Előadó: Dream Evil
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2010
Játékidő: 46:35
Értékelés: 3/5
A svéd power metalosok, a Dream Evil – a név Ronnie James Dio azonos című 1987-es albumát idézi – ötödik stúdióalbumukkal, az „In The Night”-tal tértek vissza. És sok minden nem változott. Persze elmúltak azok az idők, amikor az együttes tagja volt Snowy Shaw dobos (XXX, ex-Therion, ex-Mercyful Fate, ex-King Diamond) és a szóló-/ritmusgitáros Gus G. (Ozzy Osbourne, Firewind), de az „In The Night” is azt bizonyítja, hogy a Dream Evil semmit sem veszített a hitelességéből.
Az új album dalai könyörtelenül harapnak, vicsorgó, előre meredő fogsorral, pontosan úgy, ahogy várható volt a négy korábbi lemez magas színvonala alapján, különösen az kiemelkedő „United” (2006) után. Persze a Dream Evilre is rátapadt az évek során az időnkénti halványodás, az önismétlés és önklónozás szindrómája. Igazából nem történik semmi igazán megrázó egészen a negyedik szám, a See The Light refrénjéig. Ez is tipikus power metal indulónak számít, akárcsak az előző három, de érdekesebbé teszi a refrént vezető, szellemesebben felépített gitárriff. A nyitó Immortal és a Bang Your Head tulajdonképpen már-már kötelező rohamdalok, amelyekre mind begerjedtek azok a megrögzött hívek, akik nem térnek el az alapaxiómáktól, amelyek ma az európai power metal teljesítőképességét meghatározzák. Ez pedig a HammerFall úttörő bemutatkozó lemeze óta, amely a revivalt elindította, 14 év alatt nem sokat változott. A műfaj mostanában kevésbé népszerű, de a népszerűség a metálstílusokban úgyis ciklikusan hullámzik. Már ha egyáltalán népszerűségről beszélhetünk, inkább keresettségről.
Az albumcím dal a versszakban az 1980-as évek észak-amerikai speed metaljának hagyományaira épít, ami mindenképpen üdítő színfolt a lemez első felében. Nicklas Isfeldt hangja továbbra is makulátlan. Nagyon dallamos, robbanékony, a kellő tekintéllyel. Egy szuszra viszi a Dream Evil dalok lényegébe a magas fokú dallamosságot, és szítja az ütős parazsat, amelyet a zenekar hangszeres része teremt a ritmus és a kemény, klasszikus felépítésű riffelés kompakt összjátékában.
Az énekhang színében és megközelítésében Ralf Scheppersre (In The Fires Of The Sun, az Electric refrénje) és Rob Halfordra (a legjobb korszakában) támaszkodik, a riffek is olykor a Primal Fear felé kanyarodnak (See The Light), a helyenként meggyőzően kidolgozott vezérdallamokban és a pompában pedig a Firewindhez hasonló zenekarokhoz is közel kerülnek (a The Unchosen One refrénje a hozzá illő vonósaranzsokkal).
A Dream Evil az „In The Night”-tal egyébként kiszámíthatónak hat, meglepni már nemigen tud, megdöbbenteni pedig végképp nem. Az új albummal a hűséges rajongótábort szolgálja ki, akik otthon már biztosan ott tudják a lemezt. A közhelyesség érzése itt van, de a zenekar ezúttal is ügyesen elvezeti a hallgatót attól, hogy terhelten behódoljon ennek az érzésnek: kiváló, agresszív és eleven produkcióval, hangsúlyos kontrasztokkal, kellően baljós, előtérbe tolt riffeléssel, fülbemászó dallamú énekkel és a ritmusszekció robbanó dübörgésével. Bevált recept. Ezt az érzést a lemez kevésbé izgalmas részein (On The Wind, Frostbite) is sikeresen oszlatja a pompás ballada, a The Balad, amely a klasszikus zongora használata miatt párhuzamba állítható a HammerFall Glory To The Brave című számával.
Az album tehát annak ellenére, hogy nem mond újat, megőrzi a dinamikát és a változatosságot, ami kielégítő és keresett. Igazi csemege mindazoknak, akik hűen esküsznek a power metal legnemesebb formájának definíciójára. Ebből a szempontból az új Dream Evil lemez is biztosan nem fog csalódást okozni.
Felállás
Nick Night – ének
Dannee Demon – gitár
Ritchie Rainbow – gitár
Pete Pain – basszusgitár
Pat Power – dob
Produkció
Dream Evil, Henrik Udd & Fredrik Nordstrom
Számlista
1. Immortal
2. In The Night
3. Bang Your Head
4. See The Light
5. Electric
6. Frostbite
7. On The Wind
8. The Ballad
9. In The Fires Of The Sun
10. Mean Machine
11. Kill, Burn, Be Evil
12. The Unchosen One
