Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Ephrat
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 4/5
Az Ephrat új és nagyon ígéretes progresszív rockzenekar Izraelből, egy olyan országból, amely nem éppen gazdag hagyományokkal büszkélkedhet ebben a műfajban. A „No One’s Words” az első lemezük, és egy meggyőző, ambiciózus fúziót hallunk rajta a hagyományos és a modern progresszív rock elemeiből. A fiatal csapat kompozíciós és technikai tudása ennek ellenére nem okozhat túl nagy meglepetést, hiszen erős nemzetközi háttértámogatást kapnak a progresszív rock és a progresszív metal több régóta elismert nevétől. Az együttes ilyen korán összehozott egy kifejezetten impozáns anyagot, amely leginkább azokat fogja lázba hozni, akik elkötelezetten követik a prog rock fejlődését a 21. században.
Az Ephrat első támogatója Steven Wilson (Porcupine Tree, No-Man, Blackfield), a modern progresszív rock minden értékes dolgának nagy mecénása és az izraeli progresszív rockszíntér lelkes híve. Wilson az album hangzásának kidolgozásában is közreműködött. A neves nevek sorát Daniel Gildenlöw (Pain Of Salvation, ex-The Flower Kings) és Petronella Nettermalm (Paatos) egészíti ki vendégénekesként.
Az Ephrat a „No One’s Words” lemezen érdekes keveréket kínál a hagyományos európai prog rock és progmetal hatásokból, megfűszerezve a hazai talajból sarjadó, atmoszférikus keleti motívumok egész palettájával. Ez bőven elég egy saját, felismerhető hangzáshoz, amely messze elválasztja őket a skandináv és amerikai prog-revivalistáktól, és jó útravaló a jövőre nézve.
A kvartett ötletgazdája, gitárosa, fuvolása, billentyűse és fő szerzője Omer Ephrat. Omer Ephrat a saját művét „kifinomult progresszív rockzenének, amelyet a rock’n’roll érzése hajt” nevezte. A hallottak alapján fő hatásai Wilson Porcupine Tree-je, a 70-es évek progresszív rockzenekarai, mint a King Crimson, a Yes, a Rush és a Pink Floyd, a 80-as és 90-es évek metalbandái, mint a Metallica, a Megadeth és a Dream Theater, valamint kisebb mértékben a hagyományos keleti és mediterrán zene, amely az izraeli népzenei hagyományhoz kötődik. Éppen ezek az etno elemek adják a zenéjüknek azt a szükséges frissességet, egyediséget és izgalmat, amely elválasztja őket a hasonló zenei etikához ragaszkodó prog rock zenekarok légiójától. Az Ephrat így végig megőrzi sajátos izraeli jellegét, ahol a mediterrán melódiák és a tüzes keleti skálák rendkívül szenvedélyes hangulatot és meleget teremtenek, olyat, amely a skandinávoknak és az amerikaiaknak általában teljesen idegen. Omer Ephrat mellett a felállást Gili Rosenberg basszusgitáros, Lior Seker énekes és Tomer Z dobos egészíti ki. Tomer Z-t a műfaj ismerői már egy ideje a Blackfielddel való közös munkájáról ismerik.
A „No One’s Words” rendkívül színes anyag: izgalmas atmoszférájával és hihetetlenül változatos motívumaival, amelyek a prog rocktól a metalon, a hard rockon és az elektronikus zenén át (a korai Porcupine Tree stílusában), a pop rockig, az etnóig, sőt a jazzig terjednek, az elejétől a végéig lenyűgöz, és egy pillanatra sem érezni, hogy debütálásról van szó. Ez az eklektikusság már a nyitó „The Show”-ban megmutatkozik, ahol a motívumok között űrbéli elektronikus mintákat, élesre fent, metallal megfűszerezett gitárfutamokat, etno finomságokat és Lior Seker énekének nagyon jó vokális harmóniáit hallhatjuk felváltva.
A „Haze”-ben Petronella Nettermalm melankolikusabb, egyedi énekstílusa is nagyon eltalált, és remek kontrasztot teremt a motívumok között. Az album hangulata folyamatosan áradozik a nehezebb, sötétebb és a világosabb, könnyedebb hangpaletták között. Daniel Gildenlöw főénekesként a közel 10 perces „The Sum Of Damage Done”-ban mutatkozik be. Összetéveszthetetlen hangjával egészen más dimenziót ad a zenéjüknek, ami tovább fokozza a motívumok közötti ellentétet és az intenzív atmoszférát. A habot a tortán a több mint 18 perces záró epikus darab, a „Real” jelenti, ahol a nyitó prog metal finomságokon át elsősorban a Rush hatása érezhető, majd a szerzemény könnyedebb és melankolikusabb árnyalatokat kap. Ez utóbbi főleg Nettermalm újbóli közreműködésének köszönhető, aki a feladatát ismét kiválóan látja el.
Egy ilyen erős debütálás alapján az Ephrat rendkívül izgalmas jövő előtt áll. Kétségtelenül olyan zenekarról van szó, amelynek fejlődését érdemes bizakodva követni, főleg mindazoknak, akik szeretik hangsúlyozni, hogy nem a múltban élnek, és egyaránt élvezik a 21. századi progresszív rockot és a 60-as évek végének, valamint a 70-es éveknek a zenéjét. Steven Wilson ismét bebizonyította, hogy kivételes érzéke van a fiatal és perspektivikus progresszív rockzenekarok felfedezéséhez, amelyek ennek az egyre fejlődő műfajnak a jövőjét képviselik. Omer Ephrat és bizakodásra okot adó zenésztársai bizonyítják, hogy ez a jövő még nagyon fényes lesz, hiszen kiválóan értik, hogyan lehet egyedi módon ötvözni a kiváló szerzői és technikai tudást számos hatalmas és elbűvölő atmoszférával, amelyek a Közel-Kelet hagyományaihoz kötődnek.
Felállás
Lior Seker – ének
Omer Ephrat – gitár, billentyűk, fuvola
Gili Rosenberg – basszusgitár
Tomer Z – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Daniel Gildenlow (Pain Of Salvation) – ének (5)
Petronella Nettermalm (Paatos) – ének (2, 6)
Produkció
Omer Ephrat
Számlista
1. The Show
2. Haze
3. Better Than Anything
4. Blocked
5. The Sum Of Damage Done
6. Real
Az album hossza: 59:38
