Előadó: Sky Architect
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 50:56
Értékelés: 4.5/5
Zenét a fiataloknak! Így van, ideje, hogy ne csak a 70-es évek vén motorosai vigyék a hátukon a progresszív rock színterét. Őszintén szólva a progresszív rock lényege, hogy mindig és mindenhol haladjon előre (szlovénul akár „haladó rocknak” is nevezhetnénk). Ez az a zene, amelyet újra meg újra fel kell fedezni, amely folyton friss, addig kihasználatlan elemeket és összetevőket keres, és amelynek le kell előznie a korát, miközben a korral együtt újradefiniálja, átalakítja és jobbá teszi önmagát. A progresszív rock piacának nagy részét különféle „retro-prog” csapatok töltik meg, amelyek hallgatni ugyan kellemesek, de szerintem ez nem progresszív rock. A 70-es évek progresszív rockja igen, a mai kor progresszív rockja viszont nem. Az akkori zenekarok közül még működők közül csak nagyon kevesen tartják magukat ehhez az igazi progresszív formához – valószínűleg egy kezem ujjain meg tudnám számolni őket (példaként a Van der Graaf Generatort említeném, amely minden albumával az éppen aktuális korszakot tükrözte). A piac ugyan pénzügyileg mostoha, mégis megnyílik a fiatal bandák előtt, hogy elhozzák a modern progresszív rockról alkotott elképzelésüket. A sikeresebbek közé tartozik például a Porcupine Tree, a The Mars Volta és az Opeth, amelyek bebizonyították, hogy a prog rock trendjét követő zenében még rengeteg a felfedezetlen terep. Ez a víziója egy másik fiatal, ígéretes modern progresszív bandának is, a holland Sky Architectnek.
A Sky Architectet öt fiatalember alkotja: két gitár, basszusgitár, billentyűk, dob és ének adja a felállást. A banda eredetileg instrumentális triónak indult, de 2008-ra már teljes létszámban álltak, és ekkor vették fel a bemutatkozó lemezüket, az „Excavations of the Mind”-ot. Ez végül csak 2010-ben jelent meg. A zenéjük közelebb áll a nehéz progresszív rockhoz, ami valószínűleg egyszerűen a progresszív rock modern iránya – vagyis valamivel erősebb a kapcsolat a hard rockkal. Ennek ellenére a lemezen bőven akad pszichedelikus pillanat, melankolikus-sötét, de higgadt refrénrész, és néhány „retro” betét is, amely a hetvenes éveket és az akkori progresszíveket idézi.
Az „Excavations of the Mind” nyolc dalt tartalmaz, amelyek jó 50 percen át ívelnek. Koncepcióalbumról van szó, amely egy férfi elméjével játszó pszichés zavarokról mesél. A lemez remek szövegekkel tűnik ki, főleg a „Deep Chasm” első négy fejezetében, amelyben ott van az album személyes kedvencem is, a „Deep Chasm pt. II: Chime”. Ebben a számban hihetetlen módon összeér a banda minden szándékos ötlete és azok is, amelyek végzetszerűen „fentről” lopóztak be a zenébe. A fantasztikus ad hoc vokállal és a hangszeres háttérrel valóban átkerülünk egy romba dőlt elme útvesztőjébe, amelyből nincs kiút, ahol megszámlálhatatlan ösvény van, és ahol bármelyik pillanatban bárhol lehetünk. A zene végig a progresszív rock keretein belül marad (amely önmagában is elég tág a rengeteg műfaji ugráláshoz), de a progresszív zenei műfaj legkülönbözőbb területeire tett egyértelmű kirándulásokkal a banda tökéletesen megjeleníti a kívánt koncepciót. Alkalmi retro betétekkel, egyébként pedig sok kísérletezéssel, hogy meghatározzák az új, modern kor prog rockját. Ami kétségkívül sikerült.
A Sky Architect a bemutatkozó lemezével az egyik legmeghatározóbb modern progresszív rock albumot hozta létre. Végre egy kreatív, új, gyönyörű alkotás fiatalok tollából, akik ugyan tisztelik a zenei gyökereket, de a saját nézeteikre, a zenei fejlődésről alkotott saját értelmezésükre és a saját kreativitásukra támaszkodnak. Végre mertek hátrahagyni a progresszív rock aranykorát, a hetvenes éveket, és új megoldásokat keresnek az új korszakra, amelyet olyan régóta emlegetnek. És most végre itt van.
Zenét a fiataloknak! Így van, ideje, hogy a fiatalok vegyék át a progresszív rock zene piedesztálját a 70-es évek öregjeitől. Az igazat megvallva a progresszív rock zene alapvető célja, hogy mindig és mindenhol haladjon előre. A prog rock az a fajta zene, amely nem állhat meg, amelyet minden pillanatban újra fel kell fedezni, amely folyton friss és addig használatlan elemeket és összetevőket keres, amelynek előre kell szaladnia az időnek, és vele együtt újradefiniálnia, megváltoztatnia és jobbá tennie önmagát. A progresszív rock piacának hatalmas részét az úgynevezett „retro-prog” csapatok töltik meg, amelyek könnyen fülbe mászók, de szerintem nem progresszívek (rock). Persze, a 70-es évek progresszív rockjai, de a mai kor progresszív rockja határozottan nem. Az akkori zenekarok közül olyan kevés az, amelyik még valóban progresszív, hogy az egyik kezemen meg tudom számolni őket (pl. a Van der Graaf Generator, amely minden új albumával meghatározta a prog rock adott korszakát). A piac ugyan pénzügyileg mostoha, mégis megnyílik a fiatal bandák és a modern progresszív rockról alkotott elképzeléseik előtt. A sikeres modern prog bandák közé tartozik például a Porcupine Tree, a The Mars Volta és az Opeth, amelyek bebizonyították, hogy a progresszív rock műfajában még rengeteg a felfedeznivaló. Ez egy másik fiatal és ígéretes banda, a holland Sky Architect víziója is.
A Sky Architectet öt fiatalember alkotja, akik két gitárral, basszusgitárral, billentyűkkel, dobbal és énekkel kerekítik ki a csapatot. A banda instrumentális triónak indult, de teljes felállásban voltak már, amikor felvették a bemutatkozó lemezüket, az „Excavations of the Mind”-ot, ez 2008-ban történt. A lemez azonban csak 2010-ben jelent meg. A zenéjük közelebb áll a nehéz progresszív rockhoz, ami valószínűleg a modern progresszív zene iránymutatása – magasabb fokú kapcsolat a hard rockkal. Ennek ellenére rengeteg a pszichedelikus pillanat, a melankolikus és sötét elem, sőt a nyugodt, könnyed refrén is, mindezt megkoronázza néhány „retro-prog” betét.
Az „Excavations of the Mind” nyolc számot tartalmaz, amelyek körülbelül 50 percig tartanak. Az album koncepcióalbum, és azokról a pszichológiai zavarokról szól, amelyek ennek a fickónak az elméjével játszanak (ahogy a cím is sejteti). A lemez tele van remek szövegekkel, főleg a „Deep Chasm” első négy részében, ahol megtaláltam a személyes kedvencemet, a „Deep Chasm II: Chime”-ot. Ez egy olyan dal, amelyben minden összeér. Mindazok az elképzelések, amelyeket előre megterveztek, és még azok is, amelyek „fentről” érkeztek. A fantasztikus ad hoc vokállal és hangszeres játékkal egy e tönkrement ember elméjének útvesztőjébe kerülünk, ahonnan nincs menekvés, ahol végtelen számú járat és út van, de egyik sem vezet ki. Bár a zene végig a progresszív rock keretein belül marad (amely önmagában is elég tág a különféle műfajok és stílusok keveréséhez), sok a fúzió, sok a kirándulás más műfajok „idegen” területeire, ami a banda koncepcióját szolgálja. Néhány „retro” elemmel, de leginkább azzal a törekvéssel, hogy meghatározzák ennek a modern korszaknak a progresszív rockját. Ami kétségkívül mesterien sikerült.
A Sky Architect a bemutatkozó lemezével a modern progresszív rock egyik legmeghatározóbb albumát hozta létre. Végre egy kreatív, friss, csodálatos fiatalos alkotókedvet látunk, amely tiszteli a zenei gyökereket, de a saját víziójára, a zenei fejlődésről alkotott saját értelmezésére, a saját kreativitására támaszkodik. A progresszív rock aranykora, a 70-es évek végleg a háttérben maradtak, és egy új korszak előtt állunk. A Sky Architect korszaka előtt.
Felállás
Wabe Wieringa – gitárok
Chistiaan Bruin – dob
Rik van Honk – billentyűk
Tom Luchies – ének, gitárok
Guus van Mierlo – basszusgitár
Produkció
Wabe Wieringa
Számlista
1. Deep Chasm (Part. I) (3:38)
2. Deep Chasm (Part. II) (8:03)
3. Deep Chasm (Part. III) (0:42)
4. Deep Chasm (Part. IV) (6:44)
5. The Grey Legend (12:11)
6. Russian Wisdom (5:04)
7. Excavations Of the Mind (11:43)
8. Gyrocopter (2:53)
