részben némi plusz dinamikát, a Wishbone Ash-ra jellemző kinetikát és tömörséget lehel az albumba. Az album hűvös, elidegenítő hangulatát a már említett Your Indulgence, a Northern Lights és a Disappearing mélyíti. Ezzel nincs semmi baj. Egyszerűen így van. Mondhatjuk, hogy a Wishbone Ash ezúttal több teret hagyott magának arra, hogy kipróbáljon olyan vonalakat, amelyek nem annyira „tiszták” és klasszikusan csengők, mint amit tőlük megszoktunk (The Power, Driving The Wedge). Szerencsére az albumon ott van még a kiváló In Crisis, Happiness és Growing Up, amelyekből nem tudsz mit elvenni, és mit hozzátenni. Bennük remekül összeáll Powell érzéke a vokális dallam maximális kiaknázására, amely ezeknek a daloknak az összes refrénjében drámai hangulati csúcsot teremt.
A „The Power Of Eternity” jó Wishbone Ash-album, amelynek ott kell lennie minden Wishbone Ash-rajongó gyűjteményében. Az új Wishbone Ash-kiadványok közt, vagyis az új évezred első évtizedében, nem gyújt olyan meggyőzően, mint két előd lemeze, a „Clan Destiny” (2006) és a „Bona Fide” (2002). Talán a hibából az is kiveszi a részét, hogy szándékosan gyorsan komponáltak, és túl kevés idő jutott arra, hogy az egyes ötletek, mielőtt „magnószalagra” kerülnek, kiérlelődjenek, és elérjék zenei kifejezőerejük csúcsát és optimumát.
Felállás
Andy Powell – ének, gitár
Muddy Manninen – gitár, háttérvokál
Bob Skeat – basszusgitár, háttérvokál
Joseph Crabtree – dob
Produkció
Andy Powell
Számlista
01. The Power
02. Driving A Wedge
03. In Crisis
04. Dancing With The Shadows
05. Happiness
06. Northern Lights (instrumentális)
07. Your Indulgence
08. Growing Up
09. Disappearing
10. Hope Springs Eternal
