Year Zero

Előadó: Nine Inch Nails
Kiadó: Interscope Records
Megjelenés: 2007

1. rész: a „Year Zero” album történetének koncepciója a háttérben

Elkezdődött a 0. év. Amerika katonai diktatúrává változott. Állampolgárait a Parepin nevű szerrel tartja kordában, amelyet azzal az ürüggyel kevernek a vízkészletekbe, hogy az „az amerikai állampolgárok immunrendszerét erősítő gyógyszer”. Az emberek csuklójába chipet ültettek. A világot egymás után rázzák meg a nukleáris robbanások, az emberek szerte a földön pedig egy égi kezet látnak hallucinálni, amely az ítélet napjára figyelmeztet. Maroknyian szembeszállnak a hatalommal, titokban vagy nyíltan, és vállalják, hogy likvidálják őket. Egy tudóscsoportnak, amely a digitális adatok időben való továbbításának projektjén dolgozik, az utolsó pillanatban, mielőtt a különleges egységek betörnék a laboratóriumok ajtaját, sikerül néhány adatot 15 évvel visszaküldenie a múltba, 2007-be, figyelmeztetésül, hogy ezt a jövőt meg kell akadályozni. Egy kis csoport úgy dönt, hogy megfogadja a figyelmeztetést, és megpróbálja megváltoztatni a jövőt.

Sci-fi, posztapokaliptikus esti mese? A Wachowski testvérek filmje? Nem. Ez csupán az alapja a Nine Inch Nails legújabb albumának, a Year Zeróanak.

A történet nagyon finom módon kezdett kibontakozni: a tavaszi turné koncertjein árult pólókon a koncertdátumok egyes betűit kiemelték. Egy leleményes rajongó összerakta őket, és az IAMTRYINGTOBELIEVE felirat jött ki belőle. A hozzátoldott .com internetes végződéssel a rajongók eljutottak a kirakós első darabjához. A következő darabok jóval nehezebb rejtvényekben bújtak meg. Weboldalak hátterébe rejtett szövegek, rejtett linkek, kétértelmű üzenetek… A koncerteken a vécékben USB-kulcsokat találtak az új album dalait tartalmazó mp3 fájlokkal, és az égi kéz képe egy spektrografált hangban rejtőzött, amelyet az mp3 hangfájl végére illesztettek. (fotó, kattints IDE). A „listening party”-n promóciós jelvényeket osztogattak, amelyekre titokzatos kódokat nyomtattak (minden jelvényre mást), ezek pedig újabb weboldalakat tártak fel, amelyek egy félelmetes jövő történetét mesélték el. Los Angelesben és Londonban hatalmas graffitik jelentek meg még több nyomravezetővel (fotó, kattints IDE). A „Survivalism” új kislemez videóklipje tele volt apró részletekkel, amelyek segítettek tovább fejteni a történetet, és végül maga az album, vagyis a csomagolása is tele van titkos kulcsokkal és kódokkal (a CD-lejátszóban szokásos lejátszáskor a lemez a Thermochrome bevonat miatt kivilágosodik, és felfedi a bináris kódot).

A feltáruló történet olyan eseményekről szólt, amelyek egy gonoszsággal teli világot formáltak – terrortámadásokról, az amerikai katonai erőről, az emberek feletti ellenőrzés egyre nagyobb igényéről… A történet egyik darabja valakinek az internetes naplója volt, aki felfedezte a Parepinnel kapcsolatos összeesküvést, és abbahagyta a vízivást (ha e-mailt küldtél az oldalán közzétett címre, automatikus válaszlevél érkezett, amelyben a szerző bocsánatot kért az oldalon közzétett hazugságokért, elmondta, hogy most vizet iszik, és hogy nekünk is el kellene kezdenünk).

Végül megjelent az interneten az Opensourceresistance.net oldal, ahová a rajongók beküldhették az „Art Is Resistance” témájú alkotásaikat (ez az új album mottója, fotó, kattints IDE). Az oldal közzétette a dátumot, az időpontot és a helyszínt, ahol az érdeklődők találkozhatnak – és az LA-i graffiti helyén egy fekete kisbusz várta a rajongókat, amelyből nagyjából 100 használt, 0.30-as kaliberű lőszeres fémdobozt osztottak ki, tele graffitisablonokkal, felvarrókkal, matricákkal, sapkákkal, filcekkel és hasonlókkal. Úgy 50 doboz azonban még egy extra meglepetést is rejtett: egy mobiltelefont. A szerencsések pár nap múlva telefonhívást kaptak, amelyben új találkozóra hívták őket… Ott egy teljesen leragasztott ablakú busz várta őket, hogy ne láthassák, merre mennek. Elhagyatott raktárak előtt tették ki őket, és egy kis teremben a lázadócsoport vezetője olyan beszédet mondott nekik, amitől még egy szlovén politikus is észhez térne. Aztán a rajongóknak be kellett szállniuk egy teherliftbe, és 5 emeletet lefelé utazni a pincébe, teljes sötétségbe. És ott – fények, egy kis színpad, rajta a Nine Inch Nails. 50 rajongó ingyen kapott privát koncertet. 5 szám, többnyire az új albumról, aztán sokk: kigyúltak a fények, felüvöltöttek a szirénák, és a helyiséget elárasztotta egy különleges egység, amely erőszakkal levonszolta a zenekart a színpadról. A rajongók inukba szállt bátorsággal szétszaladtak.

A történet lezárása pontosan ugyanebben a stílusban történt: a hivatalos nin.com oldalról le lehetett tölteni néhány dal teljes remixelhető fájlkészletét. Az egyik remixelhető hangban spektrografált képek sorozata rejtőzött – ezek az EchoingTheSound fórum (a NIN-rajongók fóruma) néhány legaktívabb tagjának kiválasztott avatarjai voltak. Aki megfejtette a rejtvényt, annyit tett, hogy összeolvasta e fórumtagok neveinek kezdőbetűit, és megkapta a történet utolsó internetes címét: Exhibit24.net. Itt gyűlt össze minden anyag (az összes kitalált weboldal) egy elképzelt perben Trent Reznor ellen, kiválasztották továbbá a fórumok mindazon tagjait is, akik aktívan részt vettek a rejtvények megfejtésében, és felkerültek a „magasan motivált és igen intelligens egyének, a lázadó mozgalom ismert tagjai” listájára. Ezt az oldalt állítólag az Erkölcsügyi Hivatal készítette, az amerikai hatalom egy kitalált jövőbeli ága (fotó, kattints IDE)

Mindez csak egy kis töredéke az Alternatív Valóság Játék (ARG) legaprólékosabban kidolgozott darabjának, amelyet Trent Reznor a Year Zero albumhoz tervezett kiegészítésként. Egyes médiumok „marketingfogásnak” nevezték, de elfelejtették, hogy csak a rajongók voltak elég elkötelezettek ahhoz, hogy az elejétől a végéig követték a játékot, a hétköznapi embereket pedig nem érdekelte, mert egyszerűen túl igényes volt.

Mindenesetre ez az Alternatív Valóság Játék mérföldkő abban, ahogyan egy zenész kommunikál a közönségével.

2. rész: a „Year Zero” album

Térjünk hát rá arra, ami egy zenei albumnál a legfontosabb: a zenére.

A With Teeth, az előző album, a rajongók többségét eléggé elkeserítette, hangzásában és szövegeiben egyaránt, főleg mert a monumentális The Fragile után jött (amelyet, az igazat megvallva, elég nehéz lett volna überelni). A Year Zero rendesen helyrehozta a With Teeth által hagyott keserű szájízt. Zeneileg és szövegileg a Year Zero jelentős elmozdulást jelent attól, amit Trent Reznortól megszoktunk. Visszatért ugyan a többrétegű zenei keveréshez, amit a régebbi albumokon éreztünk (és eltávolodott a jóval rockosabb With Teethtől), de a tiszta, sebészi hangzásból a zaj, a susogás és a recsegés felé mozdult el (a The Great Destroyer második fele például a noise műfaj tökéletes példája). Mintha hangzásban is követni akarná a történetet mesélő weboldalak grafikai megjelenését: az oldalakat a jövőből küldték, és az adatok leromlása miatt vizuálisan szétszórtak, szétszaggatottak; pontosan ugyanezt az érzést kapja az ember a hangzásból.

A With Teeth után, ami többé-kevésbé csak különálló, egymással össze nem függő dalok halmaza volt, végre megint kaptunk egy albumot, amelynek koherens története, koncepciója, kezdete és vége van.

Szövegileg az album teljesen új a NIN-diszkográfiában: önvizsgálat helyett társadalomkritikát kapunk, a lélek fájdalmas szétesése helyett forradalomra szóló felhívást. Trent lerázta a régi démonait (értsd: a drogot és az alkoholt), most józan fejjel gondolkodik a körülötte lévő világról. És ez a világ alaposan feldühítette.

3. rész: a „Year Zero” album dalainak részletes bemutatása

1. Hyperpower! (Hipererő!)
Katonai dob… Vasalt csizmák menetelése… Nők és gyerekek sikolyai… A diktatúra kemény keze… Rövid szám, inkább a zaj és a káosz fokozása, mint zene… A gitárok torzítással, kíméletlenül kapcsolnak be. Bevezető, amely elmondja, hogy ma nincs kegyelem. A történetben ez a dal az elejére tartozik, amikor terrorista erők „piszkos bombákat” robbantanak, ezzel kezdődik a káosz. A Hipererő teljes katonai erejével visszaüt.

2. The Beginning Of The End (A vég kezdete)
A Hipererő katonai diktatúrát hoz létre. Folyékony ritmus, a gitárok fokozatos bekapcsolása, a hangzás folytonossága. Nincs kiút, állj be a sorba, mert ma hullákon járunk át. Propaganda, hazugságok, kíméletlen és brutális politika, a másként gondolkodók eltávolítása. Amerika átvette a hatalmat, és otthon az megfélemlítés nemzetét hozta létre.

3. Survivalism (Túlélésizmus)
FOX network… A dal árad a propagandától. A média minden formája tilos, kivéve az államit. Hazugságokat terjesztenek, az igazságot kiforgatják, a történelmet átírják. A dal egyértelműen az amerikai nemzeti önimádat-mániát célozza. Túlélőjátékról van szó. Trent hangzásban ugyanazt a hatást érte el, mint a propagandatévé: gyors, bombasztikus effektekkel való bombázás, amely eltompítja az agyat.

4. The Good Soldier (A jó katona)…
…kíméletlen, semmit sem érez, nem érzékeli a borzalmat, nem ismeri a lelkiismeretet. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a mi jó katonánk az állam által felírt drogokon van. A nemzeti propaganda belésulykolta, hogy isten nevében gyilkol. Megpróbál hinni, mert ha tudatára ébredne tettei valóságának, valószínűleg megőrülne. A zene megint követi a trendet: rejtett düh, feszültség, nyugodt, „menő” külsőbe öltöztetve… Mi lehetne egyáltalán baj ezen a világon?

5. Vessel (Edény)
Az elégedetlenség első jelei. A mondás szerint: egy kis ideig át lehet verni az embereket, egy ideig át lehet verni mindenkit, de mindenkit örökké nem lehet átverni. Ó, istenem, lehet ez még gyorsabb? Ó, istenem, itt nem tudok túlélni.

6. Me, I’m Not (Én, én nem)
A feszültség lassan fokozódik. Az egyének kezdik felismerni, hogy valaminek változnia kell. A dal a elkerülhetetlent jelzi, a snare váratlan csapásaival töri szét az állandó, feszült basszusvonalat, mintha azt akarná mondani, hogy mindenki visszaütésre készül.

7. Capital G (Nagy G)
Tudják meg, kié az igazi hatalom. A pénz még mindig uralja a világot. A lelkiismeret és az erkölcs már rég feledésbe merült… Semmi sem érdekel minket, mi a fenéért panaszkodnak egyáltalán az emberek? Úgyis tudjátok, hogy a mi helyünkben akarnátok lenni… A zenei alap megint kiválóan szemlélteti a történet koncepcióját – menően, szinte baszósan szól, egyszerű táncritmussal.

8. My Violent Heart (Az erőszakos szívem)
Lázadás. Egyenként összeállnak azok, akiknek elegük van. Egykor egyszerű, engedelmes, félő emberek… Ma az elveszett szabadság elkötelezett harcosai. A dal figyelmeztetés, hadüzenet. Elég szart csináltatok, túl sokan vagyunk ahhoz, hogy megállíthassatok. Kézen-lábon kúszunk, mindannyiunkat nem tudtok megállítani. A zene kaotikus, ahogy a lázadó mozgalmak szervezete is kaotikus. Szokatlan gitárriffek és breakritmus mögé bújik, nincs benne kivehető zenei téma.

9. The Warning (A figyelmeztetés)
Az „isten kezének” látomásai, amely a felhőkből nyúl ki. Mindenki, aki látta a jelenséget, úgy érezte, hogy valami komolyan nincs rendben. Az üzenet egyszerű és komoly: emberek, ti egy nemzedék vagytok, amely valaha ígért valamit, de mindent a fenébe kergettetek arroganciával és kapzsisággal, ezért letörlünk titeket a föld színéről. Az ismétlődő vonal, amelyet a gitár, a basszus és a billentyű értelmez, nem hagy kétséget: ez csak az üzenet arról, mi készül megtörténni, ma nem lesz kompromisszum.

10. God Given (Istentől kapott)
Az amerikai diktatúra nem lenne teljes, ha nem kötődne szorosan a valláshoz. Hit a másként gondolkodók feletti teljes fölényben, amelyet a Mindenható adományozott. Ez az igazolás minden bűnre, minden hazugságra, a társadalmi elitizmus párját ritkító mentsége. Csak a helyes hit, a helyes politika és a helyes bőrszín tesz emberré, minden más selejt. Ugyanezt a trendet követi a zene: önelégült, funkys, menő, öntelt.

11. Meet Your Master (Ismerd meg az uradat)
Aki magasra tör, mélyre zuhan. A diktatúra feje elbukott, eljött a per ideje. Minden múltbeli bűnért fizetni kell, és a büntetés nem lesz kegyelem… A forradalom ezzel az elitizmus magjába csapott. „Gyere le” a trónodról, napjaid meg vannak számlálva.

12. The Greater Good (A nagyobb jó)
A diktatúra utolsó kísérlete, hogy hatalmon maradjon. A méreg lassan gördül gázként a városokon át… Lélegezz be minket, lassan, lassan… A félig instrumentális dal valószínűleg az album legnagyobb „tripje”, ismétlődő ritmussal, mintával, vonalakkal, hangokkal.

13. The Great Destroyer (A nagy pusztító)
Valaki, akinél betelt a pohár. Már semmi sem érdekli, mindent elvettek tőle. Az „isten keze” üzenetét saját személyes feladatául veszi. Átlagos embernek tűnik, feltűnésmentes, veszélytelen, magában viszont végtelen potenciált rejt. És aztán… a világvége zenei fordítása. A dal második fele tiszta noise. Így hal meg az emberiség. Tanács: az albumot surround rendszeren hallgasd DTS dekóderrel. Bár a CD sztereóban készült, a szám 5 másodperce kizárólag a hátsó hangszórókon szól.

14. Another Version Of The Truth (Az igazság másik arca)
Csend a vihar után. Zúgó hang uralkodik, mintha csendéletet hallgatnál, fölötte pedig gyengéd, melankolikus zongora. Gyászhír az emberiségről. Béke uralkodik, de milyen áron?

15. In This Twilight (Ebben az alkonyatban)
Szerelmes dal a világ végén. Nézzük meg ketten az utolsó naplementét, és hasonlítsuk össze az égő világgal… A fény és a sötétség ugyanaz… A túlélők valójában nem éltek túl semmit – az alkonyatban már csak hamu van.

Aki hajlandó rászánni legalább egy kis időt, nézze meg a www.ninwiki.com oldalt, ahol értelmes egészben, egy helyen találod az összes weboldalt és az összes mellékszálat, amelyek ezt az albumot még sokkal jobbá teszik.

Felállás

Trent Reznor – ének, előadás
William Artope – trombita a 7. dalban
Matt Demeritt – tenorszaxofon a 7. dalban
Jeff/Geoff Gallegos – fúvósátiratok, baritonszaxofon a 7. dalban
Elizabeth Lea – harsona a 7. dalban
Saul Williams – kísérő ének a 3. és a 6. dalban
Josh Freese – dob az 1. és a 7. dalban

Produkció

Trent Reznor & Atticus Ross

Számlista

1. Hyperpower
2. Beginning Of The End
3. Survivalism
4. Good Soldier
5. Vessel
6. Me I’m Not
7. Capital G
8. My Violent Heart
9. Warning
10. God Given
11. Meet Your Master
12. Greater Good
13. Great Destroyer
14. Another Version Of The Truth
15. In This Twilight
16. Zero Sum

Az album hossza: 63.42