Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Grave Digger
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 45:38
Értékelés: 4.5/5
A Grave Digger, amely már a nyolcvanas évek eleje óta a halál és az élet kérdéseiből meríti az ihletét, megállíthatatlanul, kétévente jelentkezik új albummal. A dolog már szinte robotszerűnek, beprogramozottnak hat. Főleg mivel egyre szemérmetlenebbül tapad hozzá a nem kívánatos „reciklálás” bélyege. Az ismétlődő, fülbe mászó sorokat sem lehet nem észrevenni, a szavak válogatott kombinációi pedig már jól ismerősek a korábbi lemezekről. De ez egyszerűen hozzátartozik a dühöngő Chris Boltendahl híres éneklési stílusához.
Innen kezdve a kritika csak két irányba mehet, de próbáljunk a lehető legjobban a realitás talaján maradni. A „Ballads of a Hangman” tipikus Grave Digger-lemez. Ez minden rajongónak elég ahhoz, hogy itt abbahagyja a cikk olvasását, és gondolkodás nélkül rohanjon érte a legközelebbi boltba, vagy letudja a szükséges öt kattintást, és megrendelje valamelyik webshopban. A „Liberty or Death” (2007) tele volt epikus, himnuszos refrénekkel, valószínűleg ez a Grave Digger legdallamosabb albuma a pályafutásuk során, a „Ballads of a Hangman” viszont a zenekar mind az öt „Schmidt-korszakos” albuma közül a leggyőzőbb kísérlet a „Grave Digger” (2001) hangulatának megidézésére. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebből hiányzik a „Grave Digger” olyan komor, sajátosan hátborzongató atmoszférája, annál találóbbnak tűnik az a megjegyzés, hogy a kilencvenes évek közepéhez és még régebbi időkhöz kerülünk közelebb („The Reaper” (1993)-rajongók, figyelem!!!).
Igen. Az album meglehetősen harapós! A teutonul dörgő Grave Digger-riffek birodalma maximálisan ki van hangsúlyozva. A „Ballads of a Hangman” a „Liberty or Death” hangulatát totálisan a feje tetejére állítja, hiszen már az első öt szám sorrendjében is határozottan nagyobb adag nyers élességet kapunk a levágott, súlyos Grave Digger-zúzdákból, amelyek azon versengenek, melyik ér előbb célba. A bombasztikus ritmusszekció, a dupla lábdob ágyúszerű taposása és a rohamtűzként zúduló dobátvezetések ismét kiváló támaszt adnak a riffnek, Boltendahl jellegzetes ordítása pedig még jobban érvényesül, és kihozza a „kegyetlenség” érzetét, amelyről a szövegek és a dalok mondanivalója is szól. A Grave Digger alapelemeinek optimalizálása ezért még nagyobb mértékű. Emellett az is az album javára válik, hogy a billentyűk, amelyek az előző lemezen még fontos atmoszférikus hangzási hátteret építettek, szinte alig hallhatók. Boltendahl pedig úgy döntött, ezúttal nem használ a szerkezetekben többszólamú kísérő vokális harmóniákat. Ezek ugyanis a riff élességét legfeljebb tompították volna.
Csak a hatodik szám, a Lonely the Innocence Dies tereli át más irányba az album hangulatát, és kínálja az (első és egyetlen) ütős balladát, amelyben a Benedictum énekesnőjének, Veronica Freemannek és a „Reaper” bácsinak a duettje emelkedik ki. Itt érdekes utalásoknak nyílik tér. Boltendahl ugyanis tiszta hangon is nagyon meggyőző, a jól ismert sajátosságaival, és tulajdonképpen nem is lenne szüksége másik énekesre maga mellett, ha a tiszta éneket ordítással kombinálná. Mivel a Grave Digger életművében már elég sok ilyen példa akad, a fickó nyilván úgy döntött, hogy a stúdióban jól elszórakoztatja magát, és kipróbál valami mást (a Grave Diggertől szokatlant). Veronica hangja szerencsésen teljesíti a feladatát, valószínűleg azért, mert enyhén repedt, üregesen torkos csengésével, amely egyébként kifejező, dallamos énekében is megvan, tudat alatt pótolja azt a hangulati hiányt, amelyet egyébként Boltendahl híres ordítása teremt. Az sem mellékes persze, hogy kiváló, középtempós számról van szó, amelyben tökéletesen kombinálódik a dinamikus hullámzás a drámai előrefrén és a himnikus gyász között a refrénben. A dal Veronica sikeres beépítésének köszönhetően az album egyik csúcspontja. Utána jön az Into the War, amely puszta nyerseségével közvetlenül a „The Reaper” (1993) energiáját idézi. A régi iskolás Grave Digger-közvetlenség és -agresszió az album végéig nem lankad. Nem gyönyörű? A záró Pray az egyetlen pillanat, amely a középtempós ritmusával és mérgesen dallamos refrénjével (tipikusan egyszerű, de hihetetlenül fülbemászó dallamvonal, ami nagyon jólesik) első hallásra a „Liberty or Death” album hangulatát juttatja eszünkbe, de a támadó „meztelenség”, a maximálisan kihangsúlyozott riff és Boltendahl éneke egy percre sem enged.
Igen. Jogos az állítás, hogy a Grave Digger a „Schmidt-korszakában” most kacsintott vissza a legmeggyőzőbben a nyolcvanas évek elejére visszanyúló gyökereire. Az a megállapítás, hogy „egészen a Reaper albumig”, semmiben sem túlzó, úgyhogy a klasszikus Grave Digger rajongói, figyelem! Ez az ti öt percetek a szórakozásra. Mindannyian tudjuk, hogy a Grave Digger itt a legerősebb. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az album produkciója ismét jóval rombolóbb hangzást hozott az előző lemeznél, köszönhetően annak is, hogy a zenekar egy újabb gitárossal, Thilo Hermann-nal (ex Risk, ex Running Wild) bővült, így a Grave Digger hatfősre nőtt, a mindig megbízható Manni Schmidt remek munkája pedig, aki ismét gondoskodott néhány rendkívül szellemes szólóról és markáns, jellegzetes Grave Digger-tetoválás-riffekről, a zenekar teljes energiája annál közvetlenebbül hat az agressziójában. Nincs tehát lazítás a német metal legendáinál! Semmiben!
És mint mindig! Az európai piacra szánt limitált kiadás egy bónuszszámot is tartalmaz. Ezúttal a Thin Lizzy Jailbreak című klasszikusát vették elő. Egyedülállóan „diggeres”. A dupla lábdob a végsőkig letaposva, Boltendahl éneklési stílusához ideális hangfekvésbe hangolva, és természetesen, mint mindig, riffekben égetően! Sikerült pillanat egy kis extra szórakozásra a stúdióban.
Felállás
Chris Boltendahl – ének
Manni Schmidt – gitár
Thilo Hermann – gitár
Hans Peter Katzenburg – billentyűk
Jens Becker – basszusgitár
Stefan Arnold – dob
VENDÉGMŰVÉSZ:
Veronica Freeman – ének (a 6. számon)
Produkció
Grave Digger & Resetti Brothers
Számlista
1. The Gallows Pole (intro)
2. Ballad of a Hangman
3. Hell of Disillusion
4. Sorrow of the Dead
5. Grave of the Addicted
6. Lonely the Innocence Dies
7. Into the War
8. The Shadow of Your Soul
9. Funeral for a Fallen Angel
10. Stormrider
11. Pray
12. Jailbreak (bónusz)
