Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1990
Játékidő: 54:38
Ez a heavy metal egyik legkülönlegesebb albuma! A metál bibliája! Valahányszor a metálosok kimondják a nevét, a környezet és a jelenlévők némi áhítattal összerezzennek, ugyanakkor határtalan boldogság és lelkesedés fogja el őket, hogy részesei lehetnek annak a fantasztikus mágiának, amelyet a „Painkiller” kínál. A legfontosabb, hogy a lemez születésében szerepet játszó tényezők tökéletesen összeálltak. Amikor az eredeti ötlet eléri a kívánt célt.
A „Painkiller” lángoló kezdéssel nyit, a dupla lábgép dübörgésével, a Judas Priest új arcának új összetevőjével. Mitől különleges hát a „Painkiller”? A Judas Priest megmutatta, hogy az előző lemez pusztító hangzásán is lehet még fokozni. Ez az új arc és hangzás elképzelhetetlen lett volna az új dobos, Scott Travis érkezése nélkül. Scott Travis a Racer X-ből jött (ma is játszik ott), és az új technikája rendkívül fontos volt a Judas Priest addigi legsúlyosabb hangzásának kialakításában. Ami viszont már rögtön az elején felkavarja az embert, az a címadó dal, amelynek főriffje fél hanggal lejjebb van hangolva, amit a Judas Priest korábbi lemezein elkerült. Ez a „Painkiller”-t teljesen más szintre emeli a Judas Priest teljes életművéhez képest. Mintha egy másik galaxisból pottyant volna ide. A Judas Priest a „Painkiller”-rel végleg elvágta a köteléket a hetvenes évekkel. Az összes korábbi lemezen ott volt a rock’n roll lehelete, amelyet a Judas Priest a pályája kezdete óta magával hordott, még ha csak a legenyhébb szellő formájában szűrődött is át a zenekar rezgésein. Éppen ezért volt a „Painkiller” hihetetlenül sikeres, és ez ma is igaz rá! Sikeres, mert egy csoportba tereli az összes régi rajongót, akik mindig is csodálták a zenekar kivételes érzékét a dalszerzéshez, a dallamossággal és az agresszív attitűddel finoman adagolt és kiegyensúlyozott zenéhez, meg az új generáció fiatalabb metálosait is, akik a thrash hangján nőttek fel, és természetüknél fogva mindig a legbrutálisabbat, leggyorsabbat, leghangosabbat, egyszóval a nyers erőt követelték. A „Painkiller” minden ismérvet egyesít. Ezért ennek az albumnak egyetlen gyenge pontja sincs.
A nyitó címadó dal ebben rögtön meggyőz. Fokozza a pusztítást, plusz adag metálosított, vámpírosan vad attitűdöt hoz az új Judas Priestből, miközben a háttérben végig ott lüktet egy gonoszkás „feel”. Az is lenyűgöző, hogy a dal valójában meglehetősen összetett felépítésű és technikailag tökéletesen kidolgozott, mégis hihetetlen könnyedséggel mászik a fülünkbe, ahol határtalanul élvezhetjük a teljes metálos fényét.
A lemez abban is különleges, hogy valahányszor a srácok a brutális vizekre eveznek (leginkább a címadó dalban, az All Guns Blazingben és a Metal Meltdownban), Rob Halford énekével végig gondoskodik a dalok egyenrangú dallamosságáról. Azok a dalok viszont, ahol az egyensúly érezhetően a dallamosság felé billen, a Night Crawler, az A Touch Of Evil kiváló billentyűs hangszerelésekkel, és a Between The Hammer & The Anvil. Ez a két utóbbi az album atmoszférikus csúcspontja. Nehéz azonban csúcsokat kiemelni, minden szám maximálisan kifaragott, és belőlük árad az a rendkívüli mágia, amelyet a Priest tapasztalt vén rókaként képes volt megidézni. Hogy hol vannak a csúcspontok, azt ezért mindenki eldöntheti maga.
Az egyik legszebben megformált riff kétségtelenül a Leather Rebelben van. A dupla lábgép sorozata a gitárok tombolására fektetve itt különösen erős kontrasztot teremt. Az album tele van hatalmas intenzitással és dinamikával. Az ötödik szám, a Metal Meltdown megint egy rapszódia a két gitáros tolmácsolásában, tele lead breakekkel és mindenféle szaftos gitárdíszítéssel. Minél agresszívebb a Priest, annál nagyobb lendülettel üvölt Halford is. Az éneklinije azonban, bármennyire őrjöngő is, végig megőrzi a rendkívüli dallamosságot. Halford nem vakon ordít, végig teljesen átéli, és alkalmazkodik az egyes dalok hangulatához.
Ennek a remasternek az első bónuszszáma a soha ki nem adott, fantasztikus metálballada, a Living Bad Dreams, tele érzelmekkel. A második bónusz a Leather Rebel „live” verziója. Be kell vallanom, hogy Rob éneke nem a legmeggyőzőbb benne, különösen a refrénben nem, ami arra utal, hogy már nem lélegzett együtt a zenekar többi tagjával.
A Priest úgy üvölt, mint soha. Ez az album a zenekar emlékműve és ékköve, amely a Judas Priest koronájában az összes kiadott lemez közül a legnagyobb intenzitással ragyog. És ennyi év után is hihetetlenül inspiráló a fiatalabb metálzenekarok számára. Hol kezdte a Judas Priest, és mit mondott ki 21 évvel később a híres „Painkiller”-rel. Szomorú tény, hogy ez volt az utolsó lemez, amelyet a metálikonnal, Rob Halforddal vettek fel. A Judas Priest soha többé nem fog így szólni.
Általánosságban azonban, függetlenül attól, hogy Rob már nem lesz a zenekar tagja, a zenekar célja fennállása során soha nem az volt, hogy önmagát másolja. A Judas Priest mindig a folyamatos, pozitív változásra, az örök tökéletességre és az elért eredmények fejlesztésére törekedett. Ez volt az adu ászuk, amely lehetővé tette, hogy mindig a felismerhető és mindig helyes úton maradjanak. A Deep Purple azt mondaná: „Listen, Learn And Read On!” A Judas Priest esetében ez sem különbözik. „Fighting on with dignity, in life and death we deal, the power and the majesty, amidst the blood and steel.” A One Shot At Glory néhány sorát értelmezhetjük Rob személyes rekviemjeként a zenekarnak, például ezt: „Fate stands before me, words have all been said!” vagy: „Destiny calls me (új kihívások az életúton), one night of fire (az a lángoló hit, amelyet a zenekarba fektetett), One Shot At Glory (minden munkája, amely ennek az erős hitnek a termékeként az évek során megtestesült a zenekarban)”. Miközben a láthatáron új nap kelt, a zenekar egyik eposza éppen diadalmasan és örökre lezárult. A „klasszikus” Judas Priest korszaka így beteljesedett.
Felállás
Rob Halford – ének
K.K Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Scott Travis – dobok
Produkció
Judas Priest & Chris Tsangarides
Számlista
1. Painkiller
2. Hell Patrol
3. All Guns Blazing
4. Leather Rebel
5. Metal Meltdown
6. Night Crawler
7. Between The Hammer & The Anvil
8. A Touch Of Evil
9. Battle Hymn
10. One Shot At Glory
BÓNUSZ DALOK A 2002-ES REMASTEREZETT KIADÁSON
11. Living Bad Dreams
12. Leather Rebel (Live)
Az album játékideje: 55:02
