Előadó: Nichelodeon
Kiadó: Lizard Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 78:52 (CD), 83:44 (DVD)
Értékelés: 4.2/5
Olaszország mindig menedéket kínált mindazoknak a megingathatatlan zenekaroknak, amelyek mertek átlépni a hétköznapiság, a közhelyek és a naivitás küszöbén, és kísérletező, érintetlen, mindenekelőtt pedig más zenei irányokba merészkedtek. Valószínűleg Európa egyik leggazdagabb zenei-kulturális országáról van szó, amely tisztában van a színtér fontosságával, és ennek megfelelően be is fektet bele – cserébe pedig bőven megkapja a magáét. Nemcsak hogy a külföldi zenészek tudják, hogy Olaszországban mindig szívesen látják őket, hanem elsősorban a hazai színtér az, amely manapság Európa egyik legerősebbje. Ez különösen igaz olyan műfajokra, mint a jazz és a progresszív rock (nem véletlen, hogy van a progresszív rocknak egy RPI nevű alműfaja is, vagyis Rock Progressivo Italiano).
Az elmúlt években az olasz progresszív rock színtér egész szép számú fenomenális zenekart szült – Hostsonaten, Il Bacio della Medusa, Universal Totem Orchestra, Picchio Dal Pozzo, Il Tempio delle Clessidre és így tovább. Persze lehetetlen megfeledkezni a progresszív legendák, a Premiata Forneria Marconi, a Banco Del Mutuo Soccorso és a Le Orme örökségéről. 2010-ben pedig első lemezével több mint nyilvánvalóan felhívta magára a figyelmet egy újabb remek, bár avantgárd zenekar, a Nichelodeon. A hettagú formáció hangszerek egész sorát felvonultatja (a zenészek többsége multiinstrumentalista): a klasszikusoktól, mint a zongora, a klasszikus és az elektromos gitár meg az ütőhangszerek, a kevésbé gyakori szaxofonon, hegedűn és fuvolán át az excentrikus didzseridúig, bombardig és így tovább. Az „Il Gioco del Silenzio” (ami nagyjából annyit tesz: „A csend játéka”) című debütáláson, amely a „Come sta Annie?” („Hogy van Annie?”) című DVD-vel együtt érkezik, a hettag mellett még nyolc vendégzenész is vár ránk, ami előre borítékolja az album sokszínűségét és változatosságát.
Éppen ez a sokszínűség az olasz avantgardisták fő fegyvere, akik a hagyományos jazz-rocktól az operáig, a pszichedéliától az avantgárd klasszikus zenéig keverik az elemeket. A kísérletező zagyvaléktól – a frontember Claudio Milano énekével – egészen új irányok bontakoznak ki a hétköznapi és a kísérletező zenében: már ismert műfajokat komponálnak újra, és egymással kombinálva átlépik a megszokott fúzió határait. Logikus, hogy a Nichelodeon zenéje nem mindenkinek való. Valójában csak keveseknek fog tetszeni, de az ő szerencséjükre ennek a maroknyi embernek a többsége Olaszországban él. Éppen ezért arattak otthon annyival nagyobb sikert, mert ha ilyen zenével egy másik országban próbálkoznának (khm, khm, Szlovénia, khm, khm), az egész vonalon belebuknának, és sosem jutnának el külföldre, sosem kapnák meg a tényleges elismerést odakint.
Az „Il Gioco del Silenzio” így hihetetlenül bátor debütálás Európa, sőt a világ egyik legfrissebb avantgárd rock zenekarától, amely nemcsak zenei látványosságként mutatkozik be, hanem vizuális csemegeként is. A mellékelt DVD, amely két élő fellépést tartalmaz, hihetetlen teátrális show, amely még egyszer megmutatja Olaszország gazdag kulturális örökségét (ahol mondjuk az opera nagyon népszerű). A DVD tulajdonképpen a Twin Peaks kultikus sorozat 20. évfordulóját ünnepli. Mindent tartalmaz, ami az albumról a teljességhez és a tökéletességhez hiányzik. Mivel a projekt audiovizuálisként mutatkozik be, annál könnyebb megérteni, miért van ez így. A „Come sta Annie?” két részre oszlik. Az első rész az „Il Gioco del Silenzio” album dalait tartalmazza, a második pedig a Twin Peaks-filmzene élő előadása.
A Nichelodeon tehát egy újabb excentrikus különc a mai zenei színtéren, akiknek szépen be is jön a dolog, ami nagy meglepetés, tekintve (túl)merész húzásaikat. Mint már említettem, a hála nagy részét valószínűleg a hű olasz közönségnek kell tulajdonítani, amely valóban tudja értékelni a minőségi zenét, amely a progresszív rock műfaja alatt rejtőzik. Sőt, a progresszív rock Olaszországban teljesen más arcot öltött, és a játék meg a zene, az audio- és a vizuális technika valamiféle hibridjévé fejlődött. A musical nem megfelelő szó, mert a Nichelodeon ennél sokkal több. Olyan zenekar, amelynek nemcsak a fülünket, hanem a szemünket is érdemes kölcsönadni.
Felállás
Francesco Chiapperini – szaxofon, klarinét, fuvola
Andrea Illuminati – zongora, bombarde
Claudio Milano – ének
Andrea Murada – ütőhangszerek, didzseridu, hangeffektek, fuvola, ének
Max Pierini – elektromos nagybőgő
Luca Pissavini – brácsa, szintetizátor, játékok, duduk, thereminvox
Lorenzo Sempio – gitárok, szintetizátor
Vendégzenészek:
Carola Caruso – ének
Stefano Delle Monache – keverő
Estibaliz Igea – ének
Luciano Margorani – elektromos gitár, hangeffektek
Luca Olivieri – szintetizátor, hangeffektek
Claudio Pirro – klasszikus gitár
Antonello Raggi – keverő
Marco Tuppo – szintetizátor
Produkció
Nichelodeon
Számlista
CD – „Il gioco del silenzio”
1. Fame (3:53)
2. Fiaba (6:57)
3. Claustrofilia (5:27)
4. Malamore e la Luna (8:59)
5. Amanti in guerra (5:56)
6. Ombre cinesi (5:38)
7. Apnea (7:15)
8. Il giardino degli altri (8:16)
9. La corsa dei trattori (ghost track) (1:44)
10. Se (7:59)
11. Lana di vetro (7:55)
12. Ciò che rimane (8:59)
DVD – „Come sta Annie?”
– A solemn preface
– Ombre cinesi
– Apnea
– Claustrofilia
– Se
– Ciò che rimane
– Malamore e la Luna
– Pt. I: A walk inside the Black Lodge (Sycamore Trees)
– Pt. II: The bank
– Pt. III: RR Diner
– Pt. IV: Return into the Black Lodge (Firewalking)
– Pt. V: Out of the Lodge (Come sta Annie?)
