Előadó: Steensland, Simon
Kiadó: Altrock
Megjelenés: 2009
Értékelés: 4.4/5
Simon Steensland leginkább a The Zombie Hunter című albumáról ismert, amelyet 1996-ban vett fel, és amelytől a becenevét (the zombie hunter) is kapta. Már jó ideje távol van a zenei színtértől, de az elmúlt öt évben szorgalmasan dolgozott az új lemezén, amely idén végre napvilágot látott. Az album címe Fat Again.
Először is be kell vallanom, hogy az albumot megelőzően egy hangot sem hallottam ettől a zeneszerzőtől, de a nagyszerű zene ütőereje azonnal meggyőzött. Szerintem Steensland kivételes zeneszerző, remek érzékkel kezeli a drámaiságot, a komplexitást és a dallamot, főleg ha belegondolok, hogy a zenéjét sokszor avantgárdnak titulálják.
Az első és az utolsó szám tényleg nagyon hasonlít az Univers Zeróra, nagyjából a Heatwave korszakára. A harmónium-betétek némelyike még a Ceux du Dehorsra is emlékeztet. Úgy tűnik, mintha az összes hangszer az Univers Zerót utánozná – a basszusgitár, a gitár, a billentyűk, a dobok, a klarinét. Ez nyilvánvalóan Steensland legnagyobb hatása. Számomra ez egyáltalán nem probléma, hiszen eddig csak egyetlen Heatwave készült, és még semmi sem szólt igazán úgy, és ha Steensland úgy döntött, hogy tisztelegni akar ez előtt a csodálatos album előtt, azt szépnek találom, főleg mert nagyon jól csinálja. A köztes számok eredetibbek. Különösen a vokális részek tetszenek, amelyek néha úgy szólnak, mintha szellemek énekelnének. Sok skandináv népzenei hatás hallható itt, ami időnként a Sigur Rosra is emlékeztet. Azt is lehetne mondani, hogy a vokális részek valamiképp a Magmára hasonlítanak. Ebben a középső részben néhány szép hangszeres rész is hallható. Az egyetlen alkalom, amikor Steensland az album ezen szakaszán ismét az Univers Zero-hatásokhoz nyúl, a Hide & Seek, de ez nem olyan szembetűnő, mint az első és az utolsó kompozíciónál.
Valószínűleg az album legnagyobb gyengéje egyben a legnagyobb erénye is. Az első és az utolsó szám egyértelműen az Univers Zero hatását mutatja, de jól felépített, jól megírt és jól eljátszott darabokról van szó. Ez az egyik legjobb avantgárd album, amit mostanában hallottam. Igaz, nem a legeredetibb, de az újító szellem hiányát bőven ellensúlyozzák a kacifántos szerzemények.
Az album tényleg kiválóan van megcsinálva, ebben semmi kétség. Elég megterhelő hallgatnivalónak is találom. Rengeteg a komplex szerkezet és ritmus. Engem személyesen nem zavar az Univers Zero hatása, az albumot szigorúan zenei szempontból nézem, és ebből a szempontból kivételes. A zene gyönyörű, nehéz és agresszív. Ugyanez elmondható az Univers Zeróról is a Heatwave idején. Bár Steensland zenéje némileg hasonlít, úgy érzem, még mindig elég eredeti. Minden szerzemény teljesen az övé, és kiváló munkát végez.
Az albumon számos fontos vendég is közreműködik, köztük Morgan Agren (Kaipa, Mats & Morgan, többek között), és ez mindenképp hozzájárul a jobb hangzáshoz. Agren dobolása különösen jó, és ugyanez mondható el a szép vokális aranzsmanokról is.
Számomra a Fat Again az elmúlt évek egyik legjobb albuma. Igaz, sokat kölcsönöz az Univers Zerótól, de láttam már sokkal nyilvánvalóbb másolatokat is. Úgy érzem, Steensland még mindig valami újat akar alkotni, amivel gazdagíthatja az Univers Zero iránti szerelmét. Szerintem sikerült egy remek albumot létrehoznia, amely számomra 2009 egyik legjobbja.
—————————————————————————————————————————————————————-
Simon Steensland leginkább a The Zombie Hunter című albumáról ismert, amelyet 1996-ban vett fel, és amelytől a becenevét kapta. Már jó ideje távol van a zenei színtértől, de az elmúlt öt évben szorgalmasan dolgozott az új lemezének megkomponálásán és felvételén, amely 2009-ben látott napvilágot. Az album címe Fat Again.
Először is el kell mondanom, hogy ezt a lemezt megelőzően egyetlen hangot sem hallottam a zenéjéből, de a nagyszerű zene puszta ereje a lábamról sodort. Szerintem Steensland csodálatos zeneszerző, remek drámai érzékkel, komplexitással és dallamérzékkel, főleg ha belegondolunk, hogy a zenéjét gyakran avantgárdnak titulálják.
Az album első és utolsó szerzeménye tényleg nagyon hasonlít az Univers Zeróra, nagyjából a Heatwave idejéből. A harmónium-részek némelyike még a Ceux du Dehorsra is emlékeztet. Úgy tűnik, mintha minden hangszer az Univers Zerót utánozná – a basszusgitár, a gitár, a billentyűk, a dobok, a klarinét. Ez nyilvánvalóan Steensland fő hatása volt. Én személy szerint egyáltalán nem tartom ezt problémának, mert valójában csak egyetlen Heatwave készült, semmi más nem szól pontosan úgy, és ha Steensland tisztelegni akar a csodálatos album előtt, azt csak üdvözölni tudom, főleg mert rendkívül jól csinálja. A köztes darabok kicsit eredetibbek. Különösen a vokális részeket szeretem a kísérteties hangokkal. Sok skandináv népzenei hatás érződik rajtuk, amelyek időnként még a Sigur Rosra is emlékeztetnek. Azt is lehetne mondani, hogy a vokális részek némelyike valamiképp a Magmára hasonlít. Az album ezen középső részében néhány nagyon szép hangszeres szakasz is van. Az egyetlen alkalom, amikor Steensland az album ezen részén visszatér az Univers Zero-hatásokhoz, a Hide & Seek, de ez nem olyan kirívóan nyilvánvaló, mint korábban.
Azt hiszem, az album legnagyobb hibája egyben a legnagyobb erénye is. Az első és az utolsó darab egyértelmű Univers Zero-hatásokat mutathat, de nagyon jól felépített, megírt és eljátszott szerzemények. Ez a legjobb új avantgárd zenék egyike, amit mostanában hallottam. Persze nem a legeredetibb, de az újító szellem hiányát bőven ellensúlyozzák az összetett kompozíciók.
Az album rendkívül igényesen van megcsinálva, ebben semmi kétség. Nagyon kihívást jelentő hallgatnivalónak is találom, komplex szerkezetekkel és ritmusokkal. Engem nem zavarnak az Univers Zerót idéző utalások, egyszerűen úgy fogadom el az albumot, ahogy van. A zene gyönyörű, összetett és agresszív. Mindez nagyrészt igaz volt az Univers Zeróra is a Heatwave idején. Bár Steensland zenéje bizonyos hasonlóságot mutat, még mindig úgy érzem, hogy bőven marad benne eredetiség, és nem az történt, hogy Steensland közvetlenül idézett volna az Univers Zerótól. Minden szerzemény az övé, és emellett remek munkát végez.
Az albumon számos neves vendég is közreműködik, köztük Morgan Agren (Kaipa, Mats & Morgan, többek között), és ez mindenképp hozzájárul az album jobb hangzásához. Agren dobolása különösen jó, ahogy a szépen megírt vokális részek is.
Számomra a Fat Again az elmúlt évek egyik legjobb albuma. Lehet, hogy egy kicsit epigon, de hallottam már sokkal epigonabb dolgokat is. Úgy érzem, Steensland még mindig valami újat próbál alkotni, hogy gazdagítsa az Univers Zero iránti szerelmét. Szerintem sikerült egy remek alkotást létrehoznia, és ez 2009 egyik legjobb albuma.
Felállás
Simon Steensland – basszusgitár, billentyűk, gitár, csengettyű, harmónium, cselló, bendzsó, ének
Robert Elovsson – billentyűk, klarinét
Arvid Pettersson – Fender Rhodes, harmonika
Einar Baldursson – gitár
Morgan Ågren – dob
Aurelia Le Huche – ének
Eva Rexed – ének
Produkció
Simon Steensland
Számlista
1. Der Klang Von „Musik” 16.13
2. Lost In The Ark 02.00
3. Merde! 00.25
4. Memories Of Jan Jösta 2.27
5. Loch Ness 2.20
6. Hide & Seek 08.26
7. Fräls Oss Ifrån Ondo 02.05
8. The Queen Of Sweden 01.52
9. Petite Merde 00.26
10. The Lion Tamer 20.23
