Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Arkan
Kiadó: Season Of Mist
Megjelenés: 2011
Játékidő: 59:49
Pontszám: 4.9/5
Gondolkodtál már azon, hogyan jön össze az arab világ az extrém metalhangzással, és még inkább azon, hogy végül is hogyan szól ez az egész? Az Orphaned Land és a Melechesh után már nem merülnek fel ennyire ilyen kérdések, az egzotikum érzése pedig – ha a metal csillogása és ütőereje mit sem csorbul – mindig szívesen látott vendég. Az Arkan az arab ligába sorolhatóság ellenére egy franciaországi csapat, arab gyökerei pedig legalább a dobosnak, az alapító Foued Moukidnak vannak, aki Tunéziából származik. Minden geopolitikai tényező és sejtetett irány ellenére a Salam minden, csak nem egy kiszámítható, szokatlan zenei kirándulás a közelebbi és kevésbé közeli Kelet tájaira, hiszen az Arkan különlegességében elsősorban az ütős, technikailag kiérlelt death metal ihlette zenekar.
https://www.youtube.com/watch?v=FZIqwvni5Ik
Az Arkan fennállásának hatodik évében hozott világra egy olyan koherens és igazán kézzelfogható anyagot, amely minőségben folytatja a Hilal című lemez és a Burning Flash EP által kijelölt sort. Kezdjük is a friss és ütős produkció hangzásával. A Salam, arabul béke, kivételesen színes hangzásvilága ellenére kiegyensúlyozott, produkciós szempontból kiváló munka, az i-re a pontot pedig Fredrik Nordström tette fel, akit az In Flames, a Septic Flesh és számos más metal élvonalbeli zenekar lemezein végzett munkájáról ismerhetünk. Az Arkan az ő keze alatt az orientális black metal lélek mellé rengeteg dallamos összeszokottságot is kap, így a lemez hallgatása közben egy pillanatra sem vontatott, és nem veszi el a kedvedet attól, hogy elmélyedj a tartalmában. Az Arkannak black metalos módon sikerült megidéznie a párizsi külváros szellemét, ahol politikai, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, valamint előítéletek uralkodnak, amelyekkel a bevándorlók közössége küzd – ezúttal kissé közvetlenebbül a muszlim fiatalok, akik vallási hovatartozásuk miatt a 2001-es ikertorony-támadás után még inkább kegyvesztettek és megbélyegzettek. Az Arkan hangzásbeli lázadó, a maga felismerhető módján arról beszél, hogy valójában mindannyian egyetlen lény vagyunk, amelyet nem lenne szabad nem, rassz, vallási hovatartozás vagy etnikai identitás szerint megosztani. Ezt lírailag olyan dalokban éneklik el, amelyek álmokat, vágyakozást, a brutális elnyomással szembeni ellenállást tükrözik, társadalmilag tudatosak, és szőrmentén rámutatnak a modern társadalom, a modern intoleránsok zsákutcáira is. Az Arkan ráadásul gerinces zenekar is!
Az orientális hangzás nem öncélú, ennek a kirándulásnak a zenei gyökereit pedig a marokkói és tunéziai sivatagi lélek sejtelme egészíti ki, emellett kifejezhetik a bevándorló közösség egész második generációjának lelkét is a túl sok lehetőség európai kellős közepén. Ez a modern, fejlett világ pedig elnyomó, világrendőr, a nagyvárosok peremei pedig újkori gettók, ahol a lehetőségek és esélyek fénye igencsak kevés. Ez az az eszmetenger, amelyből a fiatal, kreatív elmék merítenek, és amely az Arkan hexagramját alkotja. Az egyik legfeltűnőbb pont a játékos ritmika, a dallamos természeti betétek és a modernizált metalarabeszk könnyedsége mellett kétségkívül Sarah Layssac kristálytiszta, ellenállhatatlan hangja, amely ízlésesen állít éles ellentétet a hagyományos hangszerek és a modern metal szokásos arzenáljának kemény, ütős, sötét hangzású torzított dialektikájával. A kemény és a lágy dialektikája átjárja a teljes Salam lemezt, az emberi meleg lélek pedig feszültséget ad ennek a death metal briliánsnak, amelynek fókuszában másodpercről másodpercre elég az esetleges ellenérzésed az etno iránt, valamint a ritmus és a dallam másféle víziói iránt.
https://www.youtube.com/watch?v=orE8kU30vGs
Salam egy olyan lemez, amely magával ragad és elbűvöl, te pedig könnyedén beleképzeled magad a főszereplők bőrébe, akik a kilátástalanság minden béklyójától való szabadulás útján a teljes düh és harag állapotába sodródnak. Mindennek ellenére megőrzik büszkeségüket, és felemelt fejjel, hangosan vállalják gyökereiket, amelyek miatt a világ másnak ítéli őket. Ez az a gondolati alapvetés, amely az egész lemezt áthatja – az Originstól egészen a záró Amaloun Jadid II-ig. Az előbbi azonnal megvilágítja, milyen is a zenei állapot az Arkan szervezetében. Az oud akusztikusan rezonáló hangzása mellett kompakt egésszé olvad a brutálisan dörgő, a zeneszerzés érzékével több mint átitatott elektromos gitár is, a csodálatos hangszerelés mellett pedig dicséret illeti a torokhangú orátor, Florent Jannier kiváló hangját is. A lemez dühösebb darabjai közé tartoznak az olyan dalok kitörései, mint az Inner Slaves és a Deus Vult (utóbbiban az Arkan mellett ízlésesen összeszokottan csatlakozik az Orphaned Land énekese, Kobi Farhi), de az Arkan megőrzi a szükséges egyensúlyérzéket, és tudatosan lemond a dörgő destruktivizmusról, hogy az egész szebb legyen, és egy cseppet se legyen túlzsúfolt. Ezért a repülés e lángoló szív kamráiban valóban kivételes és kellemes, az Arkan pedig úgy ivódik a tudatalattiba, mint olyan zenekar, amelyre érdemes valamivel többet is figyelni, mint csak futólag!
A recenzió a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében készült.
Felállás
Foued Moukid – dob, ütőhangszerek, bendir, tarabuka, table, cajon
Florent Jannier – hörgés
Samir Ramila – basszusgitár
Mus Elkamal – elektromos és akusztikus gitár, oud
Sarah Layssac – tiszta ének
Abderrahmane Abdallahoum – gitár, oud, mandolin, buzuki, billentyűk, ének
Vendégzenész:
Kobi Farhi – ének a Deus Vult című dalban
Produkció
Fredrik Nordström
Számlista
1. Origins
2. Inner Slaves
3. Deus Vult
4. Blind Devotion
5. Jerusalem – Sufferopolis
6. Beyond Sacred Rules
7. Common Ground
8. Sweet Opium
9. Salam
10. Call From Within
11. Lightened Heart
12. The Eight Doors of Jannah
13. Amaloun Jadid II
