Szerző: Jernej Vene
Előadó: Beck, Jeff
Kiadó: Rhino Records
Megjelenés: 2010
Értékelés: 4.5/5
Nehéz lenne olyan rockgitárost találni, aki mélyebb nyomot hagyott volna a könnyűzenei színtéren, mint a brit Jeff Beck. Geoffrey Arnold Beck úr már olyan korban jár, amikor sok zenész biztosan nyugdíjba vonulna. Ő nem követi a kortársait, akik élvezik a megérdemelt pihenőt. Az alkotói véna nem hagyja nyugodni. Legutóbbi stúdióalbuma, a 2003-as Jeff meglehetősen elektronikus-kísérletező volt, és mint mindig, a folyamatos keresésről és változásról árulkodott. Az új Emotion And Commotion esetében biztosan nem beszélhetünk az alkotói folyamat stagnálásáról, hiszen ismét a tökéletességhez közelít, amit tőle már megszokhattunk. A hatvanas évek brit gitárosai az amerikai mesterektől tanulták a rockos mesterséget, később egy időre átvették a vezető szerepet, aztán újra földbe döngölte őket Jimi Hendrix megjelenése, akiről tréfásan azt mondták, hogy egy másik bolygóról érkezett. Minden jó gitáros tanul másoktól, vagyis a stílusaikból kiveszi a legjobb elemeket, és a saját egyéniségének szolgálatába állítja őket. Jeff Beck is számos hatást szőtt a gitártudásába, fejlesztette és építette tovább őket, miközben felfedezte e gyönyörű hangszer végtelen lehetőségeit. A mostani műsor Jeff Beck új stúdióalbumának, az Emotion and Commotionnek a zenéjére épül, amelyen meglehetősen sokféle zenéből állított össze színes keveréket. Az első hallásra igencsak különböző irányú zenei stílusokat sikerült egyetlen dobozba begyömöszölnie, és rányomnia a saját aláírását.
Beck hol saját szerzeményekben, hol feldolgozásokban kalandozik. A vitathatatlan dallamötletekre nagyon pontosan kimért hangokkal tesz rá egy lapáttal, amelyek a hallgatót biztosan messze repítik a hétköznapoktól. Az énekesi feladatokat a fiatal soulcsillag, Joss Stone, az ír jazzmester, Imelda May és az operadíva, Olivia Safe kapta. Mindegyikük a maga módján tesz újabb gyöngyszemeket Beck hangzásmozaikjába. Talán mind közül Joss Stone győz meg a legkevésbé, aki legalábbis az I Put A Spell On You című sztenderdnél mintha fél kézzel venné a dolgot. Jeff Beck az Emotion And Commotion dalainak többségét egy 64 tagú szimfonikus zenekarral gazdagította, és ezzel az ötleteit pazar ruhába öltöztette. A tíz dalból mindössze négy származik Jeff Beck vagy munkatársai és vendégei tolla alól, ami mit sem von le az album fényéből. A ragyogó kivitelezés ettől persze nem szenved csorbát, Beck ismét bizonyítja, hogy a legmagasabb osztályú mester. Néhány klasszikusnak számító témája ellenére bátran merészkedik olyan területekre, ahol korábban nem volt otthon. Igazi művészként megértette az üzenetüket, és kifejezésmódjában hozzájuk igazodott. A színes zenei válogatás a Lilac Wine-tól, amelyet James Shelton írt az ötvenes évek elején, és amellyel Eartha Kitt, később pedig Elkie Brooks aratott sikert (Becknek itt Imelda May segít), az ütős hangszeres Hammerheaden és a megnyugtató Never Alone-on át az érzelemdús Serene-ig Olivia Safe-fel, valamint Puccini Nessun Dormájáig terjed. Ti, akik rajongtok a gitárjátékáért és a villámgyors szólóiért, ezekből is kaptok egy keveset az Emotion And Commotion lemezen, de a zene nagy része nagyon nyugodt. Jeff Beck már régóta csak az ujjaival penget, ami a hangszer sajátos uralásában hozza meg a gyümölcsét. Utolérhetetlen a sikoltozó és a nyugodt kötött hangok megszólaltatásában is. A kísérőzenészek maguk a nagyágyúk: Pino Palladino basszusgitáros, Tal Wilkenfeld basszusgitáros, Vinnie Colaiuta dobos és Jason Rebello billentyűs.
Jeff Beck higgadtan és stílusosan tálalja az új lemezeit. Semmit sem bíz a véletlenre, ezért hat az Emotion And Commotion rendkívül frissnek és őszintének. Ezzel megőrzi hírnevét, mint napjaink egyik legjobb gitárosa. A hallgatóinak új zenei élvezeteket kínált, a őt becsülő gitárosoknak pedig elég csontot a rágcsálnivalóhoz. A világháló már tele van vitákkal arról, hogyan játszott le egy-egy hangot. Jeff Beck mindig magasra teszi a lécet, amit a munkatársaitól is megkövetel. Az Emotion And Commotion ebből a szempontból érett és jó alkotás. Beck lírai futamai talán még jobban elvarázsolnak, mint a robbanékony kitöréseik, igaz, ezeket kifinomultan, éppen megfelelő adagokban adagolja, különben hamar megunnánk őket. Néhány megfontoltan kimért hanggal vagy a dalokba illesztett betéttel többet ér el, mint sok gitáros a teljes pályafutása alatt. Különösen hatékony a Colaiuta–Wilkenfeld ritmusduó, amely rendkívül pontosan teljesíti a feladatát. A főnök pedig megköveteli a magáét. Az Emotion And Commotion már a címével jelzi, hogy az album két világ keveréke. Jeff Beck mindkettőben bizonyítja a mesterségbeli tudását, és a rendkívül érett kora ellenére (2010 júniusában töltötte be a hatvanhatodik évét) fáradhatatlanul kutat, és új mérföldköveket állít fel a modern gitáros kifejezésmód terén.
Felállás
Jeff Beck – gitár
Jason Rebello – billentyűk
Pete Murray – billentyűk és zenekari hangszerelés
Tal Wilkenfeld – basszusgitár
Pino Palladino – basszusgitár
Chris Bruce – basszusgitár
Vinnie Colaiuta – dobok, ütőhangszerek
Alessia Mattalia – dobok
Clive Deamer – dobok
Earl Harvin – dobok
Luis Jardim – ütőhangszerek
Produkció
Steve Lipson, Trevor Horn
Dallista
1. Corpus Christi Carol
2. Hammerhead
3. Never Alone
4. Over the Rainbow
5. I Put a Spell on You (featuring Joss Stone)
6. Serene (featuring Olivia Safe)
7. Lilac Wine (featuring Imelda May)
8. Nessun Dorma
9. There’s No Other Me (featuring Joss Stone)
10. Elegy for Dunkirk (featuring Olivia Safe)
