Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Dååth
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2010
Játékidő: 45:13
Értékelés: 5/5
Idézzük inkább a volt billentyűs, Mike Kameron szavait: „Mentális szinten a Daath olyan, mint egy ajtó az ösztön és az értelem között, a kettő közti konfliktus pedig a világ bajainak nagy részét okozza.” A kabbala ószövetségi misztikus princípiumának intelligens szintézise jelentésében a teremtés pontjához kapcsolódik. A Dååth az életfa tíz szefiráját egyesíti, egyesítő elemként mindent egységbe, teljességbe kovácsol, az isteni végtelen fényét sugározza, de hogy ezt megláthassuk, nekünk, embereknek önzetlenné kell válnunk, oda kell adnunk magunkat a világnak, és követnünk kell a küldetésünket. Ekkor tárul fel ez a teljesség – a magasabb rendű tudás és tudatosság formájában, amely feltárja a rejtettet és a felfoghatatlant; ezután jön a megvilágosodás, a megértés és a bölcsesség állapota. Alacsonyabb szinten a dååth intellektuális és érzelmi lényekként egyesít bennünket. A Paradicsom feltárulásához vezető út azonban a kabbalisztikus hiedelmek szerint könnyen a Mélységbe is taszíthat. Az ember elbukik, az emberiség elveszíti a Paradicsom védelmét, és a tudás almájába harapva a kétségbeesés, a bánat és a szenvedés állapotába zuhan. A Dååth negyedik pokoli evangéliuma pedig erről szól. Zeneileg a lemez a ritmikailag csiszolt gitártámadások bombasztikus keveréke Eyal Levi és Emil Werstler gitárosoktól, akik melodikus asztrális kirándulásokkal repítenek az ismeretlenbe, a tökéletes révedezés szféráiba, majd jön az acélos kijózanodás, az őrület és a teljes düh. A gazdag hangzás barokkos körvonalait Kevin Talley ritmikus ördögűzése, Jeremy Creamer basszusdörgése és Sean Zatorsky érdes vokálja egészíti ki. A konglomerátum hatalmas, extatikus és technikailag tökéletes. A lemez legerősebb elemeit nehéz kijelölni, hiszen a folyamatos csúcspontok parabolája már az nyitódal, a Genocidal Maniac fokozódó gótikus hangulatának első taktusaitól adott, amely a death metalos dallamkezelést a megalkuvást nem ismerő post-HC-s grindcore esztétikával és szinte ezoterikus breakekkel vegyíti.
Az Indestructable Overdose egy kabarészerű, cirkuszos intró után a ritmikai játék egyik legjobb részét hozza, az nyitány pedig a lemez egyik legerősebb dalába, az extatikus Double Tap Suicide-ba csap át, amely a lényegét tekintve igen komplex death metal kompozíció, rengeteg gitáros tempóváltással és hangsebesség feletti gyorsításokkal. A ritmus egyszerű és nagyon letisztult, a nu metalosan hangszerelt The Decider pedig újjáépített, genetikailag továbbfejlesztett népirtó mércét állít ennek a meggyalázott műfajnak. Az Exit Plan breakekkel teli mestermű, amelyet a Slipknot sem szégyellne, a teljes törés elektromos hangulata után pedig a brutális szépség tandemje következik: az Oxygen Burn és a romboló Accelerant. A pokol lángjai jól fellobbantak, és mire észbe kapsz, a lemez fele már mögötted van. Magával ragad a death metal briliáns záróaktusának, az Accelerant jazzes kiegészítésekkel gazdagított, hihetetlen finálé szakasza. A korábbi bravúr hátborzongatóan technicista kidolgozását a szinte ambientes, a végén pedig atmoszferikus Arch {Enemy} Misanthrope skizofrén faktora egészíti ki, majd a Manufactured Insomnia és az A Cold Devotion szinte tükörképszerű párosánál (az előbbi lassú, szaggatott intróval indul, amely thrashes befejezésbe gyorsul, az utóbbi pedig csak bevezetés az A Cold Devotion című dalba, amely a végére éri el a megnyugvás aktusát) déjà vu-d lesz, és szimbiózist látsz a Chimaira meg egy thrashes tripen lévő, megszelídíthetetlen, jazzes vadállat között. A fraktálok olvadása az N.A.T.G.O.D.-dal folytatódik, és a Terminal Now látomásszínházában, gótikus hangklaszterei között ér véget. A vég csak egy újabb kezdet: újrahallgatás, megint ráadódás a halál és újjászületés ciklusaira, a teljes megelégedés küldetése pedig több mint teljesült.
A ritmus, a dallam, a harmóniák és a szivárványos színek tökéletes koktélja elkészült, a hallottak után pedig az agyban csak a briliáns ámulat, a zenei túlteljesítés és annak világos tudata visszhangzik, hogy a Dååth a négy lemezt számláló plejád és közel tíz év bizonyítás után megérdemli a teljes elismerést, az állva tapsolást és az aranyrovásokkal bevésett átjárást a metalistenek honába. Legyen az ötleteik tava örökkön örökké ilyen gazdag és teli – ámen!
Felállás
Sean Zatorsky – ének
Eyal Levi – gitár
Jeremy Creamer – basszusgitár
Emil Werstler – gitár
Kevin Talley – dob
Vendégzenészek:
Eric Guenther – billentyűs hangszerek, zongora
Produkció
Mark Lewis, Eyal Levi & Dååth
Dalok listája
1. Genocidal Maniac
2. Destruction/Restoration
3. Indestructible Overdose
4. Double Tap Suicide
5. The Decider
6. Exit Plan
7. Oxygen Burn
8. Accelerant
9. Arch [Enemy] Misanthrope
10. Manufactured Insomnia
11. A Cold Devotion
12. N.A.T.G.O.D.
13. Terminal Now
