Előadó: Star One
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2002
Játékidő: 55:49
Értékelés: 4.5/5
(görgess lejjebb az angol nyelvű változatért)
Arjen Anthony Lucassen, azaz az „Ayreon” atyja, a space metal feltalálója egészen sajátos módon dolgozott fel kilenc sci-fi filmslágert (Star Trek, 2001: Űrodüsszeia, Star Wars, Dune, Blade Runner vagy Alien). Arjen ismét érdekes csapatot verbuvált maga köré, és különös gondot fordított az énekesek kiválasztására. Damian Wilson (ex-Threshold) kristálytiszta hangját és Russell Allen (Symphony X) mélyebb, súlyosabb orgánumát egymás mellé téve páratlan kontrasztot teremtett, ami az „Intergalactic Space Crusaders” című dalban érvényesül a legjobban. Mindkét énekes kiváló zenei érzékkel bír, és az improvizációs lehetőséget maximálisan ki is használták. Rajtuk kívül a maradék szerepekben Floor Jansen (After Forever) és Dan Swano (Nightingale) működik közre. Dan és Floor énekét Arjen főleg azokon a részeken veti be, ahol emelni akarja a hangulatot, a nehezebb, súlyos riffekkel alátámasztott szakaszokat pedig Russell és Damian hozza ki. Floor hangját a refrénekben többszólamú éneklés támogatja meg (például a „Perfect Survivor” vagy az indiános hangzású verzéjű „High Moon” esetében), Dan pedig általában a nyitó versszakokat énekli, vagy a dalok nyugodtabb átvezetőit, és mély éneklésével gondoskodik a magasra csavart hangulatról.
A zenét kivételes dinamika és szélesség jellemzi – szélesség alatt a hangzás teltségét értem. Az analóg billentyűk és a basszusgitár megadják a Ed Varby játszotta dobok számára a szükséges mélységet, Arjen pedig ismét megmutatta, milyen zseniális érzéke van a zeneszerzéshez, hiszen a dalok megint kiegyensúlyozottan épülnek fel. Sehol egy csöpp émelyítő nyálasság. A melankolikus részek rendkívül atmoszférikusak, főként a hozzáadott Hammond-orgonának köszönhetően, ahol pedig Arjen elektromos gitáron szólózik, ott gyakorlatilag mindent egybefog a szólóival. Jut elég húrnyújtás, a sebesség nem nyomja el a dallamot, így az ütőerő garantált. A „tremolo” kar ezúttal is Arjen régi ismerőse. A hangzás tipikusan stratocasteres (a Fender Stratocaster elektromos gitár után). Néha olyan érzésem támad, mintha David Gilmour szelleme költözött volna belé. A szólók nem túl hosszúak, nem vontatottak, és egy cseppet sem iskolás bemutatók a „Nézzétek, én játszom a világ leggyorsabb skáláit!” szellemében.
Hogy ki szólózik igazán láthatatlan ujjakkal, azt a „Master Of Darkness” című dalban hallhatjuk, ahol Gary Werhkamp („Shadow Gallery”) gitáron és Jens Johansson („Stratovarius”) billentyűkön csatlakozik. Ők ketten Darth Vader és az ifjabb Skywalker fénykardpárbaját adják elő. Hadd ismertessem ezen a dalon az énekes szerepek elosztását. Dan Swano atmoszférikus morgásával Skywalker szerepében, Damian Wilson Yodaként, aki óva inti, hogy ne legyen hebehurgya a kitűzött célok elérésében, ahol pedig őrjöngeni kezdenek a gitárok és a billentyűk, ott Russell mint Darth egyáltalán nem barátságosan reagál a fia kihívására. Kidolgozottságot és tökélyt minden dalban találunk, ezért nehéz kedvencet választani. „The Eye Of Ra” (a Star Trek film témája) tartalmazza a legtöbb progresszív elemet, és ennek megfelelően „szaggatottak” a riffek is benne.
A zene hangzásában közel áll az „Ayreon”-hoz, stílusában viszont határozott elmozdulást jelent. Különösen a progresszív elemekből van kevesebb, így inkább a klasszikus heavy metal és a hard rock felé közelítünk. A dalok persze egyenként rendkívül változatosan épülnek fel, és egy pillanatra sem engedik, hogy a hallgató véletlenül is unatkozzon. A kiszámíthatatlanság, az atmoszférikusság és az ütőerő olyan erények, amelyekre sok zenész irigykedhet. A produkció kiváló, minden egyensúlyban van. Fantasztikus fantasztikum a negyedik dimenzióból!
Angol nyelvű változat:
Arjen Anthony Lucassen, azaz az „Ayreon” atyja, a space metal feltalálója egészen sajátos, klisémentes módon dolgozott fel kilenc sci-fi filmből vett témát (Star Trek, Alien, Star Wars, Blade Runner, Dune,…), és olvasztotta őket a progresszív és a klasszikus heavy metal remek fúziójává, néhány kiváló hard rockos beütéssel. A zenei stílus tehát eltér attól, amit az „Ayreon”-nal csinál, a teljes hangzás ugyanakkor megint nagyon közel áll az Ayreonhoz. A dalok nagyon változatosan épülnek fel. Minden számban más dallamokat, ritmusváltásokat és dinamikus szólókat kapunk. Egyes szólókat Jens Johansson (Stratovarius) játszik billentyűn, valamint Gary Werhkamp (Shadow Gallery) a láthatatlan ujjaival elektromos gitáron. Kettejük remek párbaját hallhatjuk a „Master Of Darkness” című számban, ahol az apa, Darth Vader és fia, az ifjabb Skywalker kardpárbaját játsszák el.
A legtöbb progresszív hatást kétségkívül a „The Eye Of Ra” tartalmazza, a Star Trek film egyik témáját, remek lezárással.
Arjen ismét megmutatja, micsoda dalszerző. Természetesen ő írta az összes zenét és szöveget. Újra analóg szintetizátorokat használt, ami széles, telten zengő ütést ad a daloknak. Arjen a teljes basszusvonalat is ő játszotta fel. Remek hangulatot teremtenek a dalok melankolikus részei is, köszönhetően a Hammond-orgonának, amely végigvonul az egész lemezen. És valahányszor Arjen úgy dönt, hogy gitáron szólózik, nem marad el a tremolo vagy a flanger használata. Nagyon is David Gilmour-os módon. Iskolás bemutatót nem találsz itt: „Kinek van a leggyorsabb keze a szólókban?” Arjen szólói mind jól kiegyensúlyozottak, a sebesség sosem nyomja el a dallamot, Arjen ráadásul jó pillanatot választ arra is, mikor feszítsen meg egy húrt. A szólói nagyon drámaiak, könnyen fülbe mászók, melankolikus, érzelmes módon megfogalmazva. Többet nem is kívánhatnék. Az összes hangszer teljesen kiegyensúlyozott, és az egész lemez hangzása teltségében megkapó.
Arjen különös figyelmet fordított az énekesek kiválasztására. Szerződtette Damian Wilsont („ex-Threshold”), Russell Allent („Symphony X”), Floor Jansent („After Forever”) és Dan Swanót („Nightingale”). Talán ez a fő oka annak, hogy ez a lemez ilyen gyönyörű. Damian kristálytiszta éneke, párosítva Russell inkább Dio-s, G. Hughes-os vagy T. Martin-os stílusával, remek kontrasztot ad a két hang között. Ez a kontraszt különösen pazarul érvényesül az „Intergalactic Space Crusaders” című számban. Mindkét srác újra megmutatta, milyen tehetséges zenész, és az improvizációra hagyott teret nagyon jól kihasználták. Floor énekhangját főként a refrének kitöltésére használták (például „Perfect Survivor” vagy „High Moon”). Dan mély éneklésével emeli az intrók hangulatát, és drámai felhangokat ad a dalok lassabb, riffmentes részeihez. Tökéletes énekesi kombináció.
Amit itt kapunk, az a kiegyensúlyozott produkció és a dalok változatosságának folyékonysága által elért tökély, amely az egész lemezen át magasra emeli a hangulatot. A zene teljességgel kiszámíthatatlan, és sosem hagy unatkozni. Újabb mestermű érkezett Lucassen gyárából, és ismét egy negyedik dimenzióval kerültünk közelebb. Szívből ajánlom ezt a szépséget.
Felállás
Russell Allen – ének
Damian Wilson – ének
Floor Jansen – ének
Dan Swanö – ének
Dave Brock – ének
Robert Soeterboek – ének
Arjen Lucassen – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, szintetizátorok
Jens Johanssen – billentyűs hangszerek
Eik Norlander – billentyűs hangszerek
Gary Wehrkamp – gitár
Ed Warby – dob
Produkció
Arjen Anthony Lucassen
Számlista
1. Lift off
2. Set Your Controls
3. High Moon
4. Songs of the Ocean
5. Master of Darkness
6. The Eye of Ra
7. Sandrider
8. Perfect Survivor
9. Intergalactic Space Crusaders
10. Starchild
