Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Frederiksen, Fergie
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 53:40
Értékelés: 4/5
Fergie Frederiksen, pontosabban Dennis „Fergie” Frederiksen, dán gyökerű amerikai énekes, a Toto minden rajongója számára több mint ismerős név, hiszen ő énekelt a zenekar kiváló „Isolation” (1984) stúdióalbumán. Ez már réges-régen volt. Korábban ott van a úttörő rockbandában, a Trillionban végzett munkája, amely a „Trillion” c. bemutatkozó lemezzel a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján számos társával együtt megalapozta az AOR későbbi térhódítását, aztán a LaRoux, az 1981-es, David London álnéven kiadott szólódebütálás, az Angelben töltött időszak, a már említett Toto-kitérő, a Ricky Phillipsszel való együttműködés, majd az 5 évvel ezelőtt, 2005-ben megjelent, remekül fogadott Mecca-bemutatkozó lemez éneke (az új Mecca-album idén novemberben jelenik meg!). 12 éve Fergie kiadta második szólóalbumát, az „Equilibrium”-ot, amelynek minden elkötelezett AOR-rajongó gyűjteményét díszítenie kell.
Fergie sokáig bütyköldte az új albumot. Az „Equilibrium”-hoz képest a különlegessége, hogy az új dalok szerzői közé mindössze egyszer írta be magát, a címadó számnál, amely a Survivor egykori tagjával, Jim Peterikkel közös munkájának gyümölcse. Ennek a dalnak a születése mögött pedig történet áll. 2010 júniusában Frederiksennél májrákot diagnosztizáltak, így az elkövetkező hónapok a zenész számára közel sem voltak rózsásak. Ahhoz fordult, ami a legtöbbet jelenti neki. A zenéhez. Ez a terápia nagyon hatásosnak bizonyult, Frederiksen egészségi állapota a mai napig érezhetően javult, a színpadra pedig egy teljesen új lemezzel tért vissza, amely komolyan jelzi, hogy ez korántsem az utolsó lesz.
Új idők járnak. Új produkciót követelnek, a szövegek sem olyan naivan összerakottak már, a nyolcvanas évek gondtalanságának szelleme régen mögöttünk van. A „Happiness Is The Road” az optimista alaphangulat mellett természetesen sokkal feszesebb, telt és meleg produkciót hoz, Fergie hangja pedig ez idő alatt érezhetően lejjebb szállt és vastagabb lett, ami jól áll az új idők, az új hangszerelések és az új album állapotának. Dennis Wardnál megfelelőbb producert ilyen helyzetben tényleg nehéz találni!
A dalok edzett hangszerelők ötletes műhelyeiben születtek! Soroljuk fel őket. Jim Peterik (Pride Of Lions, ex-Survivor), David Roberts, Mark Baker, Gui Oliver (Auras), Joe Vana (Mecca), Christian Wolff, Robert Saal (Work Of Art). Ők garantálják azt a sokszínűséget a hangszerelésben, amelyet az AOR-sablon hermetikus zártsága még elvisel, hogy az album egésze rendkívül kompakt maradjon. Sőt. Éppen a vezérmotívumok ötletgazdagsága biztosítja az album kivételes dinamikai fejlődését, ugyanakkor a lemez elsőre betalál. Emellett nagyon fontos szerepet játszott Dennis Ward, aki mesterien formálta meg az album hangzását. Az edzett producer tökéletesen alátámasztotta Frederiksen vezető énekét fertőző vokális harmóniákkal, amelyek a refrénekben tovább emelik a dalok atmoszférikus csúcspontjait, és élénk kísérőszövetet szőtt, amely a gitárriffek és a klasszikus nyolcvanas évekbeli AOR-os billentyűhasználat párbeszédére épül. Ezúttal éppen a billentyűk és hangszerelési választásaik hihetetlen mozgékonysága az a döntő tényező, amely ennek az albumnak a tökéletes AOR-os tisztavérűség és melodikus ragyogás előjelét adja.
A dalszerzők természetesen a saját zenekaraik energiájából is átvittek valamennyit az album dalaiba. Ezt nehéz elkerülni. Ez a legközvetlenebbül azokon a számokon hallatszik, amelyeket Jim Peterik hozott az albumra a tipikus „Survivor-frizura” fátylával. A már említett címadó dal, a száguldó rockos Writing On The Wall és a kiváló ballada, a Follow Your Heart, amelyben Frederiksen a mélyebb hangfekvésű énekkel mesterien aknázza ki a versszakok érzéki megelevenítését! Itt születik meg az érzés, hogy ez a fajta szerzői megoldás több mint testhezálló Peterik két kollégájának, Jimi Jamisonnak és Toby Hitchcockkal is.
Ha már a balladáknál tartunk, mindkettő az album kiemelkedő pillanata. A másik ballada, Mark Baker The Future Ain’t What It Use To Be c. szerzeménye, az album újabb gyönyörű pillanata, Frederiksen éneke itt hasonlóan viselkedik, mint a Follow Your Heartban, azzal a különbséggel, hogy a hangterjedelme itt még jobban kidomborodik. Ez a dal megmutatja, hogy Fergie érett korában is meggyőzően és magával ragadóan képes kihúzni a legmagasabb regisztereket. A The Future Ain’t What It Use To Be-t réges-régen Mark Free is remekül feldolgozta az énekével, Fergie Frederiksen pedig a saját verziójával kifejezőerőben, énekes interpretációban egyáltalán nem marad adósa.
Akadnak tipikus középtempós és gyors AOR-dalok is, amelyek tökéletesen kihasználják a refrén dallamát. Ilyen a The One, amely olyan billentyűmotívummal nyit, ami futólag a Cold As Ice (Foreigner) nyitótrükkjét idézi, aztán a Love Waits For No One, és különösen a (már említett peterikes) Waiting On The Wall, amely a refrén optimális dallamos megvalósításában viszi el az album pálmáját. Rendkívüli szerzői erőt hordoz a First To Cry is, amelyet Frederiksen hangjára szabtak. Ezt a számot szerzője, Mark Baker már átadta James Christiannek és a House Of Lords-nak, a srácok pedig a maguk stílusában dolgozták fel, és tették fel friss albumukra, a „Big Money”-ra (2011, Frontiers Records), amely mindössze három héttel Frederiksen lemezének hivatalos megjelenése előtt jött ki. Itt van még a mérgesen dallamos The Savior, amelyet szándékosan az album végére tettek. Ebben különösen ragadozóan emelkednek ki a nyolcvanas évek AOR aranykorának jellegzetes szintetizátorhangjai.
Röviden, nem akarok hosszan beszélni! Fergie Frederiksen élőbben tér vissza, mint valaha, ezzel az új stúdiódokumentummal. Az új feltámadás albuma, amely segített a zenésznek legyőzni a rákot, rendkívül koherens, a dalok hihetetlenül következetesek, minőségben egyetlen ponton sem ingadoznak egymáshoz képest. Jóval kiegyensúlyozottabb is, mint Frederiksen 2008-as, Tommy Denanderrel közös kiadványa. A produkció élénken lüktet, a fejlődés rendkívül dinamikus, a dallamok pedig bőr alatt fertőzőek, elsőre betalálnak. Itt van Frederiksen, akinek a hangja úgy érik, mint a régi jó bor! Az album az idei év legminőségibb AOR-kiadványai közé tartozik, és melegen ajánlott mindenkinek, aki hű maradt a nyolcvanas évek AOR-zenéjének hagyományához. Érdekes lesz összehasonlítani ezt az albumot Bobby Kimball (ex-Toto) és Jimi Jamison (ex-Survivor) közös szólóalbumával, főleg azt, mennyi „Survivor-kontúr” van mindkettőben.
Felállás
Fergie Frederiksen – ének
Nathan Eshman – gitár
Eric Ragno – billentyűs hangszerek
Dennis Ward – basszusgitár, gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Dirk Bruinenberg – dob
Produkció
Dennis Ward
Számlista
1. Angel (Mirror To Your Soul)
2. Elaine
3. First To Cry
4. Follow Your Heart
5. Happiness Is The Road
6. I Still Believe In Love
7. Lyin’ Eyes
8. Love Waits For No One
9. Writing On The Wall
10. The Future Ain’t What It Used To Be
11. The One
12. The Saviour
