Előadó: P. Y. Marani
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 68:18
Értékelés: 3.9/5
P. Y. Marani, aki egyelőre ismeretlen név a progresszív rock és a fusion világában, megtalálta a tökéletes receptet arra, hogyan adja el magát. Ami a műfaj előadóinak jó részénél gondot okoz, az a francia Maraninak nem probléma. Az első szólóalbuma, az „Outline” ugyanis olyan instrumentális történetet kínál, amely minden sci-fi-rajongónak a szívéhez nőhet. Miért? Mert minden dalcím kapcsolódik valamilyen tudományos-fantasztikus irodalmi műhöz. Marani azonban nem állt meg itt: nagy dobra verte, hogy együtt dolgozott a világ egyik legjobb billentyűsével, Derek Sherinian-nel. Ő az album negyedik számában csatlakozik a franciához, aki egyébként maga játssza a billentyűs szólamokat.
Az album egész koncepciója a sci-fi művekre épül, és ez a számokban is tükröződik. Az űr hangulatát nemcsak a hangzás, hanem a dallamok és a ritmus is megidézi. És ahogy mondtam, minden dalcím kötődik valamelyik sci-fi könyvsikerhez. A „The Harryman’s Dream” Heinlein „The Man Who Sold the Moon” című művéből származik, amelynek főszereplője David Harriman, az az ember, akit megszállottan foglalkoztat az a gondolat, hogy övé legyen a Hold, és ő legyen az első, aki rálép. A „The First Foundation” bizonyosan Asimov ötlete: ő olyan sci-fi környezetet teremtett, a jövőbe helyezett világot, ahol leggyakrabban két világ csap össze, az emberi és a robotok világa. A harmadik szám minden idők egyik legismertebb regényének címét viseli: „Brave New World”. Huxley sikerkönyve valójában álcázott disztópia, amelyben a világ állítólag tökéletes, a valóságban azonban nagyon is távol áll ettől. Az „Ubik”, amelyben Sherinian közreműködik Maranival, Philip K. Dick könyvének címe, aki a sci-fi másik korszakalkotó szerzője. Az „Ubik”-ot a Time magazin 2005-ben az 1923 után született 100 legjobb angol nyelvű regény egyikének is nyilvánította. Az Ubik egy termék, amelyet az űrhajósok csoportja, akik a tér és az idő instabilitása miatt akaratlanul az időben utaznak, minden környezetben és korban megtalál. Ez nagy adag misztikumot ad a történetnek. A „The Rediscovery” címe köthető Cordwainer Smith novelláskötetéhez, amelynek címe „The Rediscovery of Man”. Az időrendben követő történetek mindegyikében Smith a jövő disztópikus világát írja le. Az utolsó előtti szám Stanisław Lem regényének címét viseli: „Solaris”. Lem az ember és a nem emberi fajok közötti lehetetlen együttélésről ír, amit az emberi természet idéz elő; előtérben áll a főhős, Kris Kelvin pszichológus és halott felesége kapcsolata is, aki öngyilkos lett, miután Kelvin elhagyta. Az „Outline” záró jelenete, a „Goodbye 1984” újabb disztópikus műre utal, George Orwell „1984”-ére. Az író a könyvben vezette be először az ún. Big Brothert, azt, aki mindent lát és mindent tud, és akinek köszönhetően a magánélet fogalma nem létezik abban a világban, amelyet az angol szerző az „1984”-ben megteremt.
Marani az egész albumon azt akarja, hogy a lehető legjobban hangszeresen közelítse meg az egyes könyvek hangulatát. A disztópiák többnyire szomorúak, melankolikusak vagy dühösek, domináns torzított gitárral és tompa, mollos billentyűkkel. Például a „Brave New World” a nyitányban naivan játékos szám, de a háttérben a billentyűk valamiféle diszharmóniát, rejtett veszélyt jeleznek. Így a első hallásra kellemes dallam felveszi a kezdetekor is érezhető lappangó fenyegetést. A „Solaris”, amely könyvként inkább pszichológiai jellegű, remekül működik a szaxofonnal (az csak ebben a számban szólal meg), amely tökéletesen megteremti azt a hangulatot, amilyet Lem a könyvével akar elérni. A „The Harryman’s Dream” ambiciózusabb, gyors tempójú, valamelyest felpezsdítő szám. Harriman vágyát tükrözi, aki arról álmodik, hogy övé a Hold, és azt később ő is igazgatja. Persze nem lehet minden könyvet kiolvasni minden számból, de Marani ötlete rendkívül friss és érdekesen kivitelezett.
P. Y. Marani így nagyon kreatív és intelligens módon mutatkozik be a közönségnek, nemcsak kiváló gitárosként és általában alkotóként, hanem olyan emberként is, akinek vannak ötletei, és érzéke van a kulturális alműfajok közötti összefüggésekhez. Az „Outline” egyértelműen ütős album, és remekül teljesíti a feladatát, több hallgatás után pedig az ember legszívesebben kézbe venne valami sci-fi könyvet, és közben tovább élvezné ezt a csodálatos zenét.
Felállás
PY Marani – gitár, basszusgitár, billentyűk
Xavier Richard – dob
Vendégzenészek:
Matthieu Gevreau – basszusgitár
Denis Cornardeau – gitár
Derek Sherinian – billentyűk
Serge Servant – szaxofon
Produkció
P. Y. Marani
Számlista
1. The Harryman’s Dream
2. First Foundation
3. Brave New World
4. Ubik
5. The Rediscovery Of Man
6. Solaris
7. Goodbye 1984
