Előadó: Scheepers, Ralf
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 52:32
Értékelés: 4.5/5
Ralf Scheepers az európai power metal egyik legkiválóbb énekesének számít. Aki nem ismeri, és most hall róla először, az biztosan az elmúlt 15 évet valahol a Naprendszeren kívül töltötte. Ralf karrierje a nyolcvanas években a Tyran Pace-en és a Gamma Ray-en át vezetett, a legfontosabb állomás számára mégis a Primal Fear megalapítása volt 1996-ban a haverjával, Mat Sinnerrel. A zenekar a mai napig működik, a power metalnak nem épp kedvező időkben is hihetetlenül következetesen turnézik, és ugyanilyen következetesen ad ki stúdióalbumokat.
Ralf Scheepers elmondhatná, hogy a stúdiós szólódebütjén helyet kapott néhány olyan ötlet, amelyet a Primal Fearben nem tudott vagy nem szabadott megvalósítani. Mivel ez a vokális titán a kezdetektől Rob Halfordot tekinti példaképének, az összehasonlítás vele elkerülhetetlen. Ugyanígy elkerülhetetlen, hogy néhány dalt a Primal Fear stílusához hasonlítsanak, ami teljesen logikus.
Fontos húzás, amellyel az énekes tovább tágítja a mozgásterét, hogy csak a Scheepers nevet tartotta meg. Így később összeállíthat egy zenekart, amely a koncertszínpadokon is kísérheti – már ha a szerencse is úgy akarja. Rob Halford is hasonló trükkhöz folyamodott, amikor szólókarrierbe kezdett.
Az anyag kellemesen változatos, de az első perctől az utolsóig a legtisztább vérvonalú európai power metal mintapéldája, olyan hamisítatlan teuton, német joghatósággal, amilyet csak el lehet képzelni. Megcsontosodott, megalkuvást nem ismerő, ősi harapás. Ráadásul Ralf az album színesítésére – amely a 12 dallal a kelleténél is hosszabb – úgy döntött, feldolgozza a Tyran Pace-klasszikus Saints Of Rockot, amelynek himnuszos ragadozó ereje a frissített változatban még tovább erősödött. Közvetlenül utána pedig egy újabb feldolgozás következik, a Before The Dawn, amely nem másé, mint a metal ősatyáié, a Judas Priesté.
Az énekes az albumhoz színes társaságot gyűjtött maga köré, olyanokat, akik a dalokra építettek. A dobok mögé a sokoldalú svéd művészt, Snowy Shaw-t (egyebek mellett Mercyful Fate, King Diamond, Dream Evil) hívta, aki a gitáros „Metal” Mike Chlasciakkal (Halford) együtt a nyitó Locked In the Dungeonben – Scheepers acélos énekteljesítménye mellett – hasonló hangulatot teremt, mint Halford szólódebütjének, a „Resurrection”-nek az nyitánya. Vagyis a Painkiller energiáját idézi. A Remission Of Sin című dalban ez az energia meg is duplázódik, mert Ralffal duettben maga a volt Judas Priest-sikoltozó, Tim „Ripper” Owens csatlakozik be. Kiváló párosítás, amelynek mindazok tapsolhatnak, akik szeretik a kidolgozott, extrém magas fekvésű énektechnika áthatolhatatlan szilárdságát. Éneklésről van szó, nem effektek mögé bújásról és kuruzslásról, amit a többi metal műfaj extrém ágai kihasználnak. A Remission Of Sin riffelése régi iskolás, Accept-szerű, ehhez az érzéshez pedig a refrén dallamvezetése is hozzátesz. A Cyberfreak megerősíti a késői Judas Priest/Halford-nyomvonal követését, és az album ezen a ponton semmit sem enged. Az album második felében a Back On The Track és a Dynasty erősíti a izzó, hegesztett acélhoz hasonló megalkuvás nélküliséget, a záró kroséról pedig a Primal Fear-os menetelés, a Play With Fire gondoskodik (nem a szlovén Lene kosti azonos című dalának feldolgozásáról van szó), olyat, amilyet a Primal Fear a „Nuclear Fire” album óta nem csinált.
Stílusában csak a Compassion lóg ki a sorból, a végére téve, és senki sem hiányolná, ha nem lenne rajta az albumon. Van benne egy kis „parasztképes” folklór és pásztori hangulat, inkább valódi német kocsmákba illik, ahol főtt kolbász és savanyú káposzta füstje lengi be a levegőt.
A The Fall közepes tempójú, és lehetetlen nem meghallani benne Ralf Primal Fear-társának, Magnus Karlssonnak a hozzájárulását, hiszen ez az album dallamos száma, amely mindeközben 100%-ig klasszikus heavy metal tartást őriz. Vele együtt nő az albumon a vészjósló, sötét atmoszféra, amelyre a heavy metalnak elengedhetetlenül szüksége van, hogy az energia teljesen elérhesse a célját. A Doomsday elmélyíti és megtestesíti ezeket az elemeket, ez az album legnagyobb dallamos tömörségű pillanata, az hangszerelésben pedig ismét Magnus Karlssoné a főszerep, aki Scheepersnek még megfelelőbb aranzsmanokat készít elő, hogy az egyedi vokális bélyegével teljesen kamatoztassa őket, a dalt pedig a dallamos, ütős ragadozóerő és a sötét, megragadott hangulat tekintetében maximálisan feljebb emelje. Hasonló érzéseket vázol fel később az album legváltozatosabb dala, a The Pain Of The Accused, amely a legtömörebben mutatja be Ralf Scheeperst rendkívüli énekesi változatosságában és rugalmasságában.
Ezen az albumon Ralf nem követ el hibát. Minden pillanatban a helyén van az énekhangjával (és a hangjával). Kiváló énekes képességei mellett az album minőségéről csaknem egyenrangúan döntenek a közreműködő társaság hangszerelési és játékbeli hozzájárulásai is. Elsősorban a Primal Fear-os társ, Mat Sinner hosszú évekre visszanyúló tapasztalata és ismeretsége, aki ismét egyedülálló produkcióról gondoskodott, amely élőn lüktet, és kiemeli a dinamikát és a magas fokú, ősi metal ütőerőt. Ez hosszú évek tapasztalatának, egymás ismeretének gyümölcse, amely nem ismer bújócskát, és a tapasztalt zenészek szilárd összpontosításán alapul, akik számára kristálytiszta a cél eléréséhez vezető módszer és út. Itt vannak mindenképp a kivételes gitárosok: Victor Smolski (Rage), Kai Hansen (Gamma Ray), Alex Beyrodt (SInner, Primal Fear), Mike Chlasciak (Halford), Magnus Karlsson (Primal Fear, Lande/Allen) és Sanders Gommars (After Forever), akik mind a maguk átvezetéseivel és főleg szólóival emelik és mélyítik az album sokszínűségét, így felelősek a magas színvonaláért is.
A „Scheepers” olyan lemez, amely régi iskolás power metal makacsságával megörvendezteti mindazokat, akik hiányolják a Primal Fear harapását az „Devil’s Ground” album koráig, minőségével pedig (opcionálisan) megnyitja Ralf Scheepers előtt a kaput a komoly szólókarrier elindításához, a folytatásokhoz, és lehetőség szerint egy koncertzenekar összeállításához. Ti, a régi német iskola teuton power metal terrorjának rajongói, ezt a lemezt feltétlenül ellenőrizzétek!
Felállás
Ralf Scheepers – ének, akusztikus gitár, billentyűk
Magnus Karlsson – gitár, bendzsó (12. dal), billentyűk
Sander Gommans – gitár
Mat Sinner – basszusgitár, billentyűk
Snowy Shaw – dob
VENDÉGZENÉSZEK
Tim “Ripper†Owens – ének a 2. dalban
Kai Hansen – gitár
Mike Chlasciak – gitár
Alex Beyrodt – gitár
Victor Smolski – gitár
Produkció
Mat Sinner & Ralf Scheepers
Számlista
1. Locked in the Dungeon (4:08)
2. Remission of Sin (4:09)
3. Cyberfreak (3:45)
4. The Fall (4:05)
5. Doomsday (6:28)
6. Saints of Rock (4:32)
7. Before the Dawn(3:06)
8. Back on the Track (4:40)
9. Dynasty (3:57)
10. The Pain of the Accused (6:18)
11. Play with Fire (4:08)
12. Compassion (3:16)
