Előadó: Magma
Kiadó: Seventh Records
Megjelenés: 1970
Értékelés: 4.3/5
A Magma a progresszív rock egyik olyan ritka zenekara, amely tényleg számít. Amikor megjelent az első albumuk, a hallgatók és a kritikusok sokkot kaptak, mert a Magma olyan zenét alkotott, amilyet a világ addig még nem hallott. A zenében megvolt a hagyományos jazz, a kelet-európai népzene, a rock, a katonai indulók és az opera egy-egy darabja. Ebből simán lehetett volna katasztrofális zagyvaság, de remek és eredeti zene is. Szerencsére sikerült megtalálniuk a helyes összetételt. Mégis igazságtalan lenne a Magmát pusztán ezen hatások keverékeként leírni. A Magma ennél sokkal több. A zenéjükben van valami új, valami, amit addig még nem hallott senki. Szavakkal viszont nehéz megfogalmazni, hogy pontosan micsoda. Az eredetiségért és a mesteri tudásért mindenesetre elsősorban a zenekar kiváló zeneszerzőjét és dobosát – Christian Vandert – illeti a hála.
Ahogy a King Crimson az In The Court of the Crimson King albummal, ahogy Mike Oldfield a Tubular Bellsszel, ahogy az Emerson, Lake and Palmer az azonos című bemutatkozó lemezével, vagy ahogy Miles Davis a Bitches’ Brew-val, úgy tolta ki a Kobaia album is a modern rockzene határait. Talán a Magmának sikerült a legjobban az említett előadók közül egyesíteni olyan dolgokat, amelyek látszólag egyáltalán nem illenek össze. Olyasmit hoztak létre, amiről sokan azt gondolták volna, hogy lehetetlen. Ezt a stílust később zeuhlnak hívták, vagy ahogy mi mondanánk, „égi zenének”, de valószínűleg sokan, akik hallgatták ezt a „világűri” zenét, és hatalmas fejfájás lett a vége, nem értenének egyet ezzel a megnevezéssel. Egyeseknek ez a zene túl bonyolult lehet, olykor rengeteg minden történik benne, úgyhogy nem éppen kikapcsolódós muzsika. Nekem ez a zeuhl-meghatározás pontosnak tűnik, mert a Magma a legjobb pillanataiban valóban átsüt rajtad egy teljesen újító, hihetetlen zenei világba.
Lehet, hogy a zene ezen a lemezen még nem olyan kidolgozott, mint a későbbieken, de az energia és a lendület nagyon is jelen van, és érződik a játékon. Mintha tudták volna, hogy valami újat játszanak, és zenetörténelmet írnak. Ezen az albumon a népzene jobban jelen van, mint később (az 1001° Centigrades kivételével), és a katonai indulók is gyakoribbak ezen a korai két albumon. A jazz is fontosabb szerepet játszik itt, míg később (a Mekanik Destruktiw Komandoh-tól kezdve) a klasszikus elemek és a kórusének kerülnek előtérbe. Az operai ének nem olyan szembetűnő, de már így is egyértelműen jelen van, hiszen Klaus Blasquiz kezdettől fogva együtt dolgozott barátjával, Christian Vanderrel. Lehet, hogy a zene valóban nem annyira „zeuhl”, illetve „égi”, mint a Mekanik Destruktiw Komandohon, a Kohntarkoszon, a Wurdah Itahon vagy a Kohntarkosz Anteriaán, de az első két album talán még eredetibb is ezeknél a klasszikusoknál. Igaz, hogy a vokális dallamok és hangszerelések nem a legjobbak, de az album rendkívül egységes, maguk a kompozíciók pedig kiválóak, főleg ha belegondolsz, hogy ez az első lemezük, és bár a jazz a legjellemzőbb stílus az albumon, szinte nincs benne hosszabb improvizáció, sokkal fontosabbak a jó kompozíciók és hangszerelések.
Bár a zene meggyőző, a misztikus zenekar mögött álló történet valószínűleg nem mindenkinek vonzó. Azt is el tudom képzelni, hogy sokaknak erőltetettnek tűnik. Az album története nagyjából így zajlik: egy kutatócsoport arra kéri a Föld lakóit, hogy csatlakozzanak hozzájuk a Kobaiára tartó küldetésen. A kutatók kimennek a világűrbe, egy idő után megérkeznek a Kobaia bolygóra, és rájönnek, hogy az ottani lakók utópisztikus társadalmat hoztak létre. Amikor visszatérnek a Földre, és szívesen megosztanák felfedezéseiket a többi, megvilágosodatlan földlakóval, kellemetlen fogadtatásban lesz részük. A földiek többsége el akarja pusztítani ezt az utópisztikus világot. Ebben megmutatkozik az emberi irigység és a velünk született erőszakosság. Mindennek, ami szép, el kell pusztulnia. Maga a történet nem túl meggyőző, de Vander filozófiája egyenesen rám van szabva, és éppen ezért nőtt még jobban a szívemhez ez a zenekar. Vannak emberek, akik lelkük mélyén romlottak és gonoszak, és még a jobb élet ígérete is gyűlölettel tölti el őket. A Vander-féle történetben azért mégis van remény. Mivel a Kobaia állítólag a Föld tükörképe, csak kevés változás kellene ahhoz, hogy a Föld a saját utópisztikus változatává váljon. A remény még mindig él!
Ezt az albumot egyébként általában nem sorolják a Magma legjobb munkái közé, de nekem személy szerint nagyon vonzó. A zenekar nagy rajongója vagyok, megvan a legtöbb lemezük, és ezt az albumot tartom a legeredetibbnek. A hangzás annyira egyedi, az album annyi hatás keveréke a világ meglehetősen különböző szegleteiből, a kompozíciók pedig annyira kidolgozottak, hogy valahányszor felteszem ezt a lemezt, új kihívást jelent. Még egy dolog, ami csodálatos a Magmában: egyetlen lemezük sem hangzik úgy, mint bármelyik másik, így minden album hoz valami újat.
A Kobaia kétségtelenül olyan album, amely azokat vonzza, akik szeretik a kihívásokat, és nem félnek kipróbálni valami újat. A zeuhl messze áll az olyan „szép” progresszív rock együttesektől, mint a Genesis, a Jethro Tull, a Marillion vagy akár a Yes, és Christian Vander is mindig azt állítja, hogy nem tartozik ebbe a műfajba, ennek ellenére a Magma fontos ennek a műfajnak a fejlődése szempontjából. Külön ki kell emelni, hogy Christian Vander soha nem köt kompromisszumot. Mindig olyan zenét csinál, amilyet ő maga akar, nem függ a nagy kiadóktól, és az interjúk alapján ez neki így tökéletesen megfelel. Inkább csinál lélekből jövő zenét, mint pénzt hozót, bár egyértelmű, hogy van érzéke a szép, szinte „pop” dallamokhoz is.
Értékelés: 8,5 a 10-ből.
Felállás
Christian Vander – dob, ének
Claude Engel – gitár, fuvola, ének
Francis Moze – elektromos basszusgitár és nagybőgő
Francois Cahen – zongora
Teddy Lasry – szoprán szaxofon, első fuvola, fúvósok
Richard Raux – alt- és tenorszaxofon, fuvola
Alain Charlery – trombita, ütőhangszerek
Klaus Blasquiz – ének
Produkció
Laurent Thibault
Számlista
CD 1:
1. Kobaia 10:09
2. Aina 6:15
3. Malaria 4:20
4. Sohia 7:41
5. Sckxyss 2:47
6. Aurae 10:52
CD 2:
1. Thaud Zaia 7:00
2. Nau Ektila 12:55
3. Stoah 8:06
4. Muh 11:17
