Előadó: Fu Manchu
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 34:27
Értékelés: 4/5
A Fu Manchu, a forró Kaliforniából származó, gyökeres és kőkemény déli sivatagi stoner rockerek a 11. stúdióalbumukkal sem ismernek visszakozást a megalkuvást nem tűrő zúgás, morajlás és elszállt zörgés ringjében, éles, kiábrándult dühükkel.
A srácok változatlan hévvel őrlik tovább. Azt a jellegzetesen hörgő, elhangolt rock n’ rollt nyomják, amely garázsszagú és perzselően eleven árnyalatokban gazdag, és még a legellustább zenehallgatót is megmozgatja. A zenekar 22 éves fennállása alatt nem adott ki rossz albumot, és ahogy a „Sign Of Infinite Power” is mutatja, láthatóan nem is képes rosszat kiadni.
A pentatonikus riffek, amelyeket „négyzetrácsosan” játszanak le, visszavonhatatlanul beleszeretve a félhangos ívekbe, technikai szempontból meglehetősen unalmas esztergálást kínálnak. Ám a zenekar esszenciájában és magában a produkcióban lerombolják maguk előtt a falakat, miközben megalkuvás nélkül vágnak kőpengéjükkel a betonon keresztül. Ez a riffekre épített fal tulajdonképpen az együttes fő hajtóereje és kifejezőeszköze. Itt van a jellegzetes, kicsapongó, az engedetlenség igazi szellemében előadott ének, a félreismerhetetlen Scott Hill hangján, aki gitárosként és zeneszerzőként ezúttal is az új anyag nagy részéért felel.
A Fu Manchu-nak sikerül a már elmondottba belevésni valami eddig el nem mondottat. Ez az ihlet és frissesség lenyomata, amely a zenekart továbbra is elkíséri, a 11. stúdiólemezen is. A jellegzetesen stoner karakterű dalok időnként sludge-perverzióval is párosulnak, mint a Webfoot Witch Hat refrénjében, amely az album leghosszabb dala (négy és fél perc), gördülő riffel és remek középrésszel, ahol a figyelmet egy romboló, „wah-wah-os” szóló ragadja magához, megfelelő adag pusztító dühvel. A címadó dalban a riffek a legönfeledtebben közelítenek a nagy példaképhez, a Black Sabbathhoz, amelynek a legtöbbet köszönhetik az ihletért, ami életben tartja és hajtja őket előre. Ahol Sabbath van, ott van Kyuss is, de az már egy kiérlelt történet. Az újra pörgősebbre épített rock n’ roller Eyes X 10 a Queens Of The Stone Age rajongóinak is felborzolja a fülét, az Oliveri-korszakban. A dalok viszonylag szigorúan és szűken meghatározott kifejezési skálán is elég mozgásteret teremtenek az albumon ahhoz, hogy dinamikus lemez szülessen, amely nem fárasztja és nem untatja a hallgatót. Épp ellenkezőleg. Kiváló ürügyet ad arra, hogy a hangerőt a határokon túlra tekerd, és átadd magad a Fu Manchu stoner tartalma rablóvilágának!
A Fu Manchu megőrzi azt az egészséges kifejezésmódot, amellyel meggyőző lemezeivel a múltban nagy rajongótábort gyűjtött a zászlaja alá, és akiket most sem hagy cserben az új lemezével, a „Sign Of Infinite Power”-rel. Az ördöggel kötött szerződés a zsebében az új albummal sem évült el, és a Fu Manchu bizonyítja, hogy olyan zenekar, amely tudja, mi az a hit a saját zenei ideáljában! Elsőrangú stoner, amelyet hallgatva könnyedén érezni fogod, hogyan égette le a nyakadat hosszan, szélesen a perzselő kaliforniai nap! Gyönyörű folytatása tehát a „We Must Obey” (2007) c. album történetének.
Felállás
Scott Hill – ének, gitár
Bob Balch – gitár
Brad Davis – basszusgitár
Scott Reeder – dob
Produkció
Fu Manchu & Sergio Chavez
Dallista
1. Bionic Astronautics (3:44)
2. Steel.Beast.Defeated (3:48)
3. Against the Ground (3:20)
4. Webfoot Witch Hat (4:32)
5. El Busta (3:18)
6. Signs of Infinite Power (4:11)
7. Eyes x 10 (2:22)
10. Gargantuan March (3:41)
11. Take It Away (3:20)
12. One Step Too Far (2:13)
