Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Armored Saint
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 2003
Hossz: 55:48
Értékelés: 4/5
https://www.youtube.com/watch?v=PEyFqO6R7og
És hogyan lábadozott a hangzás lovagjainak megrendült lovassága a fő alkotóerő, David Earl Prichard halála után? A hallottak ortodox és teljesen magabiztos metalelemekből vannak kovácsolva, amelyek miatt az elhunyt gitárosnak szóló főhajtás több, mint puszta gyászmise – a Symbol Of Salvation az Armored Saintet a legjobb formájában mutatja. Nem hiányoznak a pusztító riffek, a kivételes gitárszólók és a szinte tökéletes heavy metal énekteljesítmény. A bizonyítékot már a Reign Of Fire nyitó gitárszalvája szolgáltatja, amely repeszgránátként zúzza szét minden kétséget, hogy a zenekar esetleg elvesztette az irányt. Jeff és Phil kivételesen kiegészítik egymást, és monumentális méretűvé rakják egymásra a kiváló riffeket és szólókat, amit a tűz uralma után a szilárdan álló, kissé lassabb Dropping Like Flies tetéz meg. Az énekes, John Bush kinyitja a torkát, és a műfaj legjobbjainak stílusában mutatja be hatalmas hangterjedelmét. A jóból a jobb felé a lemez a Last Train Home című számmal fordul, amely a lemez legjobb stúdióteljesítményei közé sorolható. Jeff gitáros gyermeke csupa friss szólószalvától forrong, amelyeket Jeff úgy írt meg, mintha az élete múlna rajta. A dal szonikusan a Mother Love Bone vagy a korai Alice In Chains akkoriban még aktuális termékeihez van hangolva, a szám pedig teljesen kihasználja a Tranzformer Studios tulajdonosának, Dave Jerdennek a produceri potenciálját, aki addigra már nyomot hagyott az említett Alice In Chainsen, valamint a korai Jane’s Addiction-ön is. A szám teli torokból szól, és arra késztet, hogy együtt énekeld, sőt túlkiabáld az énekelhető és egyszerű refrént. Hogy a gitárrétegek alatt rengeteg tehetség van a dobok mögött is, azt a Tribal Dance ütős intrója bizonyítja. A szám teljesen Gonzo testére van írva, a Tribal Dance pedig ritmikájában és a meglehetősen hatásos, egyszerű riffekhez való kapcsolódásában Igor Cavalera glames változatához vagy a Cowboys From Hell előtti korszak Panterájához áll közel. Mintha Eddie Van Halen szólt volna bele a játékba, úgy készül a nagy színpadokra a lassú Truth Always Hurts, a kísérlet pedig szórakozatóan szól. A visszafelé pörgetett gitárok instrumentális száma, zsíros mártással kivételes gitárszólókból és álmodozó basszusból, a Half Drawn Bridge című számban bizonyítja, hogy a páncélba öltözött szentek fő ütőkártyája mindig is a gitár volt. Az Another Day akusztikával érkezik, finoman és tele szomorúsággal, Prichard és Bush ebben a dalban azért könyörög az isteneknek, hogy még egy napot kapjon a földön. A Symbol Of Salvation címadó dal pedig könnyedén magára ölti egy minőségi thrash-klasszikus teljes hadi díszét. Bush úr, le a kalappal a kivételes torokhangú éneklésért! „I’ve been waiting here for you all / What took you so long / Symbol of salvation / Who’s the symbol of Salvation / What’s the symbol of Salvation / Is honesty truly another word / For justice / Honesty is truly another slur / On justice” beleette magát az agyba, és mint egy tizenegy hüvelykes buzogány hatol a kisagyba! Valamivel kevésbé lelkesít a Hanging Judge, a Warzone néhány riffje után viszont kicsit több hév és lendület tér vissza a tüdőbe, a Burning Question pedig a már hallott színvonalat egy újabb példával egészíti ki Sandoval kivételes gitáros hozzáértéséből, miközben a szöveg nem éppen sok szellemi táplálékot ad. A kivételes Tainted Past a fülekbe önti az akkor már elhunyt gitáros utolsó hattyúdalát, és eljön a pillanata a ritmikusan mozgékony basszusgitárosnak, Joey Verának is, aki a számot is írta.
„The cynical view that has been taken / Is blowing my mind / I can’t seem to piece it all together / I guess it takes time to unwind / To let the dust settle / And let cooler heads prevail / Each and every day I rise / From the ashes I’ve left behind / To start anew push through / They say it’s not meant to be / Well I’m parting the sea” zengik az énekhangok a hangszórókból, hogy a szinte pink floydos kitérő és az űrbéli gitárhúrok hangzása után az album a pokolian élvezetes lemez szabályos részének legvégén találjuk magunkat. A Spineless még több dühvel harap a hallgatóba, mint eddig bármelyik szám a lemezen, és új élességi mércét állít az Armored Saintnek, a meglehetősen közhelyes szöveg pedig nem tesz túl nagy rosszat az egyébként nagyon minőségi albumnak.
https://www.youtube.com/watch?v=cDBBb-CzCM0
Az első CD szabályos része mögöttünk van, a teljes csomag második része viszont bőséges extrákat kínál a lemez 2003-as újrakiadásán. A négy extra demófelvételen és a Reign In Fire és a Last Train Home klipek teljes videóanyagán túl, ami további értéket ad az anyagnak, az is tény, hogy meghallgathatod Dave Prichard igazán utolsó stúdiópillanatait. Betekintést a zenekar gazdag zenei történetébe, valamint villanásokat az életükről, a munkájukról és az örökségükről – ez az együttes egyébként jóval kevésbé ismert, mint amennyit megérdemelne – egy terjedelmes hangfelvétel kínál a zenekarral készült interjúról, méghozzá két részben. Mindenképpen relikviáról van szó, amely a hűséges rajongóknak szent műtárgy a gyűjteményben, mindenki másnak, a kevésbé lelkes, de a zenének semmivel sem kevésbé elkötelezett kíváncsiskodóknak pedig egészen új nézőpontot mutat az Armored Saint megértéséhez. A jóslatok és előrejelzések ellenére azonban, ha visszatérünk az eredendő bűnhöz, a Symbol Of Salvation lemezhez, az Armored Saint nem szakította meg véglegesen a közös zenei alkotás áramlatát. A kiadvány a zenekart olyan emberek csapataként mutatta be, akiknek a szívük és a lelkük a helyén van, az album pedig – minden tragédia ellenére – ragyogó gyémánt az alkotói korona tetején. A barát és harcostárs halála átmeneti hibernációt okozott, ezalatt John Bush leváltotta Joey Belladonnát az Anthraxben. Joey Vera a progresszív metalosok, a Fates Warning nélkülözhetetlen tagja lett, és telt az idő – egészen 1999-ig, amikor bejelentették az újjáéledést egy új, a múlttól kevésbé terhelt életbe. Ebből az új alkotási vágyból született meg a Revelation lemez, a múlt kissé megöregedett hangzása pedig észrevétlenül a feledés tengerébe merült. Új kor – új hang – új eszmények, mindennek ellenére azonban a Symbol Of Salvation a szilárd alkotások egyike marad, és emlékeztető a metal krómozott fényének nagyságára, azokra az időkre, amikor a zene világában a póz előtt többet számított a zenei hozzáértés, a szikrázó tehetség és az egyenes, kemény akarat, hogy a hallottak határait egy lépéssel előbbre tolják, még ha ez nem is sikerült egészen mindenkinek!
Felállás
John Bush – ének
Jeff Duncan – gitár
Phil Sandoval – gitár
Joey Vera – basszusgitár
Gonzo Sandoval – dob
– Dave Prichard – gitárszóló a Tainted Past című számban
Produkció
Dave Jerden
Számlista
1. Reign of Fire
2. Dropping Like Flies
3. Last Train Home
4. Tribal Dance
5. The Truth Always Hurts
6. Half Drawn Bridge
7. Another Day
8. Symbol of Salvation
9. Hanging Judge
10. Warzone
11. Burning Question
12. Tainted Past
13. Spineless
