Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jethro Tull
Kiadó: RandM Records
Megjelenés: 2003
Értékelés: 2.5/5
Karácsonyi albumot kiadni úgy látszik, afféle trend lett a legendás zenekarok körében, amelyeknek öregkorukra elfogyott a kreativitásuk, és egyre jobban rágja őket az ötlethiány rozsdája. Hogyan is magyarázhatnánk másképp, hogy ugyanabban az évben, szinte egymás nyomában adta ki karácsonyi albumát a The Moody Blues és a Jethro Tull is? A Moody Blues esetében ez nem is volt különösebb meglepetés, hiszen ők már egy csomó éve egyetlen újító szikrát sem csillantottak meg. A mindig megszelídíthetetlen fuvolástól és társaságától viszont mégis több tapintatot vártam volna hosszú évek óta hű rajongóik iránt, főleg két igazán rendes album után, amelyeken megmutatták, hogy még mindig képesek friss hangzásötletekkel meglepni. Ez a lemez azonban elsősorban a Tull gazdag életművének kiváló, de már rég agyonrágott zenei ötleteiből és a hagyományos karácsonyi zene örökségéből él.
A „The Jethro Tull Christmas Album” elsőre szinte paradoxon attól az egyik leghíresebb zenei ateistától, aki egykor a legendás „Aqualung” (1971) albumon megalkuvás nélkül osztotta az ígéretet a szervezett vallásnak, és szarkasztikus humoráról ismert. Nos, attól nem kell tartani, hogy Ian öreg napjaira vallási rajongóvá lett volna. Saját elmondása szerint nem azért vette fel az anyagot, mert szenvedélyesen ünnepelné Krisztus születését, hanem a lányának szánt születésnapi ajándékként, és mert mindig is közel állt hozzá az az ódon, elkereskedelmiesedetlen karácsonyi hangulat. Emellett újra akarta hangszerelni néhány régi számukat, főleg azokat, amelyekben hangsúlyos a folk rock elem, valamint néhány hagyományos ünnepi dalt. Ian pedig, aki már rég nem csupán zenei legenda, hanem Skócia egyik legsikeresebb üzletembere is, ezzel egy rendkívül ügyes trükköt is kitalált: hogyan adhatja el a hűséges rajongóknak új Jethro Tull-albumként azt a lemezt, amelyen szinte semmi új nincs.
A lemez dalai maroknyi új szerzemény, újrahangszerelt régi számok és hagyományos karácsonyi dalok átdolgozott feldolgozásainak keveréke. Ezeket egyébként kiválóan játszották el és hangszerelték, ahogy az Iantől és vidám társaságától elvárható, a hallgatás után mégis marad némi keserű utóíz, a becsapottság érzése. Az anyagban nincs semmi, ami hitelesen új Jethro Tull-albummá tenné, ezért egy külön ünnepi kategóriába kellene sorolni, és őszintén szólva fele áron is lehetne árulni. Ha ezzel nem foglalkozunk, és őszinte főhajtásnak tekintjük a karácsonyi szellem előtt, akkor viszont nagyon szolid, közvetlen, folk rock irányultságú lemez (sőt, a legfolk rockosabb albumuk, kifejezetten progresszív komponens nélkül), amely a rajongók többségének már kötelező karácsonyi kellékévé vált.
Két dalban csatlakozott a zenekarhoz egykori tag, a basszusgitáros Dave Pegg (Fairport Convention), aki folk rock múltjával mindig hatékony, ha egy jó folk rock hangszerelést kell megalkotni vagy eljátszani. Az egyes előadások és a folk hangszerelések többnyire jól sikerültek, gördülékenyek, és kellemes, vidéki, ünnepi hangulatot teremtenek, amelyben könnyen magunk elé képzelhetjük a behavazott brit tájat és az ír pubból kilépő szakállas jókedvű társaságot. Ian évek óta rozsdás hangján kívül, amelyet a produkcióban ügyesen elrejtettek, nincs nagyobb kifogás az előadásokra. A kritika elsősorban a megszokott Jethro Tull-lendület, változatosság és szellemesség hiányára irányul, amely a legtöbb lemezükön érezhető, továbbá a meglehetősen steril produkcióra, valamint arra, hogy az albumot hivatalos stúdióalbumként árulják.
A teljes lemez legérdekesebb alkotása kétségkívül a nyitó „Birthday Card at Christmas”, amelyet (az egész albumhoz hasonlóan) egyértelműen Ian lányának, Gaelnek szenteltek, aki karácsonykor ünnepli a születésnapját is, és Ian szarkasztikus szavai szerint ezért mindig Krisztus árnyékában marad. A számos jó folk hangszerelés fuvolán és akusztikus gitáron, valamint Martin elektromos gitárjának szolid futamai Ian derekasan megviselt hangja mellett elég szellemessé teszik, hogy külön említést érdemeljen. Valamivel kevésbé nyűgöznek le a folk rockos köntösbe öltöztetett hagyományos karácsonyi dalok, szinte mind hangszeres, amikor Ian és társasága egy időre ismét Mikulássá és ír manókká változik, és szánnal indul pubban inni. Még kevésbé lenyűgözők az újrahangszerelt Tull-klasszikusok, mint (ahogy várható volt) az „A Christmas Song”, a „Jack Frost And The Hooded Crow”, a „Weathercock”, a „Fire at Midnight”, a „Ring Out Solstice Bells” és a „Bouree”, amelyek csupán azért érdekesek, hogy összevessük őket a náluk jóval jobb és energikusabb eredetikkel. Személy szerint egyáltalán nem látom szükségét az újrahangszerelésüknek, hiszen elvettek belőlük néhány legjobb (prog) rockos elemet, hogy minél puhábban szóljanak. Szerintem sokkal jobb lett volna valami újat felvenni, de még így is jobb ez, mint ha az eredeti verziókat tették volna rá, és úgy adták volna el új stúdióalbumként.
A legsikeresebb skót üzletember díjának nyertese ezúttal egy szépen kifestett húsvéti tojásba csempészett kakukktojást rejtett el, amely ennek ellenére képes szolid karácsonyi hangulatot teremteni, végső soron pedig ez a fő célja. Személy szerint ezt az albumot, amelyhez a karácsonyi ünnepeken vagy valami igazán rendkívüli helyzeten kívül egész évben nem nyúlok hozzá, egyáltalán nem sorolom a rendes stúdiódiszkográfiájukba, hanem különleges kategóriájú kiadványnak tekintem. Ian egyébként nem sok közös van a távoli unokatestvérével, a Dickens-féle ismert karácsonyi történet Scrooge-ával. Viszont ugyanúgy jó érzéke van ahhoz, hogy kevés fáradsággal további fillérekhez jusson, amelyek mindig jól jönnek a haltenyésztő tavak felújításához és nagyobb mennyiségű macskaeledel vásárlásához. A „The Jethro Tull Christmas Album” fő problémája – ami egyébként teljesen rendes folk rock kiadvány, és kapóra jön az unalom elűzésére, amikor karácsonykor valaki a hagyományos karácsonyi dallamokkal akar agyonnyúzni „derék” Frank Sinatra, Dean Martin vagy Bing Crosby előadásában – az elkerülhetetlen érzés, hogy valójában elsősorban azért készült, hogy amíg még mindig az igazi stúdiós Jethro Tull-albumra várunk, könnyű módon pár további garast csikarjon ki a zenekar legnagyobb rajongóinak zsebéből, akik minden olyat megvesznek, amin a Jethro Tull név áll. Ha az albumot fele áron árulnák (mondjuk úgy, ahogy az EP-ket), vagy a koncertjeiken különleges ajándékként adnák a többi album megvásárlása mellé, akkor valószínűleg kicsit más lenne a véleményem róla.
Felállás
Ian Anderson – ének, fuvola, akusztikus gitár, mandolin, piccolo, ütőhangszerek
Martin Barre – elektromos gitár, akusztikus gitár
Jonathan Noyce – basszusgitár a 2., 5., 9., 11., 13. és 15. számon
Andy Giddings – billentyűs hangszerek, harmonika, basszusgitár, orgona
Doane Perry – dob, ütőhangszerek az 1., 4., 6., 8., 10., 12. és 14. számon
VENDÉGZENÉSZEK:
David Pegg – mandolin a 3.-on és basszusgitár a 4.-en
James Duncan – dob a 2., 5., 9., 11., 13. és 15.-ön, ütőhangszerek a 3.-on
The Sturcz String Quartet – vezényel: Laszlo Bencker;
Gábor Csonka – első hegedű
Péter Szilágyi – második hegedű
Gyula Benkö – mélyhegedű
András Sturcz – cselló
Produkció
Ian Anderson
Számlista
1. Birthday Card At Christmas (3:37)
2. Holly Herald (4:16)
3. A Christmas Song (2:47)
4. Another Christmas Song (3:31)
5. God Rest Ye Merry Gentlemen (4:35)
6. Jack Frost And The Hooded Crow (3:37)
7. Last Man At The Party (4:48)
8. Weathercock (4:17)
9. Pavane (4:19)
10. First Snow On Brooklyn (4:57)
11. Greensleeved (2:39)
12. Fire At Midnight (2:26)
13. We Five Kings (3:16)
14. Ring Out, Solstice Bells (4:04)
15. Bourée (4:25)
16. A Winter Snowscape (Martin solo) (4:57)
Az album hossza: 62:51
