Előadó: Electric Venom Agency
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 47.30
Értékelés: 3/5
Az új kvintett, amely szemrebbenés nélkül azt a taktikát választotta, hogy felrobogjon a szlovén mainstream csúcsára, az Elctric Venom Agency nevet viseli. A rövidítve E.V.A.-ként futó név piaci húzás: a zenekar a széles tömegek számára könnyen emészthető, triviálisan kiszámítható zenéje mellett Eva Moškon énekesnő alakját és hangját adja el.
Az Elctric Venom Agencyt hangzásban és megjelenésben a lázadás minden szikrájától elválasztó sok csicsa mögött azonban minőségi zenei anyag bújik meg, amely szerencsére ellenáll a zenekritikusok elemző tekintetének. Bár nem lehet vitatni, hogy a dalok szerkezete nagyon hallgatható és ritmikailag csábító, sokat köszönhet a régi diszkózene táncos ritmusainak, amelybe a hetvenes évek végének funkos elemei szövődnek, és ahol Eva Moškon hangja több mint magabiztosan viselkedik, miközben mozgékony énekdallamokat üldöz, az ember mégis azon tűnődik, minek kell a zenekarnak két gitár. A rockzenének ugyanis annyi hely marad, amennyi egy hangya agyának átlagos térfogata. Ez nem azt jelenti, hogy a gitárok nem hallhatók. De az egy is bőven elég volna. Nem nehéz kitalálni, hogy a két gitáros főleg tiszta effekteket használ, természetes hangszíneket csalogat elő, és ezek sosem veszik át a kezdeményezést a lemezen. A gitárkíséretet gyakran wah-wah-val is megtámogatják, ahogy azt a zenekar funkos irányvonala (ismét) megköveteli. A várt rockos hangzás (két gitár!) helyett a hangkép hátterében (értsd: Eva hangja mögött) a szintetizátorok dominálnak. Ezt a megoldást a kilencvenes évek elején jóval színesebben, átütőbben és meggyőzőbben fedezte fel újra egy olyan banda, mint a Jamiroquai. Ha pedig egy kis kötelező képzelőerővel ehhez a hozzáálláshoz hozzákevered a britek, a Hot Chip elektrós ízeinek egy csipetnyi részét, talán még egy megfelelő hasonlat illata is felkunkorodik.
A zenekar tehát olyan zenét hozott létre, amelynek erős ihletét abból merítette, amit a tagok még kölyökként hallgattak. Olyasmi ez, amiről ma már mindannyian kicsit megfeledkeztünk, és ami emiatt pillanatok alatt magára tudja vonni a figyelmet, mert „frissen” és „másképp” cseng. Okos húzás, és mondhatom, már egy évtizede várható lépés, ha új előadók debütáló albumairól beszélünk. Ezzel természetesen együtt jár, hogy lejjebb szorul az egyediség és a saját szerzői karakter felismerhetőségének szintje. Ezt tudomásul kell venni. Meglepetés tehát nincs.
Szerencsére Eva nem a szólókarrier felé fordult, ami tovább fárasztaná a szlovén „mainstream” színtér amúgy is túlzsúfolt, steril „szólistaarcokkal” teli képét, arról a színtérről, amelyről senki nem meri hangosan kimondani, hogy teljesen lerobbant, és az örökkévaló végső unalomra ítéltetett. Így egy olyan projekt zenéje áll előttünk, amelyet a zenekar koncerteken is elő tud adni. És ez a zenekar, ha fenn akarja tartani a működését, tovább fejlődhet, és a fejlődéssel összhangban új zenei információkat kínálhat. Csodákat azért ne várjunk.
Nehéz kiszűrni, mi igaz és mi nem egy olyan projektben, amelyet mindenféle impregnálószerrel és kenőccsel kentek át, hogy visszafordíthatatlanul belerágja magát a szlovén mainstreambe, és szeretett, kívánatos, általánosan elfogadott, tisztelt és (ha kell) bálványozott legyen. Szlovéniára nézve tehát semmi újat nem mondhatunk. A pénzzel támogatott konformizmus körei bezárultak, a kutyák ugyan ugatnak, de a karaván halad tovább. A áttörés tere pedig a felismerhető hangzású, ihletett, kreatív zenekarok számára még tovább szűkült.
Szerencsére a „Pridi greva…” a mainstream csúcsára számítóan kitervelt áttörési szándék mellett a zenei minőséget sem rejti el. A szlovén közegben fontos kiadvány, annak ellenére, hogy a megjelenésével a hozzá nem értő, tetszeni vágyó, konformista többség felé tereli a figyelmet, és elveszi a helyet az egyedi hangoktól, hiszen a minőségével magabiztosan védi a szlovén zenei színeket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a minőségi (!!!) szlovén mainstream erősen megcsappant. Néha úgy keresed a minőséget a kereskedelmileg sikeres szlovén előadók között, mintha tűt keresnél a szénakazalban. Ha kitágítjuk a minőségi szlovén „mainstream” horizontját, ott van például Jadranka Juras, Tinkara Kovač, tartja magát a régi jó Janez Bončina Benč is, aki épp most adott ki új albumot, és végül az Electric Venom Agency megjelenése is az elsőlemezével jogosan harcol a helyéért a (minőségi) szlovén „mainstreamben”. A média funkcióját elferdítették, és ma az az érzés uralkodik, hogy Szlovéniának nincs igazi „mainstreamje”. Ennek oka a média fonák szerepe és a zenekritikusok működésképtelensége. Ezért az E.V.A. felbukkanása megszilárdíthatja azon zenekarok és előadók minőségi magját, akik a csúcson „úsznak”, hogy középtávon ezen a csúcson belül is kiváljon a jó a rossztól, és Szlovéniában végre kialakuljon az igazi érzék arra, mi az igazi „mainstream” zene.
Felállás
Eva Moškon – ének
Luka Vehar – gitár
Andrej Pekarovič – gitár
Mitja Kavčič – billentyűk
Piero Malkoč – basszusgitár, moog
VENDÉGZENÉSZEK
Gašper Peršl – dob (számok: 1,3,8,9,19,11,13)
Žiga Brlek – dob (számok: 4,12)
Katja Koren – háttérének
Bernard Pajk – basszusgitár (számok: 4,10)
Sašo Vollmaier – zongora, klavinet (számok: 1,2,11)
Produkció
Drago Popovič
Számlista
1. Misel nate
2. Najine 3
3. Se zgodi
4. Pridi greva
5. Choice
6. Slikar
7. Play
8. Babji žur
9. Nov plan
10. Lepo mi je
11. Na glas
12. Utopija
13. Blizu
