Előadó: Gifts from Enola
Kiadó: The Mylene Sheath
Megjelenés: 2010
Játékidő: 37:04
Értékelés: 3.9/5
Ami azt illeti, a mai rockszíntér nem bővelkedik annyi újításban, mint régen. Éppen ezért indult el megszámlálhatatlan mozgalom és műfaj, amely a rock régi korszakát próbálná feléleszteni, és született egy olyan stílus is, amely manapság nagyon népszerű – a post-rock. Számos zenekar élvez benne valamiféle „alter” státuszt, amit gyakran a zenekar nevével, az albumok és a dalok címeivel is hangsúlyoz. Ezek a bandák ráadásul többnyire hangszeres zenét játszanak, csak kevés énekkel, vagy anélkül. Sokan félreértelmezik a hosszú dal- és szerzeménycímeket – gyakran afféle felvágásnak veszik őket, ami persze nem igaz. Mivel hangszeres felállásokról van szó, az ötleteiket a címeken keresztül kell kifejezniük, hiszen énekkel erre nincs lehetőségük.
Persze ebben a műfajban is akadnak kivételek, vagyis olyan hangszeres zenekarok, amelyeknek az ötleteihez elég egy-két szó, azaz átlagos hosszúságú címek. Az egyik ilyen az amerikai post-rock csapat, a Gifts from Enola. A dalaikban időnként ugyan felbukkan ének, de az torzított, nehezen érthető és a háttérben szól, hangszerként funkcionálva. A Gifts from Enola nem ismeretlen név; a diszkográfiájuk már három albumot számlál. Ez az utolsó munkájuk, az önmagáról elnevezett „Gifts from Enola” viszont a legambiciózusabb lemezük.
Nehéz lenne azt állítani, hogy a „Gifts from Enola” újító darab, annak ellenére, hogy a mai post-rock világban meglehetősen előkelő helyen áll. Az öt szám, amely nagyjából 37 percet tesz ki, túl sok ismétlést és már hallott hard rockos, sőt punkos betétet tartalmaz ahhoz, hogy áttörésnek számítson a post-rockban. Ettől még a „Gifts from Enola” közel sem rossz album. A nyitó „Lionized” remek útravalót ad a folytatáshoz, amit rockos frissességével és baljós hangulatával ér el, amelyet összetett ritmusszekció és rendkívül „antimelodikus” riffek hajtanak. A kifejezetten komplex ritmusszekció jazzes improvizációs technikára épül, így maga a szám nagyon kísérletinek hat, mégis elég jól hallgatható marad. Ha mást nem, azt mindenképp el kell ismerni, hogy a Gifts from Enola az egész kísérletezős zűrzavaron át megőrzi a vezérfonalat. A következő szám, a „Dime and Suture” viszont inkább unalmas, sok ismétlődő nehéz riffel. Csupán egy afféle „fuzzy” ének dobja fel, amelyet rádiózaj tesz izgalmasabbá. Az erőteljes hard rockos megközelítés az album felénél, az „Alagoas” című számnál fordul meg. Ez nyugodtabb, néhány szellemes gitárvonallal és hangszereléssel, amelyek a billentyűkkel együtt jazzes tájat festenek. A post-rockos hozzáállás még mindig egyértelmű, így az „Alagoas” amolyan átmeneti számként hat. A véget beharangozó „Grime and Glass” a hallgatók meglepetésére punkos módon indul – ismétlődő, torzított gitárriffel, amely sem nem bonyolult, sem nem hosszabb két akkordnál. Ennek ellenére a gyenge kezdés után a zenekar felvonultat néhány ütőkártyát, és a szám szokatlan ritmikus dallammá bomlik ki, amely nem kevés progresszív elemet tartalmaz. A zenekar kísérletezőkedve most sem hagyja cserben. Zárásként a Gifts from Enola a „Rearview” című számot kínálja. Ebben ugyan nem néznek vissza, amire a visszapillantó tükör szolgálna, mégis ugyanazon az úton maradnak, mint eddig. Megint túl sok az ismétlés, a szám pedig több mint hét percig tart. Később ugyan rendkívül kellemes dallamot kínál, de az ilyen betétekből kevés van.
Ez az album fő tanulsága is. A „Gifts from Enola” túl kevés változatosságot nyújt ilyen rövid hosszhoz, vagyis 37 percre. Ezalatt a percek alatt mindössze öt szám szólal meg, így a számról számra való különbségnek még szembetűnőbbnek kellene lennie. Az ismétlődő elemekből viszont egyértelműen túl sok van. Mégis nehéz azt leírni, hogy rossz albumról van szó, mert nem az. A srácok rengeteg erénnyel rendelkeznek, kompozíciós és kézügyességbeli téren egyaránt. Az albumon vannak részek, ahol igazán „szakít”, ahol semmilyen post-rockkal szembeni előítélet nem állítja meg, és ahol minden ismert rockos normát lerombol. A hallgató azonban legtöbbször csak egy gyors pillantást vethet egy ilyen pillanatra, mielőtt az eltűnik, és a zene visszasüllyed az egyébként nagyon jó, kísérletező próbálkozásba. A „Gifts from Enola” mindent egybevetve így is elég minőségi zenei jellemzőt kínál ahhoz, hogy megszeressék a rock minden modernje.
Felállás
Andrew Barnes – gitárok
Nathaniel Dominy – basszusgitár
CJ DeLuca – gitár
Jud Mason – dobok
Produkció
Gifts from Enola
Számlista
1. Lionize (8:23)
2. Dime and Suture (6:09)
3. Alogas (7:37)
4. Grime and Glass (7:39)
5. Rearview (7:24)
