Peter Gabriel (IV – „Security”)
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gabriel, Peter
Kiadó: Charisma Records
Megjelenés: 1982
Játékidő: 45:27
Értékelés: 4.5/5
A művészi zsenik útjai, akik merész alkotásaikkal a jövő nemzedékek légióira hatnak, gyakran kifürkészhetetlenek és kiszámíthatatlanok. A zene világában kevés olyan látnoki és eredeti előadó akadt, mint a legendás brit énekes, Peter Gabriel. Zenei projektjei a mai napig a populáris zene történetének legnagyobb vállalkozásai közé tartoznak, különösen ami az eklektikus zenei stílusok ötvözését és az innovatív stúdiótechnológiák használatát illeti. A 80-as évek elején Peter a társproducer David Lorddal együtt felvette a saját neve alatt megjelent negyedik egymást követő albumát, amelyet az USA-ban sokkal művészibb címmel, „Security” néven árultak.
Gabriel úr a kiszámíthatatlan hangzásújító hagyományához híven ezen a lemezen számos, akkoriban forradalmi húzással állt elő a felvételtechnika terén. A „Security” az első olyan albumok egyike, amelyeket digitális felvételi technikával rögzítettek. A hangszerelések többnyire elektronikus irányultságúak, és számos elektronikus hangminta, valamint ütőhangszer használatára épülnek. Az ilyen vállalkozásokat az akkoriban rendkívül drága Fairlight CMI számítógép tette lehetővé, amely manapság persze a múzeumi darabok közé tartozik. A digitális hangminták és az elektronikus ütősök használata innentől Peter további pályájának bevett gyakorlata lett. Forradalmi hangzásbeli kalandjai termékeny talajra találtak ezen a rendkívül ambiciózus projekten, amely irigylésre méltó keveréke az újhullámos, a world music és a kísérleti rock elemeinek. A széles stílusspektrum meggyőző fúziója és a fejlett felvételtechnika tekintetében a „Security” Peter egyik legkísérletezőbb és legösszetettebb műve, amely kiszámíthatatlan természetével, hangzásbeli és szövegi transzcendenciájával és fenomenális produkciójával a mai napig lenyűgöz.
Határtalan zeneszerzői, produceri és szövegírói zsenialitása ellenére Peter sosem tudta volna sikeresen megvalósítani őrült ötleteit, ha nem állt volna mellette (mint mindig) a csúcsmuzsikusokból álló, jól bevált csapat, Tony Levin (King Crimson), Jerry Marotta (ex-Orleans), Larry Fast (ex-Nektar) és David Rhodes (ex-Random Hold) felállásában. A neves vendégek közül kiemelkedik a kiváló alkalmi dobos, Simon Phillips, aki a Totóval való együttműködéséről a legismertebb, valamint a legendás énekes, Peter Hammill (Van Der Graaf Generator, szóló), aki a háttérvokált énekli. A két zseniális Peter az „Exposure” (1979) című albumon dolgozott először együtt, amely a King Crimson gitárosának, Robert Frippnek az elsőlemeze volt. Gabriel bácsi most is képes volt a lehető legtöbbet kihozni ezeknek a kivételes zenészeknek a tehetségéből.
Az egyes szerzeményekben képszerűen megelevenednek az üzenetek is, amelyek a szövegtémák széles skáláját érintik. Peter ezekben ismét kiváló emberi lélektani és társadalmi problémák ismerőjeként, valamint őszinte emberi jogi harcosként mutatkozik meg. Kompromisszumok nélküli emberi lélekelemzése már az ultradrámai nyitó klasszikusban, a „The Rhytm of the Heat”-ben életre kel. A szöveget a híres svájci pszichológus, Carl Jung és egy afrikai dobosokból álló csoport közeli találkozása ihlette. A felizzott, mondhatni pokoli hangulat, amely new wave hangmintákra és world music ritmusokra, elsősorban az afrikai ütősök vad használatára épül, a hallgatót egy pillanat alatt különös transzba béklyózza, amelyben nem nehéz elképzelni egy temperamentumos sámántáncot egy afrikai falu közepén. Peter az album további részében is szenvedélyes world music ritmus-rajongóként és az elnyomottak védelmezőjeként mutatkozik meg.
A transzcendens „San Jacinto”, amely az észak- és dél-amerikai őslakosok félelmét tükrözi kultúrájuk eltűnése és a fehér hódítók általi elpusztítása miatt, Peter szólókarrierjének legjobb szerzeményei közé tartozik. Peter hangja tele van szenvedéssel és dühvel, miközben az ébresztő refrénben érezni lehet az optimizmust és a félelem fölötti győzelmet. Kiváló énekteljesítményét az elektronikus ütősök és a vibrafon képszerű használata kíséri, amelyek egzotikus hangulatot visznek a dalba, időnként pedig szellemes hangminták és ütős gitárfrázisok is közbeszólnak. Az „I Have the Touch” a csúcsminőségű art rock példája, amely dallamos pop-rock hangszerelésekből táplálkozik, avantgárd ritmikai modorra fektetve. Peter éneke végig megőrzi a hipnotikus központi dallamot, miközben az elektronikus hangminták remekül áramlanak Levin dallamos basszusvonalai és Simon Phillips szellemes dobátvezetései között.
A következő szerzemény az avantgárd irányultságú „The Family and the Fishing Net”, amelyben a modern esküvő szarkasztikus megfeleltetése fedezhető fel a voodoo-áldozattal. Itt teljes fényében ragyog fel Gabe progrockos kísérletezése, tökéletesen őrült ritmikai váltásokkal és hátborzongató hangeffektekkel. A megőrült vokális harmóniák a skizoid hangmintákkal és a sámáni ritmusokkal párosulva sajátos, félelmetes hangulatot teremtenek. Ami a kivételes atmoszferikus intenzitás megteremtését illeti, ez az album egyik csúcspontja. A kiváló „Shock the Monkey”, amely szép sikert aratott slágerként, kétségkívül a leghíresebb alkotás az egész dalcsokorból. Ez az örökzöld klasszikus rendkívül szellemes allegória a féltékenységről egy megrémült főemlős prizmáján át, akit a személyes problémák metaforájaként használ. Sokan emlékezni fognak az felejthetetlen, groteszk videóra is, amelyben Peter kifestett arccal, egy láthatóan megrémült makákóval együtt megadja a brit fekete humor csordultig telt adagját. Peter szellemes, kaméleonszerű énekteljesítményét megvastagított basszusvonalak, mozgalmas ritmusminták és temperamentumos szintetizátorbetétek kísérik. A hipnotikus refrén a legjobb pop-rock modorban épül fel, míg a fenomenális zárás a szintetizátorok keleties futamaival és a többszólamú vokális harmóniákkal valóságos hangzásbeli nirvánát teremt.
E felejthetetlen burleszk után Peter ismét „komolyra fordítja” a szót. A drámai, nem konvencionális ballada, a „Lay Your Hands on Me” a lelki és szellemi gyógyítás témáját érinti két partner kölcsönös bizalmán keresztül. Ezt az összetett területet Gabe a következő albumokon is kutatni fogja. Peter szomorkás éneke mellett számos kísérleti, szinte avantgárd hangzásbeli vállalkozás sem hiányzik. A szerzeményben számos elektronikus hangminta, hatalmas vokális harmónia, temperamentumos world music ritmus, sőt néhány „rapes” betét is felfedezhető. A „Wallflower”, amelyben Peter ismét az emberi jogok harcosának szerepébe bújik, mivel a szöveg a politikai foglyokkal való rossz bánásmódra utal Latin-Amerikában a 80-as évek közepén, jóval közelebb áll a klasszikus balladához. Ennek megfelelően az album kevésbé érdekes alkotásai közé tartozik, bár a zongorára és szintetizátorbetétekre épülő központi dallam ujjnyalogatóan finom. Peter végsőkig átélt éneke pedig egy pillanat alatt a szívig hatol. A záró „Kiss of Life” viszonylag érdekes alkotás, amely elsősorban a world music, pontosabban a latin zene szellemes ritmikai elemeire és a szaftos szintetizátorfutamokra épít. Peter éneke ezúttal is irigylésre méltó adag melankóliával van átitatva, bár időnként nem hiányoznak a vokális játékosság pillanatai sem, amelyek remekül illeszkednek a temperamentumos ritmikai díszítésekhez.
Peter szólóútjának negyedik felvonása az egyik legkísérletezőbb albumát hozta világra, amely sokszínű stílusával és ritmikájával a mai napig lenyűgöz. A „Security” minden tekintetben a dalszerzői és produceri tökély megtestesítője, amellyel a legendás művész megerősítette helyét a nagy hangzásújítók között. Kísérleti természetét tekintve valójában elég nagy meglepetés, hogy a nem konvencionális pop-rock slágerrel, a „Shock the Monkey”-val az élen szép kereskedelmi sikert ért el. Hangzásbeli kifinomultságával sok tekintetben már előrevetítette azokat a lényeges elemeket, amelyek Peter későbbi pop-rock diadalaihoz és sztárstátuszához vezettek.
Felállás
Peter Gabriel – ének, billentyűk
Tony Levin – basszusgitár
David Rhodes – gitár
Jerry Marotta – dob, ütőhangszerek
Larry Fast – szintetizátorok
VENDÉGZENÉSZEK:
Peter Hammill – háttérének a 4., 5. és 6. számon
Simon Phillips – dob a 3. számon
John Ellis – basszusének az 1., 3., 8. számon, gitár a 2. és 4. számon
Roberto Laneri – szaxofon a 4. számon
Morris Pert – cimbalom a 6. számon, ütőhangszerek a 8. számon
Stephen Paine – Fairlight CMI a 4. számon
David Lord – szintetizátor a 6. és 7. számon, zongora a 7. és 8. számon
Jill Gabriel – basszusének a 2. számon
Ekome Dance Company – afrikai dobok az 1. számon
Produkció
Peter Gabriel és David Lord
Számlista
1. Rhythm Of The Heat
2. San Jacinto
3. I Have The Touch
4. Family And The Fishing Net
5. Shock The Monkey
6. Lay Your Hands On Me
7. Wallflower
8. Kiss Of Life