Előadó: Present
Kiadó: Cuneiform
Megjelenés: 1998
Értékelés: 4.3/5
A Certitudes című albummal a Present hosszú hallgatás után végre visszatért a zenei színtérre. A felállásban ezúttal két Univers Zero-tag is van, hiszen Daniel Denis dobos mellett Guy Segers basszusgitáros is jelen van. Sokan éppen emiatt azt hitték, hogy talán még az is benne van a pakliban, hogy Trigaux visszatér az Univers Zerohoz. Néhányan úgy vélik, hogy a Certitudes tulajdonképpen egy elveszett Univers Zero-album, de én ezzel nem értenék egyet, mert Denis itt nem járult hozzá a szerzéshez, mindenért Trigaux felelt (kivéve az Ex-Tangót, amelyet Rochette jegyez). Aki az Univers Zero és Trigaux újraegyesülésére számított, csúnyán mellényúlt. Pont az ellenkezője történt: Denis az album után kilépett a zenekarból, és Trigaux-val egyre inkább eltávolodtak egymástól. A következő albumig a Present teljesen kicserélte a felállását, csak apa és fia maradt. A Certitudes ráadásul az első amerikai turnéjuk apropója is lett, amelyet az A Great Inhumane Adventure című koncertalbum kiadása követett.
Ha egy pillanatra a Star Wars-filmek szóhasználatát kölcsönvenném, azt mondhatnám, hogy a neo és szimfonikus irányzatok zenekarai a világos oldalhoz tartoznak, a RIO-sok viszont a sötéthez, és a Present közülük egész biztosan az egyik legsötétebb. Azért a dolog nem olyan fekete-fehér, mint a filmekben. Igazságtalanok lennénk Trigaux-val, ha azt mondanánk, hogy a zenéje gonosz. Tény, hogy nem kerüli a komor témákat, sőt, kifejezetten vonzódik hozzájuk. Ezzel semmi baj. A világ kegyetlen tud lenni, az emberek meg különösen.
Az Univers Zeróhoz képest a Present jóval kevésbé változatos zenekar. Kevesebb a fúvós és a vonós, és maga a szerzemény is sokkal kevésbé színes. Sokkal több az ismétlődés, a hosszú szakasz, ahol csak egyetlen dallam uralkodik. A dalokat könnyebb követni, de azért nem mondanám, hogy egyszerűek. Rengeteg az atonális akkord és a disszonancia, amit az Univers Zero is bőven használt. A számok többnyire többrétegűek és elég összetettek, de ha valaki megszokta az Univers Zerót, annak ez semmiség. Szerintem viszont talán nem is fair a Presentet velük összehasonlítani. Itt egy másfajta, közvetlenebb, rockosabb megközelítésről van szó. Trigaux nem is akarta, hogy úgy szóljanak, mint a régi zenekara. El kell ismerni, hogy valami eredetit alkotott, és nekem kifejezetten tetszik, hogy nem csak az Univers Zero mintáit másolta.
A zenében erősen érződik a klasszikus zene hatása, különösen a huszadik századi avantgárd és minimalista irányzatoké. Leggyakrabban a zongora viszi a főszerepet, ellenpontként pedig elég kemény gitár szól, amely a dobbal és a basszussal együtt bizonyítja, hogy ez azért inkább rockzenekar. Más műfajok nyomai is felbukkannak, például a tangóé az Ex-Tango című számban, amelyet akár Tango in oppositionnek is nevezhetnénk, hiszen úgy szól, mint egy kiherélt tangó, amely inkább valami horrorfilmbe illene.
A Presentben Roger Trigaux végre a szövegírás iránti vágyát is megvalósíthatta. Az énekelt részek ugyan a dalok kis részét teszik ki, de fontosak a szám összképe szempontjából, hiszen komor témáikkal újabb dimenziót adnak az amúgy is őrült kompozícióknak. Trigaux főként az emberi tévelygésekről beszél, elsősorban a vélt és mesterségesen teremtett istenek iránti megszállottságról. A szövegek üzenete leginkább az, hogy a világban rengeteg a csúfság és a szenvedés, és ezt nem szabad szemet hunyva elkerülnünk. Trigaux angoltudása elég korlátozott, de azt a tudást, amije van, jól kihasználja, és hatásos, fontos üzenetekkel teli szövegeket sikerült alkotnia.
Lehet, hogy ezen az albumon több az ének, mint bármelyik másik Present-lemezen, és az is igaz, hogy ezúttal nincs „igazi” énekesük, de az énekelt részek nem zavarók, mert tudták, hogyan hozzák ki a legtöbbet abból, amijük van. Trigaux reccsenő, rekedtes hangja érdekes ellentétet alkot a fia tiszta énekhangjával.
A Present mindenekelőtt arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy minden emberben ott lakik a gonoszság. Sok más zenekarral ellentétben ők mernek is erről beszélni. Nem félnek szembenézni a saját démonaikkal, és eközben katarzist átélni. A gonoszságban ott rejlik a szépség, és a Present éppen ezt tudja megmutatni. A klasszika és a rock, az avantgárd és a tangó kombinációja mind azt bizonyítja, hogy a dolgokat nem szabad első látásra megítélni, mert mindenben ott rejlik még valami más. Hogy ez gonoszság vagy jóság, azt döntsd el magad.
Felállás
– Roger Trigaux: gitár, ének, billentyűk
– Reginald Trigaux: gitár, ének
– Daniel Denis: dob, ének
– Alain Rochette: zongora, billentyűk
– Guy Segers: basszusgitár
Produkció
Present
Dallista
1. Delusions 14:48
2. May Day 10:00
3. The Sense Of Life 11:08
4. Ex-Tango 3:46
Az album hossza: 39:42
