Szerző: Rok Klemše
Előadó: Wolf
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2011
Játékidő: 52:32
Értékelés: 4/5
Az elmúlt néhány évben hatalmas hullámban ontja magából a világ a nyolcvanas évek óskolás heavy metaljét játszó bandákat, spandexszel, szögecsekkel, bőrrel és úgy általában a teljes „eighties” csomaggal. Nem tudom pontosan, honnan jön olyan zenekaroknak, mint a White Wizzard, az Enforcer, a Skullfist, a Steelwing, a Katana, a RAM vagy a 3 Inches of Blood (megtaláljátok a betolakodót? Hát persze, hogy a szánalmas Steelwing!) ez a megszállottság egy korszak iránt, amelyben a legtöbbjük még a saját pelenkájában ült, azt viszont tudom, hogy az óskolás heavy metal új hullámának egyik legjobb képviselője a svéd Wolf. Sőt, a Wolf már 1999-ben kiadta az első lemezét, jóval az összes fent felsorolt revivalista előtt, ráadásul egy sor csúcslemezt tett le az asztalra, elsősorban az Evil Star (2004) és a The Black Flame (2006) albumot. Csatlakozik hozzájuk az új lemez, a Legions of Bastards is? Igen, egy hatalmas, fattyúsan nagy igen!
A Wolf az album nyitódalának, a Vicious Companions-nak már a felvezető riffjével beleveri a kihegyezett csákányait a húsba, és szétszaggatja. A svédek egyenesen egy vérszomjas, kiéhezett farkasfalka közé hajítanak, amely csontról csontra szétmarcangol; a Legions of Bastards hallgatása közben pedig a megállás nélküli „headbangeléstől” könnyen leesik a fejed a nyakadról. A svédek új lemeze tele van pontosan adagolt riffekkel, gatyaszaggató, falsettós sikolyokkal és magas énekkel, valamint nyakbavaló, epikusan csengő refrénekkel. Komoly újításra ne számíts, hiszen mindazt, amit a Wolf kínál, hallhattuk már a Judas Priesttől és a Mercyful Fate-től, de a svédek a lehető legszebb módon tisztelegnek a legendák előtt, miközben megőrzik azt a nélkülözhetetlen csipetnyi izgalmas eredetiséget. A nyolcvanas évek szelleme egyértelműen erősen jelen van a Wolfban, de főleg a modern hangzás és a jó ötletek gondoskodnak arról, hogy ez a szellem ne vegye át teljesen az uralmat, és ne nyelje el a zenekar saját identitását. Ezt szolgálják a változatos, dinamikus dalok telt hangszerelései, amelyeket elsősorban az átgondolt riffek gazdagítanak, főleg a főgitáros Johannes Axeman keze alól (micsoda találó vezetéknévvel!). A gitárfordulatok és dallamok hatalmasak és élesek, mint a farkasok karmai, amihez hozzájárul a tiszta, átlátható hangzás, amely nem veszi el a hangszerek erejét és agresszióját, inkább ellenkezőleg. Axemannek Niklas Stalvind segít, és a páros dalonként más-más, változatos riffkincset tár elénk, ami így sosem ismétlődik, és mindegyiket teljes erőbedobással, tökösen játsszák (mielőtt a következő hangsebességgel elsuhanó riff le nem harapja őket – ezt főleg a találóan elnevezett Skull Crusherben hallgassátok meg). Tegyük hozzá a fénysebességű, „maidenes” tercekkel megtámogatott szólókat (a Tales From the Crypt fantasztikus példa rá), amelyek már szinte barokkosan túlzóak, és kész a „Painkiller”-kép. Ráadásul a Wolfot Stalvind fenomenális éneke is kiemeli: ő a dráma és az epikusság fő hordozója, könnyedén elbánik a magas, „Tim Owens”-os fekvésekkel (King Diamond falsettós sikolyainak bőrében is kiválóan érzi magát), a középső fekvésekben pedig egy kicsit rekedtesebb, „post-Painkiller” Halfordra emlékeztet. Az album a második felére talán kissé veszít az intenzitásából, mert a „B-oldal” nem tele van olyan földrengető heavy metal himnuszokkal, mint az „A-oldal”, de megmenti a fantasztikus zárás, a rémisztő minieposz, a K-141 Kursk, amely a leghíresebb orosz atom-tengeralattjáróról szól, amely 2000. augusztus 12-én süllyedt el a Barents-tengeren. A kissé tompán csengő gitárvonalakkal és a „elmerült” énekkel („Can anyone hear our screams!”) hihetetlenül jól foglalja össze a 115 tengerész szorult helyzetét és szomorú sorsát. Az album tele van ilyen pillanatokkal – a brutális Skull Crusher, az agresszív Vicious Companions, és az a szám, amelyben valószínűleg a legjobb refrén van, a remekül „kettéhasadva” elénekelt Jekyll & Hyde.
A Wolf biztosan nem a zeneileg legeredetibb zenekar a világon, de a Legions of Bastars egy remek lemez nyakbavaló tempóval, retro esztétikával, kivételes énekteljesítménnyel és szaggató gitárokkal. A Wolf egyszerűen METAL! Pörgesd meg hát a Legions of Bastards-ot, mielőtt a sötétben csillogó szempárt pillantasz meg, és az utolsó dolog, amit érezni fogsz, az az, ahogy az éles karmok szétszaggatják a tested, és az édes, meleg vér szaga megtölti az orrodat.
Felállás
Anders Modd – basszusgitár
Niklas Stalvind – ének, gitár
Richard Holmgren – dob
Johannes Axeman – gitár, ének
Produkció
Pelle Saether
Számlista
1. Vicious Companions
2. Skull Crusher
3. Full Moon Possession
4. Jekyll & Hyde
5. Absinthe
6. Tales From the Crypt
7. Nocturnal Rites
8. Road to Hell
9. False Preacher
10. Hope to Die
11. K-141 Kursk
