Előadó: Veronica
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 1998
Értékelés: 3.8/5
A Veronica egy celjei instrumentális formáció, amely az elmúlt évszázad 90-es éveiben alakult. A zenekar neve talán a celjei nemesasszony, a Szlovéniában elsőként boszorkánysággal megvádolt nő, Veronika Deseniška nevéből ered. Magukat kísérleti csapatnak nevezik. Szerintem ez elég jó leírás, mert nagyon nehéz őket bármilyen pontosabb kategóriába besorolni. Ám ha már állítólag kísérletezős zenekarról van szó, arra számítottam, hogy nehezebben befogadható lesz. Hát, egyáltalán nem az. A zene rendkívül dallamos, szerethető, és hamar belopja magát a szívedbe.
A Veronicáról azt mondhatnánk, hogy filmekhez ír zenét. Főként rendkívül atmoszferikus hangzásról van szó, amely elsősorban a különféle billentyűs hangszerek érdekes dallamaira és a dobos ritmikai mintáira épül. Matej Oset és Franc Podgoršek szerzi a lemez összes zenéjét is, ám ettől még nem kerülnek annyira előtérbe, hogy elnyomnák a vendégzenészeket. Mindenki megkapja a maga lehetőségét, és mindenki bizonyít. Bár Oset és Podgoršek inkább érzelmes, mint túlzottan komplex zenét csinál, tévedés volna azt gondolni, hogy a zenéjük tartalom és szerkezet nélküli. Egy-egy szám időnként igencsak megterhelő és szerteágazó, sőt, azt merném állítani, hogy Oset és Podgoršek a progresszív rock híve, hiszen ennek a műfajnak az elemei bizonyosan jelen vannak. Ahogy mondtam, a két zeneszerző főként hangulatokra épít, de ezek a hangulatok nem vezetnek a semmibe. A dalok többnyire érdekes felépítésűek, és fokozatosan bontakoznak ki.
Bár Oset és Podgoršek zeneszerző, ne várj tőlük komolyabb szólózást. Az ilyesmit szívesebben bízzák a vendégekre, ők maguk inkább a kompozíciókra és az hangszerelésekre koncentrálnak. Különösen ki kell emelni néhány rendkívül igényes gitárbetétet, amelyek technikailag kiérettek, de nem hivalkodók, és időnként még a Pink Floyd gitárosának, David Gilmournak a betéteire is emlékeztetnek. Ez a zene nem olyan, amelyhez fel kellene vágni a hangszereken, bár egy percig sem kétlem, hogy a Veronica minden tagja több mint képes gyorsan járatni az ujjait.
Érdekes sajátossága az albumnak, hogy a booklet és a tálca alatti betét papír helyett fából készült. Ez a címen túl még egy kis plusz organikus vonást ad a lemeznek. Mondhatni, maga az ötlet, hogy a grafikai kivitelezés fán jelenik meg, igen eredeti, mert én még sehol máshol nem találkoztam vele.
A CD egyébként nagyon igényesen készült és meg is van írva, mégis akad néhány hiányossága. A számok túlságosan hasonlítanak egymásra, és ugyanazokra az elvekre épülnek. A kompozíciók felépítése is többé-kevésbé ugyanazokat a mintákat követi. Szerencsére Oset és Podgoršek láthatóan elég nyitott erre, hiszen a Triac albumra ezeket a dolgokat nagyjából kijavították. Mégis be kell vallanom, hogy ezen az albumon a dallamok jobban a szívemhez nőttek, mint a Triac-on. kár, hogy a hangszerelés nem valamivel jobb.
A Veronica mindenképpen olyan zenekar, amely több figyelmet érdemel, hiszen mer kockáztatni és a saját útján járni. Oset és Podgoršek nincs kiadók által korlátozva. Azt csinálják, amit szeretnének. A grafikai megjelenés is az ő ötletük. Ha több zenekar mernék a szívére hallgatni az eurók helyett, több jó zene lenne a világon. Személy szerint remélem, hogy a Veronica még sokáig magának fog zenélni, nem a tömegeknek, mert tőle még rengeteg jó alkotást szeretnék látni. Úgy érzem egyébként, hogy a legjobb művek még csak most jönnek.
Ajánlott.
Az albumot csak úgy szerezheted be, ha felveszed a kapcsolatot Franc Podgoršekkel a zenekar weboldalán keresztül.
Felállás
Matej Oset – billentyűs hangszerek
Franc Podgoršek – ütősök
Igor Bezget – gitár (3, 6, 8, 9)
Aleš Uratnik – gitár (4, 5)
Cveto Polak – basszusgitár (3, 4, 6, 7, 9)
Aleš Ulaga – basszusgitár (1, 2, 8)
Produkció
Matej Oset, Janez Rak
Számlista
1. Quercus 5:42
2. Tilia 5:47
3. Prunus 5:18
4. Pinus 4:28
5. Fraxinus 6:15
6. Fagus 4:40
7. Acer 3:40
8. Larix 4:59
9. Juglans 6:08
