Előadó: Rush
Kiadó: Mercury Records
Megjelenés: 1987
Értékelés: 5/5
A „Hold Your Fire” az az album, amelyen a Rush elérte „synth” korszakának hangzásbeli és dalszerzői stílusbeli csúcspontját. A srácok a producer székében megtartották Peter Collinst, így az új lemezen megmaradt az elődje, a „Power Windows” hangzása. A „Hold Your Fire” a Rush karrierjének az a pillanata, amikor a legközelebb kerültek a pophangzáshoz, amelybe a nyolcvanas években végig, többé-kevésbé sikeresen belefűzték az aktuális divatirányzatokat. A „Hold Your Fire” tehát az az album, amelyen a Rush-nak végig a legjobban sikerült az akkori újkeletű pop-elemeket beépíteni a zenei hagyományról alkotott saját elképzelésébe. Ezért ez semmiképp sem lemez a zenekar „Signals” előtti korszakának rajongóinak, hiszen már a „Signals” is meglehetősen távol áll tőle.
Valószínűleg érdekel a különbség a „Power Windows” (1985) és a „Hold Your Fire” (1987) között. Az utóbbi lemez annyira lecsupaszította a dalokat, hogy kimondhatjuk: a Rush a szerzői módszerében ekkor került a legközelebb a sablonos popszerkezethez: előrefrén plusz refrén (kétszer egymás után), plusz középső hangszeres rész, plusz a refrén megismétlése. Más szóval olyan albumról van szó, amelyen a dalok motívumai még tovább lettek megnyesve, ugyanakkor ezek a motívumok annál világosabban meghatározottak és kiemeltek. Ha tovább ragozom: ez a zenekar diszkográfiájának egyik legjobban hallgatható, legkönnyebben befogadható lemeze, amelyik teljesen öntudatlanul és spontánul bújik a bőröd alá, minden erőlködés és a megértési módok keresgélése nélkül (ami egyébként általában a legnagyobb butaság). A „Hold Your Fire” hihetetlenül dinamikus, motivikusan és hangulatilag nagyon áramló, változékony album.
A Rush tehát egy hajszálnyival tovább egyszerűsítette a dalszerzői stílusát, így a magasan szárnyaló refrénekre faragott dalok még jobban a produkcióra vannak szabva, amely akkoriban tetszett a Rush-fiúknak, és ebben az időszakban számukra bevált formulát jelentett. Ha a „Power Windows” még megőrzött morzsákat a középső részek, valamint a dalok kivezető szakaszainak kísérletező játszadozásából, most ez sincs már, pontosabban ez a tényező még részletesebb és kifinomultabb lett. Ezért az album az igénytelenebb fülnek annál édesebb, vagyis ez a Rush legpoposabb art rock lemeze.
A „Hold Your Fire” egyben az az album, amely a Rush összes lemeze közül a legpozitívabb kicsengésű. A szövegek ismét személyesebbek. A versszakokban Peart – és ez a költészet szempontjából az összes dal vezérfonala – megbékélést keres a világgal, a világ olyannak elfogadását, amilyen, a szellemi növekedés igényét, az önismeret magasabb szintjének elérését, az érzelmi és szellemi érettséget, valamint az ilyen fajta önállóságot és függetlenséget. A „Hold Your Fire” szövegei bizonyítják, hogy a Rush a saját kifejezésmódjának intellektusában egy új, magasabb érettségi szintet ért el, amely a zenekar kézügyességi, technikai csillogásának további visszafogásával kombinálva, az új album kiváló és kidolgozott dallamosságának szolgálatában minden tekintetben diadalmasan működik, és ezzel egyértelműen maga mögött hagyja a zenekar három előző stúdióalbumát.
A Force Ten nyitódalként meghatározza az egész lemez arculatát. Ha ez a szám befészkeli magát a füledbe, be fog a teljes „Hold Your Fire” is. Egy hajszállal pörgősebb darab, mint amilyet egy lemez elejére illik tenni. A Time Stand Still-lel viszont a Rush már olyan dalt tesz le az asztalra, amely a zenekar karrierjének legsikeresebb közeledése a nyolcvanas évek popretorikájához. Tökéletesen megkomponált szám, ennél jobbat nem lehet, és mint ilyen, egyenesen a rádióhullámokra való. Az a fajta sláger, amelyet hallgatás közben soha nem unsz meg. Vagyis egy örökzöldnek ígérkező dal prototípusa. A tökéletes dallamosság érzete itt még egyszer optimálisabban kamatozik, és Lee érzelmileg kifinomult megközelítése teszi fel rá a koronát. Ehhez a dalhoz a Mission és a Prime Mover is a legszebben közelít a maga módján. Az album drámaibb oldalát a trió a Lock And Key-ben és a Turn The Page-ben engedi szabadjára, miközben a Tai Shan sikeres kísérlet a Rush-hangzás és a Kína szellemét idéző közhelyes dallamvilág összeházasítására. A záró High Water pedig a Tai Shan után megerősíti az album teljes lecsendesedését: a Rush-hangzás alapépítőelemei közti gazdag hangkép felépítésében a hagyományhoz híven különösen jótékonyan hat, és különféle relaxációs technikáknál akár háttérzenének is használható. Ennél a dalnál körről körre egyre jobban előtérbe kerülnek Peart dobjai az elektronikus ütősökkel kombinálva, amelyek letompítják a dal dallamvilágának ezoterikus pillanatát, a (mostanra már jól ismert) szintetizátorfüggönyre épített háttér fölött.
A dalok középső hangszeres részei megnyesettek. Ezekben leggyakrabban csak a billentyűs szintetikus hangzások kollázsainak átúsztatásával találkozunk, meg Lifeson rendkívül részletgazdag, éles echo-delay hangjaival, amelyek a tremolókar gyakori megkapaszkodásával teljesen egyszerű motívumokat építenek, olyanokat, amelyek semmit sem bontanak meg a vezérmotívumok kompaktságából. Lifeson számára a gitár alárendelt helyzetéhez szükséges keretek elérése – a többi hangszerrel való produkciós egyenrangúság értelmében – külön erőfeszítést igényel. Nem mindegy, hová, hogyan és mikor helyezel el egy-egy hangot. Főleg akkor, ha a hangokkal korlátozva vagy. A minimalizmus bölcsesség, és Lifeson a „synth” korszakos Rush-albumokon ezt szem előtt tartva egyáltalán nem néma szemlélő, akit a kollégái időnként csak csemegének és fűszernek használnak, hanem az „eighties” Rush-hangzás fontos építőeleme. Ezeket a pillanatokat Neil Peart elektronikus ütősei ismét zseniálisan átszövik, ami azt a fontos ellensúlyt adja, erősíti a hangulatot, és építi a dalok dinamikáját.
Mivel a dalok egyszerűsítettek, az alapmotívumok pedig ennyire egyértelműen ki vannak emelve, az az érzésünk, hogy a kompozíciók sokkal kidolgozottabbak és változatosabbak, mint a „Power Windows” albumon, ahol nem akadtak különösebb eltérések a dalok között. A „Hold Your Fire” a Rush „synth eighties” korszakának csúcspontja. Utána a srácok újra elkezdték feléleszteni az egyes hangszerek produkciós rockos pozícióját. A billentyűsök hátrább húzódtak, a gitár pedig újra riffelve „kalapálni” kezdett. A „Hold Your Fire” marad a Rush legkidolgozottabb „eighties” korszakos albuma!
Felállás
Geddy Lee – ének, basszusgitár, basszuspedálok, szintetizátorok
Alex Lifeson – gitár
Neil Peart – dob, akusztikus és elektronikus ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
William Faerey Engineering Brass Band – fúvósok
Andrew Jackman – fúvósaranzsmák
Aimee Mann – vokál
Steven Margoshes – vonósaranzsmák
Andy Richards – billentyűs hangszerek
Produkció
Peter Collins & Rush
Számlista
1. Force Ten (4:31)
2. Time Stand Still (5:08)
3. Open Secrets (5:37)
4. Second Nature (4:36)
5. Prime Mover (5:18)
6. Lock And Key (5:09)
7. Mission (5:15)
8. Turn The Page (4:55)
9. Tai Shan (4:15)
10. High Water (5:33)
Az album játékideje: 50.17
