Előadó: Moore, Gary
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2007
Moore legújabb blues-rock hozzájárulása rendkívül langyos teljesítmény, de ha úgy tetszik, szinte valódi bohózat. Az öreg ír gyorsujjú mester 2007-ben egy újabb erősen közepes produktummal tér vissza, amely ugyan tele van elképesztő gitárjátékkal, a túl személytelen és olykor bizony elég unalmas, már százszor hallott frázisok ismételgetése okozta sebeket azonban semmiképp sem képes begyógyítani. Hogy kételkednénk a gitáros kifejezőkészségében, szó sincs róla. A Close As You Get kapcsán is újra beigazolódik, hogy Moore-nak a Still Got The Blues diadala óta nem sikerült igazán említésre méltó bluesdokumentumot alkotnia, amely Gary kivételes tehetsége mellett azt a varázst, azt a bűvös energiát is képes lenne megragadni, amelyből az Oh, Pretty Woman, a Walking By Myself és Gary többi hasonló blues-gyöngyszemének egyéni arca kialakult.
Nehogy félreértsetek! A Close As You Get minden tekintetben szolid művészi munka. Csak épp egy Moore-féle kaliberű zenésztől mégiscsak többet várnánk. A nem túl meggyőző régi bluesklasszikus-feldolgozások helyett – amelyek a szürke saját ötletek társaságában végül az album legerősebb pillanatainak bizonyulnak –, az úr igazán megörvendeztethetett volna minket zenei képességeinek valamivel meggyőzőbb megmutatásával. Sajnos így egyre inkább odajutunk, hogy Moore úrtól az évek túl gyors múlásával egyre inkább elszállnak a jó ötletek. Erre a kellemetlen tényre rögtön az album elején, pimaszul emlékeztet minket az If The Devil Made Whiskey, ez a súlyosan megrakott blues-rockos „himnusz”, amely azonban – elsősorban Gary láthatóan erőltetett „bad ass” énekhangja miatt – minden, csak nem fenséges. Gary egyszerűen nem Katon vagy Vaughan. Rendkívül sikeres zenei pályafutása során markáns, felismerhető arculatot alakított ki, amely a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek elején a báj és az elegancia finom érzékével lenyűgözött. Éppen ezért még érthetetlenebbnek tűnik, hogy itt egy őszintétlen, jenkis imázst próbál építeni.
A dolgok a hangulatos Trouble At Home-mal térnek vissza a megszokott kerékvágásba, amelyben a régebbi Moore-rajongók gond nélkül ráismertek az As The Years Go Passing By-ra. A szám szép bizonyítéka a gitáros hihetetlen érzékenységének, amely téged is biztosan hidegen hagyni nem fog. Hasonló hangulatot teremt a melankolikus Evenin’ és egy újabb tipikusan moore-os, sírós darab, a Nowhere Fast, amelynek a végén biztosan szükséged lesz egy alapos seggbe rúgásra. Sajnos ebből a gyógyszerből Chuck Berry teljesen kifejezéstelenül megírt „Thirty Days” című száma után sem részesülsz. Szerencse, hogy közvetlenül utána gyorsan jön a Hard Times, amelynek érdekes gitár–szájharmonika párbeszéde kétségkívül minden Huey Lewis-rajongót kielégít. Garynek mindenesetre a megerőltetett önarcképretusálás helyett inkább a múlt kincseiben való kutakodás tesz jót. A sajátjaiban, természetesen, és nem Mayallééban! A Have You Heard ugyan elég érdekes értelmezése John Mayall és Clapton legendás szerzeményének, érzelmi töltetének súlyában azonban így is messze elmarad az eredetitől. Jobban teljesít a Williams-féle Eyesight To The Blind és a Chekin’ Up On My Baby, utóbbi megint erősen a nagy John Mayall hagyatékára épít, aki Garynek láthatóan nagyon a szívéhez nőtt. Érdekes, hogy Moore ennyi feldolgozás mellett ezúttal egyszer sem fordul legnagyobb példaképéhez, Albert Binghez… pontosabban Albert Kinghez. Helyette az akusztikus Sundownban baljós hangszerelések „simogatják” a füledet, amelyek inkább Kingre vagy Moore-ra, mint Elmore James felejthetetlen slide-játékára emlékeztetnek, az éneklés pimaszsága pedig mellékesen Robert Johnson retorikáját is eszedbe juttatja. A szám biztosan az album legnagyobb meglepetése, hiszen ilyen kedvű Moore-t nem látunk túl gyakran. Úgy tűnik, az úr nem éppen zsenge 55 évesen újra radikálisabb zenei átalakulás mellett döntött, amely a kilencvenes évek elején meghozta neki a nemzetközi hírnevet, mint a blues-rock egyik legnagyobb alkotójának. Őszintén remélem, hogy nem ez a helyzet. Ha mégis, Gary Moore a jövőben biztosan még sokszor lesz forró viták tárgya.
Felállás
Gary Moore: gitár/ének
Brian Downey: dob
Vic Martin: billentyűk
Pete Rees: basszusgitár
Produkció
Gary Moore & Ian Taylor
Számlista
1.If The Devil Made Whiskey
2.Trouble At Home
3.Thirty Days
4.Hard Times
5.Have You Heard
6.Eyesight To The Blind
7.Evenin’
8.Nowhere Fast
9.Checkin’ Up On My Baby
10.I Had A Dream
11.Sundown
Az album hossza: 52.09
