Előadó: Sleeping Giant
Megjelenés: 2011
Játékidő: 40:25
Pontszám: 3/5
Ha a modern metalcore agresszióját össze tudod egyeztetni a Jézus Krisztust dicsőítő ódákkal, és nem borulsz ki tőle, amikor ilyen zene forog a CD-lejátszódban, akkor már nagy lépést tettél afelé, hogy megbarátkozz a Sleeping Gianttel. A zenekar korántsem ismeretlen, számos turnét lenyomtak honfitársaikkal, a For Todayjel, idén pedig sikeres „Scream The Prayer” turnén vannak túl a Norma Jeannel.
Az amerikai „fehér metalcore-osok” harmadik stúdióalbuma tele van egyszerű riffekkel, egyszerű, egydimenziós ritmusokkal, amelyek a dupla lábdob egydimenziós használatára épülnek, ebbe pedig természetesen beékelődnek a szokásos „breakdownok”, vagyis rövid, riffben és ritmusban összehangolt szünetek. Gitárszólónak nyomát sem találod. Vagyis nagyon-nagyon-nagyon banális és kiszámítható játék. Ebben a tekintetben a zenekartól semmi újat nem kapunk.
Produkciós szempontból a banda határozott lépést tett előre: az album érett, vörösen izzó, tárgyszerű és végig kötelezően agresszív hangzást kapott. A riffek a produkcióban ragadozóan hatnak, és a hangkép hátterében álló masszív falnak egyszerűen több mint tetszetős mélységi kiterjedést adnak. Mivel átmeneti harmóniák nincsenek, a versszakok előadása gyakorlatilag az egyetlen elem, amely felrázza a riffszerkezetek és az album dalainak ritmusait jellemző monotonitást. Thom Green pedig énekesként remekel: ontja a váratlan dühöt, és hatásosan adja át a vallásos üzeneteket. Ebben a szerepben meggyőző, és végig szilárdan áll ott, ahol láthatóan szívből hisz abban, amit csinál. Ez a tulajdonság emeli az albumot a metalcore-kiadványok átlaga fölé.
A határtalan, olykor egyenesen fanatikus prédikálás Jézus Krisztus tiszteletére egy trükk, amely a hallgató figyelmét elterelni igyekszik a dalszerkesztés egyszerű sablonjáról, a dallamszegénységről és az agresszív, extrém üvöltés ismételgetéséről. Sok metalcore-zenekar tehát hangszeresen jobban felkészült a Sleeping Giantnél; ha mást nem is, sokkal több hangszeres szellemességet és merészséget mutatnak, mondhatni alkotói találékonyságot.
Az új albumon az előző kettőhöz képest többször nyúlnak a tiszta, dallamos énekhez is, és ez sikeresen feldobja az egész lemezen végigvonuló egydimenziós „riffvagdalkozást”. Néhol egyenesen átveszi az abszolút főszerepet az albumon, például a záró Enthronedben, a második Dead Man Walkingban és a középen elhelyezett Tithemiben. Az Emmure énekesét, Frankie Palmerit meghívni az Eyes Wide Open című számba kapóra jött a dalok felpezsdítéséhez, a Greennel közös extrém vokális duett pedig eléri a kívánt hatást. Szóval megint ott tartunk, hogy a zenekar a vokális szerkezetek változatosságával dobja fel a számokat, a hangszerelés viszont továbbra is a háttérbe szorul.
Tulajdonképpen gratulálni kell a bandának a bátorságához. Egy olyan korban, amikor sokan torkig vannak azzal a mocsokkal, aminek Isten földi közvetítői tanúi, hihetetlenül elszántan teszik a dolgukat. Ráadásul olyan albumot dobtak a színtérre, amely hangzásban még kompaktabb, és a kiszámítható, de ragadozóan izzó metalcore-jukkal még világosabb, felismerhetőbb kifejezésmódig jutottak el. A Sleeping Giant esetében azonban a legnagyobb fájdalmat okozó tény egészen máshol rejlik. Az Egyesült Államok egyszerűen szereti az ilyen, sajnos félrevezetett „prédikátorokat” az állampolgárai között, hiszen zsákutcában élnek, és a bal kisujjukkal is kordában lehet tartani őket. Azoknak viszont, akik nem terheltek azzal, hogy a világban a tisztátalant és a tisztességeset keressék, és otthonosan mozognak a konformizmusban, vagy extrém vastag a bőrük, a zenekar üres üzenetén sem lesz nehéz túllendülni!
Felállás
Tommy Green – ének
Eric Gregson – gitár
Geoff Brouillette – gitár
J.R. Bermuda – basszusgitár
Matthew Weir – dob
Produkció
Eric Gregson
Számlista
1. Throne Room Militance (1:42)
2. Dead Men Walking (4:20)
3. Eyes Wide Open (2:44)
4. The Cross Is Suicide (4:35)
5. Icxc (2:33)
6. Tithemi (3:56)
7. Tongues Of Fire (3:16)
8. Jehova Shalom (2:45)
9. The Unnamable Name (3:29)
10. Morning Star (4:52)
11. Enthroned (6:40)
