Előadó: Good Charlotte
Kiadó: Capitol Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 46:52
Értékelés: 2.5/5
A lejátszómba az „pop punk” (!) kvintett, a Good Charlotte ötödik albuma került. Vajon választ ad néhány alapvető kérdésre, amelyek a megjelenéskor felmerülnek? Felnőttek a srácok? Hová tűnt a „Lifestyle of the rich and famous”?
A Good Charlotte nem esett áldozatul a „Radiohead-evolúciónak”, és nem próbált kiszabadulni a popból, hogy filozofikus (lehetséges) zenei megvilágosodás felé lépjen. Dehogy! A srácok zeneileg még mindig a régi, megszokott kerékvágásban haladnak, mint korábban. A Good Charlotte marad Good Charlotte, ezt az új album, a „Cardiology” sem rejti véka alá. Szeresd őket vagy utáld, a fiúk sokszor jóval hitelesebbek, mint a riválisaik, illetve korosztálytársaik, például a Simple Plan, a Papa Roach és társaik…
Az albumot már 2008 decemberében bejelentették, hogy a következő évben, 2009-ben jelenik meg, de láthatóan komplikációk adódtak. A srácok határozottan más megközelítést választottak. Mondhatjuk, hogy egy hajszállal érettebbek lettek, a szövegeikről viszont ugyanez nem mondható el. A hajdani lázadókból mára „emo picsogók” lettek. Benji Madden elmondása szerint az összes dal az album címéből, a Cardiologyból indul ki. Minden a szívhez kötődik. Ez alatt ők ketten ezt értik: érzelmek (leginkább), betegségek és „lelkiség” (ez utóbbi elég sovány). Bár a szövegeken még át lehet rágni magad, tény, hogy ha a régebbi munkákat összeveted az új anyaggal, az ének még kiadósabban picsogóssá vált. Maga a zene egészen szolid. A punk rock lelassított tempójának és a filmes popzenének afféle keveréke. Mintha maga Paris Hilton írta volna a zenét. Mivel manapság nagyon divatos az „auto-tune” effekt használata, a GC sem lett kivétel.
A „Cardiology” a várakozásoknak megfelelően tárul elénk. Ismétlődő dalok gyűjteménye, egy bevált és mindig ugyanaz a recept. A dallamok azonban elég meggyőzően működnek ahhoz, hogy ha kellően szilárd és makacs akaraterővel kitartasz az új anyag hallgatása mellett, megfeledkezhetsz a „felszínességről”, és átváltozhatsz a Madden fivérek vokalistájává , miközben a CD-lejátszódban pörög az új Good Charlotte-album. De ez inkább kivétel, mint szabály. Bár a gitárok rendesen torzítanak, és a dobok erőben valahogy tartják velük a lépést, az albumnak mégsem adhatjuk meg a rock címet. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük a „metálos” nevekként emlegetett Justin Bieber és Taylor Swift nevét.
A GC néhány számnál megpróbálja tágítani a látókörét, ám ez a végén mégis csak elsötétüléssel végződik. Elegendő magyarázat erre a langyosságra a ”Like It’s Her Birthday” című szám, amely a gitároknál nagyon „Franz Ferdinandosan” indul, de amint beszáll az ének, olyan az érzés, mintha Enrique Iglesias vendégeskedne az albumon.
A „rock band” kifejezés használatának igazolására a GC nem igazán törte magát az új albumon. Hogy a rock szó fogalma mennyire kétélű, és hogyan lehet manipulációs szándékkal ügyesen kihasználni, azt jól mutatja a CG új, 1979 című saját szerzeménye és a Smashing Pumpkins azonos című számának kifejezésmódja közti különbség.
Az album utolsó száma egyben a címadó is, és újabb sikertelen kísérlet, amelyben a GC hatásosan akar szólni, de a dal a folytatásban mégsem tudja kiaknázni a kezdeti potenciált, és megtartani a bevezető rész érdekességét. Mindegy. Minden megjegyzés ellenére a zenekar óriási átlagosságáról és a kézzelfogható kifejezésbeli karakterének megkérdőjelezhető hitelességéről, a Good Charlote az új albummal is meglepően sikeresen és hatékonyan alkalmazza azt a formulát, amely az album eladásaiból profitot hoz nekik. A „kölykök”, ahogy a támogatói bázisukat nevezhetjük, így hűek maradnak hozzájuk, és támogatják őket. A Good Charolote viszont evolúciós szempontból megállt, és már nem fejlődik. A „Cardiology” ugyanis annyi kreatív ihletet és kifejezésbeli művészetet rejt, mint amennyi tolla van a békának a fején.
Mindazoknak, akik szeretik a populáris zenét, amellyel manapság tele van az MTV egy kis punk rock beütéssel és „emo” szipogással a versszakokban, tudják meg, hogy a „Cardiology”-t is bátran meghallgathatják. Végül is a zene nagyon ritmusos, és tökéletes általános iskolai táncmulatságokra. A tánc minden stílusban lehetséges. A „lassútól” a „party stylen” át az egyszerű ugrálásig. Élvezzétek a kardiológiát, amelyet maga Jahve szánt nekünk.
Felállás
Joel Madden – ének
Benji Madden – ének és gitár
Billy Martin – gitár és billentyűs hangszerek
Dean Butterworth – dob
Paul Thomas – basszusgitár
Bart Hendrickson – billentyűs hangszerek és programozás
BC Smith – billentyűs hangszerek és programozás
Produkció
Don Gilmore
Dallista
1. Introduction to Cardiology
2. Let the Music Play
3. Counting the Days
4. Silver Screen Romance
5. Like It’s Her Birthday
6. Last Night
7. Sex On the Radio
8. Alive
9. Standing Ovation
10. Harlow’s Song (Can’t Dream Without You)
11. Interlude: The Fifth Chamber
12. 1979
13. There She Goes
14. Right Where I Belong
15. Cardiology
