Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Hackett, Steve
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2011
Értékelés: 4.5/5
A „Live Rails” Steve Hackett, a legendás gitármester dupla koncertalbuma. Hackett eleinte az emlékezetes progresszív rockbanda, a Genesis tagjaként lett híres, később pedig több mint 35 éve tartó szólókarrierjével is bizonyított: ennek során remek lemezek sorát tette le az asztalra, és ezek segítségével gyorsan és sikeresen kilépett egykori zenekara árnyékából. A 2010-es koncertturnét, amelynek során Trieszben is megfordult, elsősorban a remek stúdióalbum, az „Out of the Tunnel’s Mouth” (2009) népszerűsítésére szánta, és a koncertfelvétel dalainak zöme is erről a lemezről származik.
Hackett a nyári európai turnéra olyan kísérőzenekart toborzott maga köré, amely kizárólag kiváló alkalmi zenészekből állt, közülük is kiemelkedett a Kajagoogoo egykori basszusgitárosa, Nick Beggs. Említést érdemel továbbá Roger King billentyűs, Amanda Lehmann gitáros és vokalista, Gary O’Toole dobos és vokalista, valamint Rob Townsend fúvós sem nem elhanyagolható hozzájárulása: élőben remekül interpretálták Steve szólókarrierjének néhány klasszikusát, de a Genesis-korszakából származó dalokat is.
A Londonban, Párizsban és New Yorkban rögzített pillanatokat tartalmazó „Live Rails” valóban lelkesítő válogatást kínál Hackett gazdag karrierjének csaknem minden korszakából. A felvételről szóló bevezető, a „Last Train to Istanbul” után epikus nyitányként a „Spectral Mornings” (1979) klasszikusa, az „Every Day” következik, amelynek pozitív töltete mindig megörvendezteti a régi rajongókat, különösen a drámai, többszólamú kivezetésnél. Népszerűségéhez bizonyára az is hozzájárul, hogy rokon néhány Genesis-szerzeménnyel. A melodramatikus „Fire On the Moon”, az éteri „Emerald and Ash” – amelynek közepén a hangulat alaposan átfordul – és a jazz-fusionös „Ghost in The Glass” révén Hackett úr és társasága az „Out of the Tunnel’s Mouth” három legjobb pillanatát mutatja be.
A régi rajongók természetesen leginkább Steve szólóindulásának klasszikusain és a Genesis-korszakából származó dalokon fognak majd kiélvezni, mint például az „Ace of Wands” fenomenális verzióján, amely első szólóalbumáról, a „Voyage of the Acolyte”-ról (1975) származik. Egyúttal elmondható róla, hogy valószínűleg Hackett legnépszerűbb és legismertebb dala, amelyet egyetlen koncerten sem felejt el eljátszani. Az orientális-enigmatikus instrumentális „The Steppes” a „Defector” (1980) című lemezről feszült, titokzatos hangulatával mindig begyújt, így az évtizedek során már szinte kötelező darabbá vált minden Hackett-koncerten. Ugyanez mondható el a sötét „Slogans”-ról is, amely megzabolázhatatlan hangulatával derekasan megtölti elektromossággal a levegőt. Steve a szólókarrier újabb fejezeteit a „Serpentine Song” és a „Tubehead” révén érintette ismét, utóbbiban lehetőséget kapott arra, hogy bemutassa azokat a virtuóz bűvészmutatványokat, amelyek valaha számos nyolcvanas évekbeli gitárhős fontos inspirációs forrásai voltak.
A második lemezen a „Spectral Mornings” örökzöld instrumentális változatának remek előadása hallható, majd a romantikus „Blood On the Rooftops” következik, ez az első Genesis-klasszikus, amelyet Steve abban a rövid időszakban alkotott, amikor a legendás zenekar négytagú felállásban működött. Ezúttal különösen az akusztikus bevezető rész nyűgöz le. A koncertfelvétellel kapcsolatos egyetlen negatív megjegyzés O’Toole nem túl sikerült énekes teljesítményére vonatkozik, hiszen a legkevésbé sem tudta megközelíteni Collins és/vagy Gabriel karizmatikus szintjét, ami sok régi rajongót zavarni fog. Ez különösen a felejthetetlen Genesis-klasszikus, a „Firth of Fifth” közepén tűnik ki, amelyet azonban Hackett monumentális szólója megment, így az egész végül mégis nagyon korrekt lesz. A „The Lamb Lies Down on Broadway” (1974) klasszikusainak, a „Fly On a Windshiled” és a „Broadway Melody of 1974” képszerű előadásai bizonyára a koncertfelvétel nagyobb meglepetései. A felvétel csúcspontja – nem meglepő módon – a „Los Endos”, a Genesis instrumentális remekművének különösen átélt előadása, ahol ismét minden jazz rock fusion-rajongó megkapja a magáét. Közben beillesztették az örökzöld „Dancing with the Moonlit Knight” egyik szakaszát is, így gondoskodtak még egy üdvözlendő és igen szórakoztató ötletről. A „Live Rails” a „Spectral Mornings” klasszikusával, a „Clocks- the Angel of Mons”-szal zárul, hosszabb dobszólóval megtoldva.
A „Live Rails” igazi koncertcsemege mindazoknak, akik régóta rajongnak ezért a legendás gitárosért, aki annak ellenére, hogy már a hatvanadik életévét taposja, még mindig ifjúkori energiától pezseg, és az új dalokat éppúgy, mint a klasszikusokat, mintha újjászületett volna, úgy játssza. Egyúttal újabb bizonyíték arra, hogy a fickó úgy öregszik, mint a jó bor. Az „Out of the Tunnel’s Mouth” Hackett számára sok szempontból új kezdetet jelentett, hiszen ebben az időszakban fejezte be hosszú házasságát, és izgalmas kísérőzenekart gyűjtött maga köré, ami igencsak fontos művészi inspirációt adott neki, ezért kétségkívül az egyik legihletettebb koncertfelvétele.
Felállás
Steve Hackett – gitár, ének
Roger King – billentyűs hangszerek
Amanda Lehmann – gitár, ének
Gary O’Toole – dob, ütőhangszerek, ének
Nick Beggs – basszusgitár, Chapman stick, Taurus pedálok, ének
Rob Townsend – szaxofon, fuvola, ütőhangszerek, ének
Dalok listája
CD1
1. Intro
2. Every Day
3. Fire On The Moon
4. Emerald & Ash
5. Ghost In The Glass
6. Ace Of Wands
7. Pollution C
8. The Steppes
9. Slogans
10. Serpentine
11. Tubehead
CD2
1. Spectral Mornings
2. Firth Of Fifth
3. Blood On The Rooftops
4. Fly On A Windshield
5. Broadway Melody Of 1974
6. Sleepers
7. Still Waters
8. Los Endos
9. Clocks
