Előadó: Rush, Otis
Kiadó: Bullfrog Records
Megjelenés: 1976
Játékidő: 40.44
Értékelés: 4.5/5
A „Right Place, Wrong Time” körül érdekes történet szövődött az album megszületésétől egészen a végső megjelenéséig. Bár Otis Rush már 1971-ben „szalagra fektette” a kész felvételeket, a lemez csak jó öt évvel később látott napvilágot. A csúszás fő bűnöseit a Capitol kiadó felelős embereinél kereshetjük, akik először elutasították az albumot azzal, hogy túl gyenge, így nem érdemes energiát és erőfeszítést fektetni a tisztességes terjesztésébe. Az üzleti éretlenség és persze a józan ész hiánya tehát nyilvánvaló, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a blues történetének egyik legnagyobb hatású albumáról van szó. Otis így kénytelen volt visszavásárolni saját munkája hangfelvételeit, majd a Bullfrogra bízta őket, ahol a „Right Place, Wrong Time” végül 1976-ban megjelent.
Otis Rush játékstílusa egyedi, igaz, talán nem olyan látványos, mint például kortársáé, Buddy Guyé, de így is az őseredeti gitárblues életerős és szikár leszármazottja, amely a „Right Place, Wrong Time” lemezzel félelem nélkül szabja meg az elektromos blues fejlődési irányát. Otis „megoldásai” egyszerű, nyersen elvágott dallamfordulatok, amelyek gyakran egyetlen hang üzenetére épülnek, és a húr egyszerű megfeszítésével lelkesen váltogatják a hangulati árnyalatokat. Otis gyakran kacérkodik a klasszikus blues-sztenderdek számára szokatlan akkordfordulatokkal és szerkezetekkel, amelyekkel szívesen hagy bizonytalanságban, hogy a következő pillanatban merre fordul. Játékának lüktetése ingatag, de mindenképp erősen függ az énekhang hangulatától, amellyel szívesen jár egy ütemben. Az utóbbiról elmondhatjuk, hogy tipikusan bluesos, egy alig észrevehető, mégis elég határozott soulos beütéssel.
Otis megközelítése őszinte és kényszermentes, és a lemez nyitó ütemétől kezdve kizárólag az érzelmeit követi. A lemez kicsattanó, kicsit sem szemérmes alkotói kitöréseinek sorában az első az egyedi bluesalkotássá a nyitó „Tore Up” forr össze, amely azonnal odavág, Otis Rush teljes kifejezésvilágával felvértezve! A címadó „Right Place, Wrong Time” a gyakorlatlan fülnek jóval szelídebbnek tűnik, de ez megtévesztő: a remekül elhelyezett fúvósaranzsok és a hammondorgona meg a gitár állandó „civakodása” mögött, amelyek előtt a félelmetes énekteljesítmény viszi a maga monodrámáját, egy tartósan megsérült lélek érzelmi kitörései húzódnak meg. A „Three Times A Fool” szorgalmasan követi az előd példáját, kicsit gyorsabb tempóval vesz rá minket a termékenységi tánc, a „Natural Ball” jellegzetes erkölcsi kétes hangulata, a „Lonely Man” pedig amellett szól, hogy Otis hathúros „fegyverzet” nélkül is remekül elboldogul, vagyis amikor pusztán a hangja ragadozó élével győz meg.
A „Right Place, Wrong Time” kétségkívül Otis Rush alkotói életerejének egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka. Olyan album, amely a blueslegendát éppen akkor erősítette meg a chicagói blues-nemzedék egyik vezető zászlóvivőjeként, amikor a műfaj feltámasztásához a legnagyobb szükség volt erre. Az album fontos helyet foglal el a blueszene fejlődésében, amely a 60-as évek végi átmeneti időszak után, ha nem is a kreativitás, de mindenképp a népszerűség szemszögéből a legsötétebb korszakába lépett. Mondhatnánk, hogy Otis Rush Freddie King mintájára az egyik fő felelős a blues-barométer újraélesztéséért, amelyet a végső forráspontig csak a későbbi bluesmuzsikus-nemzedékek hajtottak fel.
Felállás
Otis Rush: ének, gitár
Fred Burton: gitár
Ira Kamin: orgona
Mark Naftalin: zongora
John Kahn: basszusgitár
Doug Kilmer: basszusgitár
Bob Jones: dob
Hart McNee: altszaxofon
Ron Stallings: tenorszaxofon
John Wilmeth: trombita
Produkció
Nick Gravenites & Otis Rush
Számlista
1. Tore Up
2. Right Place, Wrong Time
3. Easy Go
4. Three Times A Fool
5. Rainy Night in Georgia
6. Natural Ball
7. I Wonder Why
8. Your Turn To Cry
9. Lonely Man
10. Take A Look Behind
