Előadó: Queensrÿche
Kiadó: Rhino Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 60.36
Értékelés: 4/5
Queensryche! Az a zenekar, amely örök időkre kitörölhetetlen nyomot hagyott a rock/metal térképén, a „Promised Land” (1994) utáni életművében aztán valahogy elkezdett elsüllyedni a saját zenei kifejezésmódjában. A Queensryche csak az „Operation Mindcrime pt. II” (2006) albummal kezdett klinikai pontossággal visszakapaszkodni az élők sorába, az „American Soldier” pedig megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy többé nem kell tartanod tőle, ha szembetalálkozol vele valamelyik webshopban vagy egy igazi CD-boltban. Nyugodtan bízhatsz benne 100%-ig. A Queensryche végleg visszatért!
Az új lemezt persze semmiképp sem szabad összevetni a korábbi életművel, amely a korunk legnagyobb rock/metal bandái közé emelte őket, mert azzal automatikusan lealacsonyítanánk. Geoff Tate olyan albumot képzelt el, amelynek egyes dalai úgy fonódnak egymásba, mint a vietnami háború veteránjainak személyes vallomásai. Úgy hírlik, az énekes ez alkalomból több interjút is készített ezekkel a túlélő hősökkel, és ezeket fordította le a zene prédikációs nyelvére. Néhány interjúrészlet fűszerként bukkan fel a dalokban, például az Unafraid vagy az If I Were King alatt. Máskor a Queensryche mesterien húz elő egy újabb, tágabb kitérőt a monotónia megtörésére, finoman kiemelve egy-egy érzelmet. A nyugodtabb Middle Of Hell refrénjének kíséretébe például még egy alt-szaxofon is becsempészi magát, olyan hatással, hogy az ember azt mondja: „Na, erre aztán végképp nem számítottam!”, ám közben remekül illik a szerzemény képéhez.
Az új Queensryche továbbra is art rock zenekar. A hangzás „seattle-i”, megvan benne az a csikorgó, maszatos torzítás, amelyet főleg azokban az években kerestek, amikor a bolygó fő bűnösei elindították a „grunge”-ot, melynek paradicsoma éppen Seattle volt. A Queensryche viszont art rockereket jelent! A refrének adják az „American Soldier” lemez minden szükséges figyelmét, és ezek győznek meg arról, hogy kiváló albumról van szó. A fiúk a stúdióban azt próbálták megjeleníteni, milyen is az ember akcióban és reakcióban, lélekkel és testtel, a vietnami csatatérre vetve, és milyen az, aki nem tudja elrejteni fájdalmas sebeit, azokat a traumákat, amelyekkel együtt kell élnie, és amelyek az ugyanezen háború átélt borzalmaihoz kötik.
Az alapvető témák formája sűrített, tiszta, folyékony, könnyen fogyasztható és agyilag is könnyen feldolgozható. Ezekben, ahogy említettem, a dallamos, erős refrének emelkednek ki, ezt rögtön a nyitó Silver is bizonyítja. A Queensryche mindenben felismerhető marad, miközben más albumot kínál, amelynek dalai nehezen mérhetők a korábbi lemezekhez. A vezérriffek egyszerű formái között Rockenfield dobjai folyamatosan nagy mozgásteret keresnek a kifejezéshez, ezt a legszebben a középtempós, ütős balladának számító At 30 Thousand Ft dokumentálja, amely a megteremtett hangulatában különösen sötét, és amelybe Wilton szólója is beleszövődik, olyan nyolcvanas évekbeli gitároffekttel, mint amilyet a The Needle Lies idézett.
Produkciós szempontból a Queensryche megint nem hagy cserben. A különösen terjedelmes A Dead Man’s World kiváló dinamikai kontrasztokkal hullámzik, a hangzás zömét pedig bőségesen a basszusvonalba süllyeszti. Rockenfield végig fontos tényezője a lemeznek: változatos dobjátékával dinamikát visz a dalokba, és tovább mélyíti a drámai pillanatot, amely a közel egyórás hallgatás alatt is megingathatatlan marad. Igen, az „American Soldier” nagyon sötét album. Hatásosan „éli át” a háborús veteránok traumáit, mégis végig hallgatható marad, és nem túl nehéz befogadni. A dalok többnyire a középtempót keresik. Ebben a dalokat díszítő lédús hangfüggöny még jobban érvényesül. Hogy a Queensryche milyen erős szerző- és zeneszerzőgárda volt és maradt (főleg ami a tökéletes dallamosság keresését illeti), azt az új lemezen is bizonyítja a két remek ballada, a Remember Me és a Home Again, amelyek révén az „American Soldier” csúcspontja a záró szakaszban van biztosítva.
A The Killer az ütősebb dalok közül a legerősebb a refrén dallamosságát tekintve, és egyenesen slágerszingelnek íródott! A lemezen tehát sokféle alapvető vezérmotívum vonul át. Tate remekül elmerült a kiválasztott koncepció életre keltésében. A dalok különféle érzelmi állapotokat sugároznak: a dühtől, az agressziótól és a vérontás vágyától kezdve mindazig, ami a bűntudat terhéből fakad, a nagy lelkifurdalásból, amely láthatatlan árnyékként nő túl az egót. A Queensryche nem próbálja elkapni a kilencvenes évek eleji fénykor nagyságát, hanem végre teljesen oda „rúgott”, ahová kellett. Egészséges lépést tettek előre. Fejlődési lépést a helyes irányba. A tapasztalat, a gazdag tudás és a komponálás nagy érettsége ezúttal remekül kamatozik. Amit az „Operation: Mindcrime pt. II” (2006) sejtetett, az végre teljes egészében megszületett. Ez a lemez legalább 10 évvel korábban esedékes lett volna. Végre itt van!
Felállás
Geoff Tate – ének
Michael Wilton – gitár
Eddie Jackson – basszusgitár
Scott Rockenfield – dob
Produkció
Jason Slater
Számlista
01. Sliver
02. Unafraid
03. Hundred Mile Stare
04. At 30,000 Ft.
05. A Dead Man’s Words
06. The Killer
07. Middle Of Hell
08. If I Were King
09. Man Down!
10. Remember Me
11. Home Again
12. The Voice
