Előadó: Crashdiet
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: 2005
Az MTV rockoldalát az emo, a post-grunge és a nu-metal bandák uralják. A Mötley Crüe, a Guns N’Roses és Farrah Fawcett rossz hajnapjai szinte feledésbe merültek. Aztán hirtelen feltűnik egy maroknyi vagány egy bemutatkozó lemezzel, és visszaviszi a világot a rock’n’roll sleaze-hez…
Sci-fi? Kevésen múlt, hogy nem lett belőle valóság. A CrashDiet akkoriban négy svédből álló banda volt, a legidősebb 25 éves, és őket tartották az első sleaze zenekarnak, amely 1991 után szerződést írt alá egy nagy világkiadóval (Warner) a debütáló lemezére(!). Az album megjelent, záporoztak a jó kritikák, elkészült az első klip, turnéról is szó volt… aztán jött a sokk: meghalt az énekes és hajtóerő, Dave Lepard. A tisztázatlan körülmények között elkövetett öngyilkosság szappanbuborékként pukkasztotta ki az álmokat, a zenekart pedig szüneteltetésbe és viharos időkbe taszította, egészen máig, amikor ezekben a napokban megjelenik a második lemezük. De mielőtt ezt meghallgatnánk, ismerni kell a történetet… Ladys and gents, i give you Rest in Sleaze.
Amikor én, a sleaze nagy rajongójaként először meghallottam a Riot in everyone című számot, és megtudtam, hogy egy új svéd banda demójáról van szó, alaposan félrenyeltem. MI? Ez a korai Mötley Crüe dühe, átitatva a Guns N’Roses és a Faster Pussycat mocskával, becsomagolva a legendás Hanoi Rocks skandináv köntösébe. How could you pass that up? Amikor pedig a demó után megjelent a lemez, az állam keresgéltem az egész lakásban. Fenomenális. Szerintem a legjobb párhuzam a Pulp Fiction jelenete, amikor a klinikailag halott csajba adrenalint nyomnak a szívébe, és a kicsike felpattan, mintha misem történt volna. Fűrészelő gitárok, magas, koszos és nem mindig tiszta ének, gang vokálok és egy halom cintányér, fűszerezve földalatti lázadásról, az apátia és a társadalmi normák elől való menekülésről, szexről és drogokról szóló szövegekkel, mindez pedig úgy tálalva, hogy egy pillanatig sem kételkedhetsz benne, hogy bármi is hamis lenne. Ha feltekered a Riot in everyone-t, feláll a szőr a hátadon – „we’re the kids from the underground, there’s a riot in everyone” – how cool is that? Semmi szerelmes ömlengés, ez a legtisztább, első osztályú, „a végsőkig mocskos” rock’n’roll – várhat-e bármi mást az ember olyan címek mellett, mint a Breakin’ the Chainz, a The Needle, a QueenObscene és a Knokk ‘Em Down?
Ez a lemez már egy ideje megjelent, az undergroundban pedig nyomában robbanásszerűen szaporodni kezdtek a sleaze-bandák egész Európában, és a mozgalom újra a régi magasságokba emelkedik. Mondhatjuk hát a CrashDiet-et a mai idők Hanoi Rocksának?
Határozottan vannak párhuzamok, a Rest in sleaze-t pedig én az Appetite for destruction és a Too fast for love legendás lemezek elveszett utódjának nevezem. Hallgassátok meg, és mondjátok, hogy tévedek (ha mertek!).
Felállás
Dave Lepard – ének
Peter London – gitár
Martin Sweet – basszusgitár
Eric Young – dob
Számlista
1. Knokk `Em Down
2. Riot in Everyone
3. Queen Obscene/69 Shots
4. Breakin` the Chainz
5. Needle in Your Eye
6. Tikket
7. Out of Line
8. It’s a Miracle
9. Straight Outta Hell
10. Back on Trakk
11. Tomorrow
12. Riot in Everyone
