Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Roxy Music
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1982
Hossz: 37:31
Értékelés: 5/5
Az „Avalon” a brit art rock intézménynek számító Roxy Music nyolcadik és egyben utolsó stúdióalbuma volt. A zenekar az 1970-es évek első felében az art rock és a glam rock egyedi keverékével hívta fel magára a figyelmet, majd az évtized végén, újjászületése után az újhullám kifinomultságát fedezte fel, és ezzel végleg beírta magát a legendák közé. A legendás szigetről elnevezett lemez kétségkívül a pályafutásuk csúcspontja volt, művészi és kereskedelmi értelemben egyaránt, így még különösebb, hogy az 1983-as turné végén az együttes több évre felhagyott a működéssel. Manapság ugyan újra együtt lépnek fel, de a stúdiókarrierjük valószínűleg a múlté marad.
Az „Avalon” a „More Than This” és a címadó dal révén két mega slágert hozott nekik, amelyet még azok is ismernek, akik amúgy (még) soha nem hallottak róluk, a „Take a Chance With Me” pedig szintén szép sikert ért el a hazai, brit slágerlistákon. A karizmatikus énekes és megjavíthatatlan bűvölő, Bryan Ferry Phil Manzanera gitáros és Andy MacKay szaxofonos segítségével – ők ketten rajta kívül a két megmaradt eredeti tag – remekművet alkotott, a nyolcvanas évek egyik legjobb albumát, amely aranybetűkkel íródott be az art rock és az újhullám történetébe. Kevés zenekarról mondható el, hogy a legkereskedelmibb, a rádiók számára legbarátibb lemeze egyben a legjobb is, de a Roxy Music esetében pont ez a ritkaság következett be.
Minden dal bőséges élvezetet kínál a zenei gourmand-oknak, akik értékelik az „agyas” pop rockot, a „jó öreg” progresszív rock egyik legfontosabb leszármazottját. Ferry karizmatikus hangjának köszönhetően az egyes szerzemények a lenyűgöző romantika hullámaiban fürdenek. A nosztalgia bőségéről – a két instrumentális számon is – elsősorban a szenzuális billentyűs hangszerelések gondoskodnak, amelyek szintén Ferry érdemei.
A „More Than This” nemcsak egy csodás örökzöld, amelynek fülbemászó refrénje könnyedén beleolvad a hallgató (al)tudatába, hanem meglehetősen szokatlan sláger is, hiszen ez az időtlen dal a második felében teljes értékű instrumentális darabbá alakul, ahol a főszerepet a finoman hullámzó billentyűs részek veszik át. Érdekességként megemlítendő, hogy ez a legendás sláger sok évvel később a népszerű Grand Theft Auto: Vice City videójátékban is feltűnt, az autórádió kínálatának részeként. A „The Space Between” című számban Alan Spenner funkys basszusvonala és a szaxofon szellemes díszítései rendkívül hatásos kollázst alkotnak az újhullámos romantika és az art rock kísérletezőkedve között, egy leheletnyi jazzel megspékelve.
A legendás címadó dal külön fejezet, és igazi zenei ideál minden megjavíthatatlan romantikusnak, aki Ferry mester példáját próbálja követni. A hipnotikus refrénben a vendég Yanick Etienne finom kísérővokálja fokozza még a romantikus miszticizmus hatását. Az egészet érzékenyen megszólaltatott ütőhangszeres réteg támasztja alá, néhány roppant egyszerű, de rendkívül hatásos gitárfrázissal, amelyet a zárórészben a szaxofon méltón tesz még gazdagabbá. A rövid instrumentális „India” tökéletesen illik a címéhez, mert a szintetizátor-textúrák elegáns hullámzásán és egy szellemes gitárfrázison át hiteles keleti hangulat járja át.
A „While My Heart Is Still Beating” balladája kétségkívül az album legmelankolikusabb száma, amiről lényegesen Ferry melodramatikus éneke, valamint a szaxofon- és zongorabetétek gondoskodnak. Az kiváló, enyhén titokzatos „The Main Thing” groove-os ritmusvonallal nyit, amelyet valószínűleg nem szégyellnének a nem is olyan távoli prog rockos „unokatestvérek”, a King Crimson sem. Az általános ritmikai kifinomultsághoz hamarosan hozzájárul a szintetizátor-textúrák titokzatos hangzása. Különösen jólesik a rejtélyességet keltő énekvonalak és Manzanera ötletes gitárfűszerei. A „Take a Chance With Me” a következő nehézsúlyú szám, amely ugyan nem lett akkora sláger, mint a „More Than This” és az „Avalon”, mégis segített lerakni a minőségi art rock mércéit a 21. századra nézve. Az instrumentális bevezetést ügyes átmenet követi a dallamos szekvenciákba, fülbemászó refrénnel és nem kevésbé fülbemászó gitárfrázisokkal, miközben Ferry ismét bebizonyítja, hogy nemcsak kiváló énekes volt, hanem az akkor elérhető szintetizátor-technológiához is remekül értett.
A „To Turn You On”, egy újabb elragadó romantikus ballada, olyasmi, ami csakis Bryan saját kertjében teremhetett meg és könnyedén ott lehetne valamelyik szólólemezén is. A romantikus kifinomultságot a nélkülözhetetlen kísérletezés csipetnyi adagja egészíti ki, Manzanera szólója és a szellemes ritmikai díszítések mellett. A fenomenális „True to Life” valószínűleg az album legjobban elhanyagolt alkotása, pedig megdöbbentő misztikus-romantikus hangulatával, az egyes hangszerelések kifinomultságával és magával a lírai üzenettel a zenekar történetének legjobb teljesítményei közé tartozik. Ezért elsősorban a szintetizátorok érzékeny rétegei a „hibásak”, amelyek az intelligens ritmikai elemek mellett Ferry hipnotikus énekét kísérik. A záró, jazzes instrumentális „Tara”, amely a címe alapján utalhat egy nőre, vagy egy földdarabra, illetve birtokra (mint az „Elfújta a szél” című filmben), az album rendkívül sikerült lezárása: kiváló Mackay-féle szaxofonszólóval, és azzal, hogy Ferry a szintetizátoron tengeri hullámok hatását idézi meg.
A Roxy Music esetében az „Avalon” kétségkívül beigazolta a régi bölcsességet, hogy a csúcson a legszebb abbahagyni. Az art rock műremeke, amely a zenei gourmand-ok újabb és újabb nemzedékeit lelkesíti, pont az i-re volt a nagyszerű pályafutás végén. Az emberek többsége az „Avalon” hallatán manapság általában először a három nagy slágerre gondol, pedig egyetlen elhibázott szám sincs rajta. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az album jelentős hatást gyakorolt az art rock zenekarok következő nemzedékeire, és Ferrynek is segített megszilárdítani a szólósikereit. A Roxy Music 1983-ban, a progresszív rock óriásával, a King Crimsonnal közös turné végén úgy döntött, hogy lezárja a sikertörténetet, majd az egyes tagok, élükön Ferryvel, a szólókarrierjüknek szentelték magukat, de a legenda, főleg ezen az albumon és az új koncertfellépéseken keresztül, tovább él.
Felállás
Bryan Ferry – ének, billentyűs hangszerek, gitárszintetizátor
Andy Mackay – szaxofon
Phil Manzanera – gitár
Neil Hubbard – gitár
Alan Spenner – basszusgitár az 1., 3., 4., 5., 6., 8. és 10. számon
Andy Newmark – dob az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7. és 9. számon
Jimmy Maelen – ütőhangszerek az 1., 2., 3., 5., 7. és 9. számon
VENDÉGZENÉSZEK:
Neil Jason – basszusgitár a 2., 6., 7. és 9. számon
Yanick Etienne – ének a 3. számon
Paul Carrack – zongora a 8. számon
Rick Marotta – dob a 8. számon
Kermit Moore – cselló a 8. számon
Fonzi Thornton – ének az 1., 2., 3., 5., 6., 7. és 9. számon
Produkció
Rhett Davies és a Roxy Music
Számlista
1. More Than This
2. The Space Between
3. Avalon
4. India(Instrumental)
5. While My Heart Is Still Beating
6. The Main Thing
7. Take a Chance with Me
8. To Turn You On
9. True to Life
10. Tara(Instrumental)
