Előadó: Magnificent, The
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 60:13
Értékelés: 4/5
A The Magnificent érdekes melodikus rock-odüsszeia, amely mögött az új generáció rendkívül tehetséges skandináv zenészei állnak. Egy dolog közös bennük: nagy tisztelettel viseltetnek az AOR és a melodikus rock hagyatéka iránt.
Ha felfedjük a The Magnificent projekt alatt együttműködő zenészek zenei hátterét, rögtön érthetővé és magától értetődővé válik az egész. A Leverage, a Circus Maximus és a Brother Firetribe tagjairól van szó. A projekt két fő hajtóereje a kiváló norvég énekes, Michael Eriksen (Circus Maximus), aki énekesi képességeivel nemrég a progresszív Pagan’s Mind közös európai turnéját segítette át a Symphony X-szel, valamint a kiváló finn gitáros és fő hangszerelő, Torsti Spoof (Leverage). Aki ismeri a Circus Maximust és a Leverage-et, tudja, hogy mindkét zenekar lemezein mindig is nagy érzék mutatkozott a kompaktan, dallamosan fülbemászó refrénekhez, amelyek a klasszikus AOR joghatósági területén masíroznak. A Brother Firetribe az egyik lemezét az ilyen zenei kacérkodások miatt mellesleg egyenesen „Fake Metal”-nak keresztelte el, ami sokat elárul.
Ami ezen az albumon metálos maradt, az tulajdonképpen csak a produkció, amely a gitárfrázisokat odáig felhúzza, hogy azok adják a hangkép hátterének zömét (masszív rifffal). Ebbe a falba természetesen billentyűk is beépültek, de egyenrangúvá csak a versszakokban válnak, vagy azokon a szakaszokon, ahol a riff a záró „fade outban” elvész (a hangulati intenzitás fokozásának trükkje). Az album nem hoz zenei forradalmat, hiszen a tipikus skandináv melodikus rock platformról indul, amelynek német földön a Place Vendome vagy az Unisonic projektekben kereshetjük a megfelelőjét.
Eriksen egyedülálló énekes. Egyes pontokon, főleg a refrének dallamaiban, amikor feljebb kúszik a hangterjedelmében, robbanékonyságban és hiteles dallamos erőben Joe Tempest (Europe) klasszikus hangjához áll közel, kivételes változatossága és kidolgozott énekkarakterisztikája pedig magabiztosan állja a sarat minden hangfekvésben. Ez a tiszta, dallamosan kidolgozott ének a The Magnificent dallamainak fő hordozója, és e dallamok kompaktságának legfőbb eleme. Felesleges hozzátenni, hogy Eriksen vezető dallamait a refrénekben mesterien támogatják a többszólamú vokális harmóniák, ami hatásosan kiszélesíti a megragadott hangulati állapotok slágerességének hatókörét.
Mivel a The Magnificent projekt zenészei mind a klasszikus skandináv rockiskolából jönnek, a középső instrumentális részek és az összes átmeneti ornamens is a klasszicizmus fényében született. A The Magnificentben egy szemernyi blues vagy jazzből merítő elv sincs. Vagyis a melodikus rock tipikus európai sztereotípiáját követik. Minden helyesen összehangolt hangnemek keretei között mozog. A vezérmotívumok fejlődésének íve előre kiszámítható. A The Magnificent azonban könnyedén áthidalja ezt a „közmondásos jellegtelenség”-elemet azzal, hogy hatásos, intenzív hangulatokat teremt, amelyek a valóság érzetét hagyják maguk után, és ezt a mesteri produkciónak köszönhetik. A középső instrumentális részeket – ahogy várható – gyakran fűszerezik ultragyors szólókkal, sokszor a billentyűk és a gitár közötti kereszttűz jegyében szórva az ilyen szólisztikus kirohanásokat.
Az albumon a remény érzésének valóságos fátyla hullámzik végig, amely a refrénekben éri el hangulati csúcspontját, a bevált, megragadó bombasztikától duzzadva. A srácok ezt mesterien testesítik meg: fokozatosan építik a hangulatot egészen a csúcsig, amelyet minden dal refrénjének „crescendója” foglal össze. Az ilyen kiváló fülbemászóságra jó példa a Bullets, illetve nem sokkal utána a Tired Of Dreaming. A The Magnificent úgy éri el ezt a hatást, hogy mélyen szembeállítja a versszakot – ahol az énekes interpretáció kifejezésmódja sokszor a billentyűk melankolikus vezérmotívumára épül – a későbbi bombasztikus kiteljesedéssel a dallamosan tökéletesre csiszolt refrénben.
Ez az album mindazoknak szól, akiknek bejön a Leverage, a Platitude, a Brother Firetribe, valamint a progresszív metalos Circus Maximus. A kompozíciók kidolgozottságukban magas minőségi szinten állnak, és az album ebben a hatásban egy pillanatra sem inog meg a játékidő során. A felmelegített leves érzésének nehéz ellenállni, de ez az album célja sem volt más. Az átlag fölé egyértelműen a tehetséges csapat komponálási eleganciája emeli, amely a „The Magnificent” mögött áll, a refrének első hallásra működő hatása és a fülbemászó hangulati állapotok fokozásának kivételes érzéke. Mindezt kiváló hangszeres megvalósítás támasztja alá, amelyet kiforrott, csúcsminőségű dallamos ének vezérel. A „The Magnificent” tehát egy igazi skandináv melodikus rock-színdarab címe, amelynek reméljük, hogy a következő években stúdióbeli utódja is lesz.
Felállás
Michael Eriksen – ének, vokál
Torsti Spoof – gitár, billentyűk, vokál, basszusgitár a 9. dalon
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK
Rolf Pilve – dob
Sami Norbacka – basszusgitár
Jukka Karinen – billentyűk
Antony Parviainen – vokál
Mats Haugen – gitár, basszusgitár, billentyűk a 3. dalon
Tommy Jacksonville – dob a 3. dalon
Tuomas Heikkinen – gitár az 5., 7. és 12. dalon
Produkció
Torsti Spoof
Dallista
1. Holding On To Your Love
2. Cheated By Love
3. Memories
4. Angel
5. Satin & Lace
6. Love`s On The Line
7. Bullets
8. Smoke & Fire
9. Tired Of Dreaming
10. If It Takes All Night
11. Lost
12. Harvest Moon
