Szerző: Rok Klemše
Előadó: Children of the Night
Megjelenés: 2008
Játékidő: 43:12
Értékelés: 4/5
Ha manapság nem éppen az Iron Maiden, a Judas Priest vagy a Saxon súlycsoportjában játszol, elég nehéz tősgyökeres heavy metal lemezt kiadni, hiszen a műfaj sajnos egy ideje stagnál. Annál dicséretesebb, ha egy fiatal zenekar úgy dönt, hogy ezt a stílust műveli, és még inkább az, ha albumot is kiad. Pontosan ezt tette a muraszombati Children of the Night a Let’s Run Somewhere, Let’s Run Away… című debütálásával.
A bemutatkozó lemezen a trió számos vendégzenésszel együtt alig háromnegyed óra jó heavy metalt játszik le, amelyet időnként power metal betétek segítenek, az egyedi hangulatot pedig a vendégzenészek építik: akadnak bőven „folky” részek, kórusének, amely több helyen támogatja Silvo Celec gitáros-énekes főhangját, a rejtélyességről és titokzatosságról pedig a néhány dalban felbukkanó suttogó gyerekhangok gondoskodnak. Mindez arra utal, hogy a Let’s Run Somewhere, Let’s Run Away teljesen átgondolt, részletekig kidolgozott koncepció, amely néhány igazán zseniális hangszeres résszel és érzelmes pillanatokkal nynyűgöz le, főleg a varázslatos szövegeknek köszönhetően, amelyeket a Children of the Night a horror nagymestere, Stephen King, a nagy J.R.R. Tolkien, Antoine de Saint-Exupéry, Marie Louise de la Ramee, valamint számos film és Dylan Dog-képregény ihletésére írt. Már emiatt is „a-must” az album minden fantasyrajongónak, ráadásul szerencsére a lemezen mindez nagyon érett, egyáltalán nem „cheesy”: a szövegek kifejezetten nosztalgikusan hatnak, és remekül illenek a zenéhez, amely a megfelelő pillanatokban izzó heavy metal ruhába, máskor balladai vagy félballadai hangulatba öltözteti őket. A lemez remek atmoszféráját rögtön az elején megteremtik a titokzatosan, borzongatóan csengő suttogó gyerekhangok, amelyek a mid-tempós heavy szám, a Ghostdance felé vezetnek minket. A dal többi része is hátborzongatóan és meggyőzően hat a férfi és női ének váltakozásával. A lemez egyik legjobb dala, a Silver, kiváló nyitó riffeléssel vezet be minket Stephen King mesterművébe, az It-be, és a gyorsabb részek jó szerkezetével, valamint a fülbemászó refrénnel, amely szépen illeszkedik a lassabb bridge-hez, sikeresen foglalja össze a gonosz elleni küzdelmet. Hasonló stílusban folytatódik a The Boy and the Spider, amelyben Silvo hangja az It gonosz megtestesítőjének szerepét veszi át, Filip Korošec gyerekhangja pedig a szörnnyel szembeszálló kisfiúét. A számban főleg a gitárvonalak hatásosak, amelyek a dal harmadik negyedében egy remek szólóban csúcsosodnak ki. A Starbirth lecsendesíti az album heavy metal oldalát; ez a (fél)ballada nem is foglalhatná össze szebben A kis herceg tragikumát, akinek szerepébe ismét Silvo bújik, és valószínűleg az album legmeggyőzőbb énekdallamait adja elő. Egyébként is a nyugodtabb pillanatokban meggyőzőbbek az énekek, a gyorsabb és agresszívebb részeknél viszont időnként elfogy a levegő, az erő és a meggyőző ereje. A The Beast Within egy farkasemberről szóló történettel kissé hard rockosabb vizekre evez, és bár az ének a versszakokban nem működik a legjobban, a erősebb, epikus refrénben kárpótol, amely teljesen sikerül. Az akusztikus Spun in the Wind valamelyik akusztikus Blind Guardian-dalra emlékeztet, a furulyától pedig folkos beütést kap, amely szépen hordozza a tragikus szöveget. A The Day the Machine Won valószínűleg a lemez leggyengébb száma, leginkább a refrén okoz csalódást, amely kissé üresnek és szürkének hat. A rossz szájízt azonban kijavítja a záró „gyűrűtrilógia”, amelyet a Narya nyit, a törpék tűzgyűrűje Tolkien mitológiájából, és egyenesen Középföldére repít minket; a számban fülbemászó gitárvonalak ragyognak, és ismét egy remek szóló, amely hatalmas, pompás refrénbe torkollik. Ahogy az egy Tolkien-fantasyhez illik! A Nenya, a víz gyűrűje a lemez egyik legszebb dala, amely lassú fokozással, csellóval és nyugodt énekkel építi a varázst, ehhez járulnak még a női vokálok. A lemezt pedig a romboló Vilya, a levegő gyűrűje zárja, amely lezárja azt a mesés utazást, amelyet a Children of the Night sikeresen megidézett a Let’s Run Somewhere, Let’s Run Away…-en.
A muraszombati zenekar elsőlemeze a néhány gyerekbetegség ellenére dicséretre méltó munka, és koncepciójában lekerekített egész, amelyet a fantasztikusan megformált booklet csak tovább emel. A Children of the Night bebizonyította, hogy tud dinamikus, mozgalmas és változatos dalokat írni, hangszerelni és felépíteni, megírni néhány igazán jó gitárvonalat, és a zenébe meg a szövegekbe fenomenálisan átültetni néhány igazán nagy szerző témáit. Személy szerint helyenként egy kicsit erősebb éneket hiányolok, amely a magasabb fekvésekben nem győz meg igazán, de az alapok szilárdak, és ha ebben az irányban haladnak tovább, nálunk a kezünkben van a hazai heavy metal új óriása.
Felállás
Silvo Celec – ének, gitár
Tadej Titan – basszusgitár
C.N. – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Dejan Borovič: billentyűk és effektek
Martina Sabotin: zongora (Nenya)
Katarina Ficko: furulya (Spun in the Wind)
Tjaša Zorko: furulya (Nenya)
Tanja Dominko: hegedű (Nenya)
Samir Azzeh: cselló (Nenya, Spun in the Wind)
Miha Dominko: gitár (Vilya)
VENDÉGÉNEKESEK:
Katja Žibert, Melanija Markovič, Tanja Dominko: kórus (Nenya)
Tjaša Zorko: női ének (Nenya, Vilya, Ghostdance)
Igor Korošec: férfi ének (The Beast Within)
Filip Korošec: gyermekének (The Beast Within, The Boy and the Spider, Starbirth)
Produkció
Dejan Borovič & CotN
Számlista
1. Ghostdancer
2. Silver
3. The Boy and the Spider
4. Starbirth
5. The Beast Within
6. Spun in the Wind
7. The Day the Machine Won
8. Narya
9. Nenya
10. Vilya
