Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Orchid
Kiadó: The Church Within Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 57:08
Értékelés: 5/5
https://www.youtube.com/watch?v=RRYWnm8elGY
A két éve megjelent Through The Devil’s Doorway EP már bebizonyította, hogy a régi szépséget a zenei evolúció összes elmúlt évtizede ellenére is meg lehet őrizni. A rusztikus stoner-báj a messzi idők hangulatával ütősen és hatásosan szól, mintha az Orchid az aranykorban írta, vette volna fel és kovácsolta volna össze, varázslatát pedig egy időkapszulába öntötte volna, amely mostanáig várt, hogy megrázza a világot és a semmi rosszra nem számító modern hallgatóságot. Ez a zenei ellenállás a vatikáni fészek korhadt és megcsontosodott vallási normáival szemben, a hamis eszményekben hívő, beteg istenek igézőivel szemben. A zenei megváltás evangélistái négy derék férfi, akik egy zamatos Black Sabbath-szám után nevezték el magukat: Orchid. A csapat azonban méhében még egy rakás más hatást is rejt, amelyek olajat öntenek a parázsra. A Sabbath mellett a genetikai kódban megtalálható még a Pentagram, a Count Raven, a Witchfinder General, a Salem Mass, egy csipetnyi Led Zeppelin és átkozottul sok briliáns eredetiség, aminek köszönhetően a Capricorn esetében nem pusztán a sok másolat egyikéről van szó, az Orchid ugyanis valóban a saját, kényelmes cipőjében jár!
https://www.youtube.com/watch?v=6FOwagaG_-A
A forrón füstölgő stoner metal habos égboltján átívelő ütős repülés a nyitó Eyes Behind The Wall kivételesen színes felvezetésével indul, amitől egy pillanat alatt visszarepülsz abba az időbe, amikor a démoni baljóslatot Mr. Iommi és az ő összetéveszthetetlen, elmázolt torzítása testesítette meg. Ezúttal a koszos, mégis meleg riffek kivételes fúzióját az ihletett gitáros, Mark Thomas Baker csalta elő a hangszeréből. A valóban gördülékenyen száguldó gitárhangok, az ízléses szólók és a változatos ritmika vázára remekül tapadnak Carter Kennedy kivételes dobbetétei és Keith Nickel kövér basszusa, a zenével teljes összhangban pedig Theo Mindell ízléses, világosan kontrasztos retró énekhangja szól, ami miatt a nyitány több mint 6 perces „repülése” egy pillanatra sem tűnik vontatottnak.
A homályos, nehéz, a hanghoz tökéletesen illő kiváló produkció, amelyben egészen természetesen vegyülnek a moog hangjai, megfelelő díszletet teremt a címadó Capricorn számhoz, a pszichedelia enyhe utóízében pedig a ritmus egy pillanatra sem szakad meg és nem lassul le. Az organikus hangzás és az összes építőelem teljesen természetes tartása görcsös remegést vált ki az egész testben, a funktól, a koszos hangzástól és a szinte függőséget okozó ritmikától pedig a szenvedély csak tovább fokozódik. A Black Funeral talán tényleg emlékeztet a Hand Of Doom (Reprise) című számra, a záró pszichedelikus ep, az Albatross pedig talán a Planet Caravan illatát árasztja. Ezekkel habosította a Black Sabbath az álmodozó hetvenes évek nyugodt víztükrét a Paranoid albumon, az Orchid viszont az új évezred hallgatóságának fülét csábítja. A retró új módon való kedvelőinek ehhez a seregéhez tartozik a Down is, akikre a Capricorn hallgatása közben akaratlanul is többször eszembe jutnak. Talán ez az oka annak, hogy az összehasonlítások ilyen finoman szövődnek bele a hallottak képzeletvilágába, miközben az Orchid álomtájak templomait építi és rombolja olyan számokkal, mint a Masters Of It all, a Cosmonaut Of Three , vagy az Electric Father című dalban az összes csakra eklektikus katarzisába esik.
https://www.youtube.com/watch?v=Ln-e2lQ4Lh4
Egyáltalán nem zavar, hogy az Orchid a lelkébe tetoválta olyan tekintélyek hatását, mint amilyen a Black Sabbath kétségkívül, hiszen az Orchid lélegzetelállító módon képes újraértelmezni a rockúri urakat. A hallottakban egyetlen olyan pillanat sincs, amelyre ráfoghatnánk az ihlethiányt vagy az unalmat. Emiatt is szinte lehetetlen kiemelni a csúcspontokat, mert a Capricorn az elejétől a végéig kivételes, súlyosan átgondolt egész, az Orchid neve pedig nagy betűkkel ég bele a percepció spektrumába a jövőre nézve is. A hallott kiválóság alapján a további út izgalmas lesz, és érdemes hónapokig vagy évekig várni rá!
Felállás
Theo Mindell – ének, ütőhangszerek
Mark Thomas Baker – gitár
Nickel – basszusgitár
Carter Kennedy – dob
Produkció
Will Storkson & Orchid
Számlista
1. Eyes Behind the Wall
2. Capricorn
3. Black Funeral
4. Masters of it All
5. Down Into the Earth
6. He Who Walks Alone
7. Cosmonaut of Three
8. Electric Father
9. Albatross
