Előadó: Good Day To Die (GD2D)
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2008
Végre van alkalmunk meghallgatni egy albumot, amely nem háttérzajnak készült, hanem időt kell szánni rá, és oda kell figyelni arra a zenei kompozícióra, amelyet a „Hazing Through Shadows” című lemez kínál. Az új album a szomszédaink, a Good Day To Die alkotása, akik ügyesen váltogatják és keverik a stoner rock és az alternatív metal hatásait. Rengeteg elem fonódik össze a lemezen a bluestól a doom metalig, és a végén egy rendkívül melankolikus mestermunkává olvadnak össze, amely még szép időben is esőfelhőt varázsol a fejünk fölé.
Az albumon kilenc többé-kevésbé súlyos dal kapott helyet, amelyek a megteremtett hangulatban a sivatagtól a városi háborús és háború utáni környezetig repítenek minket. Utóbbit különösen megidézi Franjo Tuđman felvételről bejátszott beszéde az utolsó dalban, a The Path of the Cross című számban.
A legtöbb dal lassú tempóval indul, a közepe táján pedig fokozatosan felpörög, és csak elvétve lépi túl a klasszikus stoner sebességet. Az albumon leginkább Yvon énekes emelkedik ki, aki dalról dalra váltogatja a hangszínét és az éneklési módját. Hallhatunk tiszta, sivatagi rockra jellemző hangokat, de kicsit melankolikusan dühös részeket is, amelyek inkább a stonerre vagy a doom metalra emlékeztetnek, és mindezt egy bájos, rekedtes vokál csomagolja be. Közvetlenül az ének után a ritmusszekció hagy nyomot a fülünkben, amely legalább egyszer a változatosság kedvéért nagyon összeszedett és pontos: a basszusgitárvonalak erősen kiemeltek, és a dobokon gyakran használt dupla lábgép ellenére is érvényesülnek. A gitárok is kiemelkednek az átlagból, mert kicsit mélyebbre vannak hangolva, ugyanakkor remekül illeszkednek az album lassú dallamvilágába, és nagy valószínűséggel ezek járulnak hozzá a legtöbbet a lemez nehéz hangulatához.
Dicsérni kell a produkciót is, amely minőségben felülmúlja a hasonló albumok többségét, amelyek általában nem kínálnak ilyen jó hangzást. Az album fő producere Steve Austin az amerikai kísérleti metal zenekarból, a Today is the dayből, aki nagy hatást gyakorolt a lemezre.
Összességében az album kiváló keveréke a bluesnak, a sivatagi és stoner rocknak és a metalnak, de az indie zene alternatív árnyalatai sem hiányoznak belőle. Ettől a lemez nagyon sokszínű és élvezhető, hiszen minden dal különbözik a többitől. Rengeteg világhírű és kevésbé ismert zenekar hatása kihallható, mégsem hat plágiumnak, sőt, helyenként igencsak frissnek és meglehetősen újszerűnek tűnik.
A kiadvány valószínűleg a szélesebb közönséget is lenyűgözi és elnyeri a tetszését, hiszen mindenkinek kínál valamicskét, aki szereti a kicsit piszkosabb zenét, ugyanakkor kielégíti azoknak a válogatott keveseknek az ízlését is, akik a doom és a stoner nyújtotta sötétségben való elmerülésre specializálódtak.
Felállás
Stjepan Kolobarić (Steps) – dob
Dalibor Farčić (Dale) – gitár
Yvan – ének
S.G – basszusgitár
Produkció
Steve Austin
Számlista
1.Crush The Skies (4:15)
2.Stepping’s Bavkyard (4:44)
3.Nicky Bumz vs. Leather Pants (5:17)
4.Rehab Doll (3:54)
5.Possessed By Poe (5:01)
6.The Oldest New (6:00)
7.Deep Water Eyes (7:50)
8.Workinh Man’s Sunday 7 (3:41)
9.The Path Of The Cross (5:39)
Az album hossza: 46:24
