Szerző: Jernej Vene
Előadó: Thompson, Michael
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
A TRW rövidítés mögött három amerikai zenész áll, akik hatalmas tapasztalatot szereztek a pop- és rockzene felvételén és játékán. A T Michael Thompsont takarja, a kiváló gitárost, akit több mint harminc éve ismerünk számtalan felvétel veteránjaként, amelyeken rengeteg híres és kevésbé híres zenekar és énekes mellett játszott. A melodikus rock közössége az 1989-es How Long című debütalbumáról ismeri. A kilencvenes években két szólólemezt adott ki („The World According To MT” és „MT Speaks”). Hírnevét olyan sztároknál szerezte, mint Shania Twain, Michael Bolton, Lionel Richie, Madonna, Cher és a többiek. Thompsont stílusáról és hangszínéről gyorsan felismerni, és bizonyosan a saját területének jelentősebb gitárosai közé tartozik. Az R John Robinsont jelenti, aki olyan rutinos, mint kevesen. A „Funkshui” című szólólemez mellett több mint hatszáz lemezen dobolt. Azok között, akik az ő ütéseit kapták a dobbőrön, ott van például Michael Jackson, Lionel Richie, Eric Clapton, Seal, Steve Winwood és Barbra Streisand. A W Mark Williamsonhoz vezet minket, aki a triójában a vezetőénekes és a basszusgitáros szerepét tölti be. Valaha a Bridge 2 Far tagja volt, később szólólemezt vett fel Time Slipping By címmel a jazz felé húzó GRP (Grusin Rosen Productions) kiadónak, dolgozott olyan nevekkel is, mint Mike Oldfield, Freddie Mercury, George Harrison, Stevie Wonder, Steve Winwood, Jeff Beck, Elton John és Peter Frampton. Az urak szeretik a klasszikus rockot, vagyis a rock and rollt. Robinson és Thompson kapcsolata egészen a Berklee College of music-os tanulmányaik idejére nyúlik vissza, ez az iskola a zenei világnak már jó néhány képzett virtuózt adott. Mindketten játszottak David Foster zenekarában (All star band) is, aki híres kanadai producer és basszusgitáros, és akinek a The Corrs és Josh Groban karrierje is köszönhető, hogy csak néhányat említsek a fiatalabb bravúrjai közül. A dalszerzői együttműködésük több mint egy évtizedes, ezért Robinson és Thomposn Mark Williamsont találta meg a dalaihoz, aki szolid munkát végzett. A Rivers of paradise lemez zenéje valahol a Led Zeppelin, a Bad Company, a Journey és a Toto világában mozog. Kétségtelen, hogy a TRW trió nagyon igyekezett a dalírással, a játékkal és a felvételekkel. Néhányszor valóban úgy szólnak, mint a Journey legjobb éveinek halvány másolata, de ezek a pillanatok nem túl gyakoriak. A melodikus rock stílusú dalok alá itt jó néhányszor blues-minták kerültek, ami a zenének nagyon szükséges egyéniséget és frissességet ad. Néhány riffet persze biztosan hallottál már valahol (a One Good Woman intrója úgy hangzik, mint John Lee Hooker Boom Boomja), de mit várhat az ember 2007-ben újat még az ilyen nagymenőktől is? Dicséretet érdemel a többszólamú éneklés, amely a Queen legszebb éveit idézi, két dalban a vendégénekesnők remek gospelbetétet nyújtanak, az utolsó előtti és az utolsó dal is kellemes. Néhányszor ritmusváltásokhoz nyúlnak, amelyek a dalok szerkezetét azonnal felélénkítik, ebben tükröződik a legjobban a stúdiószakemberként szerzett sokéves tapasztalatuk. Csak Mark Williamson van néhányszor nagyon a hangszálai végén. Az éneklési módja nyilván ilyen, de úgy érzem, mintha néhány hang tényleg a képességei határán lenne. Ez pedig többször zavar, mint amennyire jólesik. A dallamok egyébként elég gyorsan a fülbe másznak, ahol legalább az új lemezükig megmaradnak, mert a Rivers of paradise-ról azt állítják, hogy nem az utolsó. Majd meglátjuk!
Felállás
Michael Thompson – gitárok, vokál
John Robinson – dob
Mark Williamson – basszusgitár, ének
Dallista
01. Set My Spirit Free
02. Rivers Of Paradise
03. Hold On
04. Indiscretion
05. Gonna Be Some Changes
06. Only A Letter
07. Hard Time Love
08. One Good Woman
09. Love Comes Calling
10. Alimony Blues
