A Bay Area thrash-varázs születése (2010)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Pieffe Factory / Lucinico (Gorizia) / Olaszország
A koncert dátuma: 2010. 05. 06.
Látogatók száma: 60
Jegyár: 15,00€
A Heathen, a San Francisco-i Bay Area thrash-szcéna oszlopos tagja a szélsőségesen gyors és agresszív metalváltozatával, amely a N.W.O.B.H.M. dallamos alapjaiból merített ihletet, a „Breaking The Silence” és a „Victims Of Deception” című klasszikus albumokkal örök nyomot hagyott a műfajon. Aztán feloszlottak, és hosszú éveken át nem lehetett hallani róluk. 2001-ben összeálltak, és egyszeri koncertet adtak a „Thrash Of The Titans” jótékonysági rendezvényen, ahol többek közt az Exodus, az S.O.D., a Death Angel, az Anthrax és a Sadus mellett két Chuck gyógykezelésére gyűjtöttek pénzt: Chuck Schuldinerére és Chuck Billyére. A mára sajnos már elhunyt Schuldiner agydaganattal küzdött, a szerencsésen felépült Chuck Billy pedig a szív közelében kialakult mellkasi karcinómával. Amikor már minden úgy festett, hogy ez lesz a Heathen egyetlen koncertje, a zenekar úgy döntött, együtt marad, és 2004-ben megjelentette a „Recovered” című feldolgozás-EP-t.
A Heathent az ember akár igen lusta zenekarnak is nevezhetné, ha a kiadványaik elképesztő ritkaságát nézzük. A megalakulásuk óta eltelt több mint 25 év után idén januárban végre megérkezett a harmadik stúdióalbumuk. Ez „The Evolution Of Chaos”, és ez hozta el a Heathent Európába, saját turnéra. Az a hír, hogy Szlovéniában is fellépnek, igazi kis meglepetésként hatott a thrash metal mellett hűségesen kiálló rajongókra. Az Exodus és a Forbidden mellett, amelyekhez az Agent Steel és a Helstar fellépését is hozzászámíthatjuk, meg a közelgő ljubljanai Megadeth-koncerttel együtt ez egy újabb nagy piros pont az efféle zene szlovén kínálatában, ahol így továbbra is egy lángoló thrash metal revival virágzásának lehetünk tanúi.
Így aztán ritka szerencse adódott: a Bay Area mozgalom legendás zenekarát nemcsak Szlovéniában láthatjuk 20010. 05. 09-én, a mariborra beharangozott fellépés előtt három nappal, hanem a szlovén határvidéken is! Lucinicóban (szlovénül Lučnik), Stara Gorica közvetlen szomszédságában. Ott található a Pieffe Factory klub, amely a metal homályosabb nevekkel dolgozó, igen érdekes koncertjeiről ismert. Igazi „underground” klub, mondhatnánk.
Aki ismeri a Heathent, főleg Szlovénia tengerparti, Primorska felőli részéről való (Postojnával együtt és attól nyugatra) és igazi thrash metal vér folyik az ereiben, vagy legalább élvezi a végeérhetetlen, fantasztikus gitárszólókat, az nem hagyhatta ki ezt az eseményt. Az ilyen alkalmak ugyanis lehetővé teszik, hogy teljesen hiteles, bensőséges kapcsolatba kerülj a zenekarral, amely karnyújtásnyira játszik előtted a színpadon! Egy kis, barátságos klubban, amelybe 150–200 ember fér be, ha tömve van.
Pedig a Heathen, akik a turnét márciusról májusra halasztották, valóságos élő kövületek, a kivételes minőség megtestesítői: ősi, régi vágású thrash metalt írnak, bőségesen megrakva dallamos futamokkal és fénysebességű, szaftos szólókkal, és a színpadon is különleges attrakciót jelentenek, a Pieffe Factoryba mégsem jött el több 60 látogatónál (talán 70 a biztonsági őrrel és a csaposokkal együtt). Az ördög tudja, mi lehet az oka, de a látogatottság egyenesen siralmas volt, messze elmaradt attól a szinttől, amelyet a Heathen nevével összefonódó zenei minőség megérdemelne.
A jelenlévőket, amennyien voltunk, a Heathen fellépése előtt először az olasz Black Raven melegítette. Érdekes metalkeveréket játszanak, amely ismét a heavy metal régi iskolájához kapcsolódik. Gyorsan játszanak, és gyakran „széthasítják” a számokat agresszívebb riffekkel, amelyek a thrash metal klasszikus elemeit hozzák be. A srácoknak égetően szükségük van énekesre. Jelenleg ez a szerep a basszusgitárosé, akinek vékony, magas, visító hangja alig csal ki adrenalint, és az ügyetlen énekstílusával valójában visszafogja a zenekar színpadi energiáját, így az nem tud teljes fényében kibontakozni. Egy másik énekessel a Black Raven színpadi dinamikája is kiteljesedne. Egyébként ígéretes metal ez, szépen, okosan felépített hangszerelésekkel, az agresszió és a dallam sikeres ötvözésével.
Másodikként a szlovén Lintver lépett színpadra. A hangzásbeli szado-mazo terroristák a következő fél órában tombolták végig a színpadot, és alaposan át lehetett mozgatni a nyakcsigolyákat a jóval extrémebb riffekre. Még gyorsabban, még közvetlenebben, a dallam minimalizálásával, félhanggal feszített riffekkel, amelyektől az ember vért hányna, árasztották magukból a dühüket és haragjukat. A Kalvária után szomjazó brdai fiúk idegesítően recsegő hangú énekest tudhatnak magukénak, aki lassan, de kitartóan lenyúzza rólad a bőrt. Ha brutális thrash-keveréket szeretnél Slayer-módra, modern metalcore-beütésekkel (az éneknél), akkor most jó helyen jársz. Az ötös egyébként adhatna egy kicsit több színpadi dinamikát, így viszont a legtöbb teret Bobi énekesnek engedte át, aki magára vállalta a jég megtörését a zenekar többi tagjának szokásos apátiája és a színpad alatt álló kevés néző (többségükben hűséges barátok, akik a szlovéniai csapatnak szurkolni jöttek) között. A zenekar jelenleg az első stúdióanyagán dolgozik. Ha sikerül, amiért szorítunk, tudjátok meg, hogy különleges lemez lesz.
A Heathenre éjfélig vártunk. Az eredeti felállásból ma már csak az kiváló gitáros, Lee Altus maradt, aki az Exodusban is nyúzza a húrokat, és az énekes David White. Velük van a „Victims Of Deception” dobosa, Darren Minter, valamint a 2004-ben csatlakozott basszusgitáros, Jon Torres, és a gitáros Kragen Lum, aki csak 2007 óta tagja a zenekarnak. Ez a felfrissített felállás idén az év elején egy remek visszatérő albumot adott ki, „The Evolution Of Chaos” címmel. A megváltozott felállást tekintve ez rendkívül kellemes meglepetés. Az albumról már most kijelenthetjük, hogy az idei metalévad egyik csúcsa. A zenekar nagyon lelkes miatta, ezért élvezettel játssza élőben. A felvételek alatt az új felállás összetartása is megerősödött, és a tagok közti barátság kétségkívül tovább nőtt. Ezért már-már logikus volt, hogy a Heathen nagy erőkkel mutatja be színpadon az új albumot: az élő műsorba a tizenegy számból nyolcat beválogattak az új lemezről.
Mivel a „The Evolution Of Chaos” több mint méltó módon követi a zenekar két kultikus első albumát, az új lemez meg is érdemel ekkora támogatást. A zenekar a színpadon igen gyorsan üzemi hőmérsékletre melegítette a motorjait, és megállíthatatlanul gurította egyik számot a másik után.
David White bebizonyította, hogy a hangja az évek során sértetlen maradt, és több mint szuverén módon tölti be az énekes szerepét. Az éneke az érdes torokhang és a dallamos tisztaság kiváló keverékének ütős bemutatója volt. A hangterjedelme széles, és ebben a tartományban White ma is gond nélkül veszi a legmagasabb regisztereket is. White egyébként rendkívül mozgékony, reagáló frontember, aki könnyedén uralja a közönséget, és maga mellett tartja. A zenekar acélos, nyerítő riffkerekeinek tartalmába könnyedén belesimul, és átadja magát a Heathen-masina energiát pumpáló rugózásának. A hosszabb szólók alatt David szinte szabadon bokszolt egy képzeletbeli ellenféllel a színpadon. Remek bemutató volt a kopasz frontembertől, aki jócskán átizzadt néhány litert a színpadon!
A Bay Area thrash metal zenekarok lángja és szíve azonban a gitárszólós akrobatika, amely nagy vonzerőt jelent. Ahogy megszokhattuk az Exodusnál, a Forbiddennél és a Testamentnél, ez az ismertetőjegy a Heathennél sem marad el semmiben. Érdekes, hogy Lee Altus, akit ebben az erényben messze nem könnyű felülmúlni, méltó társra lelt a csapatban. Ő Kragen Lum gitáros. A két gitáros fantasztikus szeánszot adott elő a legnyaktörőbb akrobatikus mutatványokból a szólók váltogatása közben. Ezeket tollkönnyedséggel és szinte csukott szemmel szórták. Hamis hang alig akadt. Lee Altus az új album remek eposza, a No Stone Unturned végén néhány hangot mellényúlt, amit a gitáros a színpadi menedzserre szegezett tekintettel, széles mosollyal az arcán kísért: „Megesik a legjobbakkal is.”
A zenekar rendkívüli összeszokottságot mutatott, és bebizonyította, hogy a hiteles thrash metal-harcosok csúcscsapata, akiknek a mai zenei blöffök korában nem kell hangeffektek függönye vagy hétszálas gitárok mélyebb hangolásával elért dübörgő kozmetika mögé bújniuk. Nem. A Heathen mindent kivételes hangszeres felkészültséggel old meg, amely a színpadi produkció minden percében elállítja a lélegzetet. Ezért öröm nézni, ahogy egyszerű eleganciával, vezényszóra hajlítgatják a nehezen formálható szerkezeteket. A dobolás pontosra csiszolt, a dupla lábdob torpedóként zúz, a basszus is ugyanilyen lendületesen szaggat. Röviden: a Heathen mai reinkarnációja egy szilárd csapattá kovácsolódott, amely a színpadon továbbra is lelkesít, és nem hagyja cserben a közönséget.
Összesen 14 szám volt, de másfél óra alatt. A jegy ára mindössze 15,00€! Ezért az árért mindez megbocsátható. Az az érzésem azonban, hogy a Heathen kissé elhanyagolta az első két albumot, hiszen belőlük csak 6 számot hallottunk, albumonként hármat. Az új anyag remekül olvadt a klasszikusokba, vagyis a „The Evolution Of Chaos” büszke folytatása annak az iránynak, amelyet az első két album kultikus öröksége kijelölt. Mindenesetre az ember csendben azt várta volna, hogy a Goblin’s Blade, a Death By Hanging és az Open The Grave mellé felcsendül még legalább a Save The Skull, a Pray For Death vagy a Breaking The Silence, az Opiate Of The Masses (amely egyébként a virtuóz színpadi lendületével elállította a lélegzetet), a Mercy Is No Virtue és a záró Hypnotized mellé pedig a Fear Of The Unknown vagy a Timeless Cell Of Prophecy, de akkor a jegy valószínűleg legalább 25,00€-ba került volna, a Heathen pedig közel két órán át szórakoztatott volna minket. Bárcsak így lett volna!
A hangzás az egész fellépés alatt példásan be volt állítva a klub akusztikai adottságaihoz, bár a jobb oldali gitárt (Kragen Lum) kissé „elvitte” a hangzás, illetve „lenyelte”. Ez főleg a szólók alatt tűnt fel, amelyek emiatt kevésbé voltak kifejezőek. A Bloodkult alatt Lum gitárjának hangja teljesen „megdöglött”, de a gitártechnikus a szünetben gyorsan orvosolta a dolgot. A zenekar a végére félretett három cukorfalatot a klasszikus albumokból, hogy végleg felforrósítsák a Pieffe Factoryt. Ez csak részben sikerült. De ők maguk nem tehettek róla. Azt a meglehetősen érdektelen közönség intézte el, mindössze egy tucatnyi fejjel, amelyek a színpad előtt rázták a nyakcsigolyákat. White ugyan néhányszor sikeresen megmozgatott 20–30 embert egy moshra, de főleg a koncert első felében. Amikor a zenekar a koncert reguláris részének végén elhagyta a színpadot, Darren Minternek külön fel kellett szólítania a közönséget, hogy csapjon nagyobb zajt, ha ezen az estén még hallani akar valamit a Heathentől.
Röviden: a legendás Bay Area zenekar látogatása megerősítette, hogy a Heathen kiváló formában van, és hogy a zenekar újjáélesztése nemcsak indokolt, hanem kiemelkedő tény, amely tovább gazdagítja és erősíti a thrash metal revival gazdag mozgalmát. Reméljük, hogy ez nem az egyetlen turnéjuk, és a zenekar minél előbb újra stúdióba vonul, hogy egy újabb remek albummal örvendeztessen meg minket. A színpadon látottak alapján ebben nagy optimisták lehetünk. És még valami. Vár ránk a „kötelező erkölcsi” találkozó a Heathennel Mariborban, 2010. 05. 09-én, amelyről már nem lehet kétség, hogy MC Pekarnát porrá és hamuvá változtatja.
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlist
1. Intro 2. Dying Season 3. Control by Chaos 4. Fade Away 5. Opiate Of The Masses 6. Goblin’s Blade 7. Mercy Is No Virtue 8. No Stone Unturned 9. Bloodkult 10. Arrows Of Agony 11. Death By Hanging –ráadás— 12. Open the Grave 13. Hypnotized
Képgaléria













